fbpx

| Szvetelszky Zsuzsanna

Ez a cikk már legalább 1 éve készült. A benne lévő információk azóta lehet, hogy elavultak, nézd meg, hátha van frissebb cikkünk a témában.

Soron kívül és belül

Rohan az idő, áll a sor. Gyógyszertárban, postán, a sarki csemegében. Mi, magyarok nehezebben viseljük, mint az európai átlag, igaz, többet is állunk sorban.

A sorbanállás is kulturális mutatója a társadalomnak. Olyan
tömegmozgás (vagy tömegmozdulatlanság), amely tükröt tart a türelemnek, az
egymásra való figyelésnek, és mindezek hiányának.

Idén zajlott a Mystery
Shopping Providers Association
egész Európára kiterjedő kutatása a sorbanállási
kultúráról. A cél az volt, hogy a próbavásárlók különböző helyszíneken felmérjék:
az egyes üzlettípusokban milyen hosszú a sor, mennyi időt kell sorban állni, s hogyan
reagálnak az eladók az egyes helyzetekre. 21 európai országban egy hét alatt több
mint 2500 helyszínen álltak sorban a mystery shopper-ek, nálunk a
fővárosban és 7 vidéki nagyvárosban, mindenütt 9 kategóriában.

A titkos vásárlók elzarándokoltak a bankokba, postákra,
szupermarketekbe, kis élelmiszerboltokba, italboltokba, gyorséttermekbe,
gyógyszertárakba, ruhaüzletekbe, valamint autóbusz- és vasútállomások jegyirodáiba.
Tapasztalataik vegyesek, de általánosságban elmondható, hogy mi, magyarok
nehezen viseljük a sorbanállást, és türelmetlenek vagyunk, ha várakoznunk kell.
Türelmetlenebbek, mint az európai átlag: míg az összes ország átlagát tekintve 100-ból
17 ember méltatlankodik a sorban állás miatt, addig Magyarországon 28 fő jelzi
elégedetlenségét.

Pedig az eladók fele mosolyog a vevőkre! Ez a mutató csak 1
ponttal marad el az európai átlagtól. Igaz, a várakozásért nem kérnek elnézést,
pontosabban 100-ból 8-an, de hát a kontinens átlaga is csak 9 – az eladók az
Egyesült Királyságban a legkedvesebbek.

Európában a magyarok, az oroszok, a románok és a törökök
töltik a leghosszabb időt sorbanállással, legkevesebbet Ausztriában, Dániában,
Írországban, Portugáliában vagy Svédországban. A legjobban az osztrákok bírják
a várakozást, a legtürelmetlenebbek a lettek. Hazánkban átlagosan 8-an állnak előttünk,
és 5 percet kell várnunk, szemben az európai 3-4 emberrel és 3-4 perces
várakozási idővel. A postákon és a bankokban haladnak leglassabban a sorok, nem
ritka, hogy félórákat is töltünk itt várakozással.

A leghosszabb időt Milánóban mérték egy vasúti pénztárban:
118 várakozó mögött 1 óra 50 perc után került sorra a próbavásárló. A
legelégedettebb sorban állók nyugati szomszédaink: az osztrákok mindössze 3%-a
reklamál a várakozás hossza miatt – igaz, Ausztria a „leggyorsabban haladó
sorok” országai közé tartozik.

Magyarországon a kiszolgálási helyek alig 30%-ában van „egysoros
rendszer”, ahol az épp megüresedő pénztárhoz lép a következő. A tesztelt
egységek negyedében már léptek, hogy a várakozási időt csökkentsék, többnyire a
vevők által jónak tartott megoldással (további pénztárak nyitásával), vagy a
személyzet számának növelésével.

Sajnos nem tudjuk meg a felmérésből, milyen a dán vagy a
román sorbanállók kommunikációja, a hazaival kapcsolatban azonban vannak
tapasztalataink. Jó hír, hogy visszaszorulóban van a nép hangjaként önjelölt
szónokok aktivitása. Talán mert a hallgatóság kisebb: a fiatalabbak, ahogy
beállnak a sorba, elkezdik intézni telefonos ügyeiket, vagy a fülükből lógó
dróton át a zenei élményt választják a plusz stressz helyett.

Érdekes lenne az országokra jellemző proxemika is, vagyis
hogy mennyire vagyunk „távolságtartók”. Vajon hány országban könyökölnek a
hasunkba, lépnek a sarkunkra, hol kell elviselni pár centis közelségből a másik
szájszagát?

Az észak-német sorok magától értetődően engedik előre a
kismamákat, az idősebbeket, a magyar helyzet sokkal szomorúbb. Fel sem merül az
ilyesmi, a parkolókban a rokkantaknak, kisgyerekeseknek fenntartott helyeket is
gyakran foglalják el a jogosulatlanok.

Ha szólok (szóltam, a kilencedik hónapban), olyan fölényes, megalázó
válaszokat kapok, hogy hosszú időre elmegy a kedvem a populáris önérdek-érvényesítéstől.
Inkább másért szólok, azokért, akiknek hozzám hasonlóan nincs kedvük magukért
szót emelni. Hatásos, ha udvarias, de személytelen kérést intézünk a sor
egészéhez: hölgyeim és uraim, engedjük előre a járókeretes hölgyet!

Nem tudjuk meg azt sem, mennyire tehetségesen tolakszunk,
pedig a mondás úgy tartja, hogy ha a forgóajtón mögötted megy be egy magyar, előtted
fog kijönni. A kutatási eredmények ismertetéséből kimaradt az államigazgatás
is, pedig itt bontakozik ki az igazi dramaturgia, a nyílt anyázástól a megmondó
politizálásig. Sok honfitársunknak az okmányiroda vagy az önkormányzat a nyilvános
állásfoglalás színpada – a közönség adott, csak ürügyet kell keresni, a
sorbanállás ténye kiválóan alkalmas erre.

A kutatás nem terjedt ki a falvakra, kisvárosokra. Itt más a
szcenárió: ahol mindenki mindenkit ismer, ott az alkalmi aggregációk is (mint
például a sorbanállás) közösségi együttlétté válhatnak. Odaköszönünk, elkvaterkázunk,
megérdeklődjük, hogy van a család, mi a helyzet a kovászos uborkával meg a
gyöngytyúkokkal, konfliktus nélkül helyezkedünk, nem féltjük percnyi,
félméternyi előnyeinket.

Semmiről nem maradunk le.

 

Kép [cc] yasuhisa

Mi nem csak a „szuperzöldekhez” szólunk! Célunk, hogy az ökotudatos életmód és az ehhez vezető vásárlási szempontok bárki számára elérhetők legyenek, éljen bárhol, bármilyen végzettséggel, bármilyen szemlélettel is ebben az országban.

Tevékenységünk a gyártók támogatásától és reklámoktól mentes, nem fogadunk el termékmintákat tesztelésre, nincsenek céges támogatóink, sem reklámbevételeink. És ezt továbbra is fenn akarjuk tartani.

Ahhoz, hogy olyan ügyekkel foglalkozzunk, amikre nincsen hazai vagy más pályázati forrás nagy szükségünk van olyan magánemberek támogatására, mint amilyen Te is vagy! Lehetőségeidhez mérten emiatt kérünk, támogasd munkánkat rendszeres vagy egyszeri adományoddal.

Ne feledd, a pénzed szavazat!

Támogass minket!

Képezd magad a webináriumainkon!

Iratkozz fel hírlevelünkre!

    Válassz hírleveleink közül:*

      Iratkozz fel híreinkre!

      Tippek, tesztek, programok