Idén áprilisban véletlenül került fel az internetre egy rövid időre az a tanulmány, amelyet a kínai Nankai Egyetem munkatársai állítottak össze a hszincsiangi ujgurokról. A tanulmányt egy Adrian Zenz német antropológus, a téma szakértője vette észre és fordította le angolra. Az anyagból a világ számára egyértelműen kiderült, hogy a hszincsiangi munkatáborok működtetése két tekintetben is emberiségellenes bűntettnek számít:

1. a kínai kormány széleskörű és rendszerszintű támadást hajt végre az ujgur népesség ellen,

2. ennek keretében erőszakos elhurcolás és üldözés történik – számolt be akkor a 444.hu.

A tanulmány nyilvánosság elé kerülése azért rendkívüli jelentőségű, mert a kínai kormány megakadályozza, hogy független vizsgálatokat és ellenőrzéseket végezzenek az ujgur területen. A kínai kormány a kérdésben minden vádat tagad, és arról eszél, hogy a „többlet munkaerő” lekötését, avagy „munkaerő-áthelyezést” célzó programjuk „a szegénység csökkentése” miatt szükséges.

A következőkben Zenz, illetve a Sheffieli Hallam Egyetemen publikált Laundering Cotton: How Xinjiang Cotton is Obscured in International Supply Chains c. jelentés segítégével tekintjük át, mi történik az ujgurokkal és az általuk termelt áruval.

1. Aki ellenáll, az szélsőséges

A gyapotfonógyárakban és a textilgyárakban jelent meg először a kényszermunka az ujgur régióban. 2010-től kezdve a hszincsiangi kormány sikeres stratégiákat dolgozott ki és tett közzé, melyek jelentős állami támogatást biztosítottak a kínai textilvállalatoknak a régióban való gyáralapításhoz.  Több éves adókedvezményeket biztosítottak számukra, az ujgur régióban készült termékeknek a kikötővárosokba való szállítását is támogatták, ezen kívül az energiaforráshoz való hozzáférést, ingyenes helyet az ipari parkban, irodahelyiséget, sőt még számítógépeket is íróasztalokkal együtt – amennyiben hajlandó a cég a régióba települni. Ezek a vállalatok ezen kívül 5000 jüannak megfelelő támogatást kaptak minden egyes foglalkoztatott ujguri munkásért, három éven keresztül.

Az Ujgur Autonóm Területen az állami munkaerő-áthelyezés programnak való ellenállást 2014-ben hivatalosan is a „szélsőséges vallási mozgalom” kategóriába sorolták. Az Ujgur Autonóm Területen a tartományi és helyi kormányzati irányelvek „a szegénység enyhítésében való részvétel” megtagadását a „három gonosz” törekvéshez – terrorizmus, szeparatizmus és vallási radikalizmus – sorolják, ezek pedig internálással vagy bebörtönzéssel büntethetők.

A munkaerőtoborzóknak és a társadalombiztosítási hivataloknak feladata, hogy házról házra járjanak, és „felvegyenek mindenkit, akit fel kell venni”. A munkaerőtoborzók addig zaklatják a gazdákat, és azokat, akiket „többlet munkaerőnek” ítélnek, amíg azok beadják a derekukat: beleegyeznek abba, hogy elhurcolják őket.

Hogy „az elvándorló munkavállalókat megóvják a felesleges aggódástól”, a kormány óvodákat és idősotthonokat hozt létre a családjuktól erőszakkal elválasztott, egyedül maradt családtagok részére. A kormány ezen kívül földet is ad a gyáraknak (hivatalosan: egy csekély összegért adja bérbe az ujgur állam ezeket a földeket), állítólag ezzel is segítve a mezőgazdasági munkásoknak abban, hogy a szülővárosukból el tudjanak költözni, és a gyárak nyújtotta jobb lehetőségeket kihasználni, bár többnyire ez azt jelenti, hogy a gazdák ugyanazt a földet művelik, amit az előtt is, csak innentől az államnak dolgoznak.

Még a Nankai Egyetem jelentése is elismeri, hogy a gyártósorra és egyéb ipari tevékenységekbe történő munkaerő- áthelyezések gyakran kényszerből történnek; „sok munkás máig a hagyományok rabságában él: nem akarják elhagyni otthonukat a munka miatt, erős honvággyal küzdenek” – mondja a riport.

A Nankai jelentésben az is szerepel, hogy a munkaerő-áthelyezés rendszere „nem csak lecsökkenti az ujgur kisebbség népességszámát egy adott régióban, hanem a befolyásolás, integrálás, asszimilálás fontos eszköze is.” A kínai állami média beszámolóiból, és az államilag támogatott kutatásokból is egyértelműen látszik, hogy a munkaerő-áthelyezési program szembe megy a munka szabad választásának elvével, amihez pedig a munkavállalóknak joguk van; továbbá az is világos, hogy az állam kötelezi, akár kényszeríti a munkásokat az ipari munkavégzésre való átállásra, és ennek nyíltan az asszimiláció a célja.

Az “ösztönzőprogramok” soha nem látott textilipari növekedést indítottak el az ujgur régióban

2014-ben még kb. 680 pamut, textil és ruházati gyár működött a Hszincsiang-Ujgur Autonóm Területen. 2019-re ez a szám legalább 3500-ra növekedett. Ezeknek az új gyáraknak természetesen szüksége van a munkások bevándorlására, és a kormányzati munkaerő-áthelyezési programok ezt az igényt kielégítették. 2014-ben a textilipar 40 ezer új munkahelyet nyújtott a Hszincsiang-Ujgur Autonóm Területen; 2017-ben 103 500 új munkavállalót vettek fel. A Hszincsiangi Textil- és Ruházati Ipari Fejlesztési Terv előrejelzései szerint

2023-ra a régióban 1 millió további munkavállalóra lesz szükség. Ezek a munkavállalók pedig nagyrészt azok lesznek, akiket internálnak,

illetve akiket az államilag támogatott munkaerő-áthelyezés programok során vettek fel, gyakorlatilag kényszermunkára, ahogy erről fentebb bővebben írtunk.

2. Ujgur munkások százával vehetők az interneten

Miután az ujgur és más kisebbségi dolgozókat áthelyezik a gyárakba, gyakran nem fizetik ki bérüket, vagy az ígértnél sokkal kevesebbet fizetnek nekik. Sok internált, amikor gyárban kényszerül dolgozni, a minimálbérnél jóval kevesebbet kap, és néha még le is vonnak a fizetéséből ilyen-olyan okkal.

Néhány áldozat arról számolt be, hogy kötelezték őket a munkaadó lakhatásának kifizetésére, ami arra enged következtetni, hogy az adósszolgaság is széleskörű probléma lehet a munkások körében. Bizonyítékok vannak arra is, hogy még azok az „áthelyezett munkások” is, akiket nem feltétlenül internáltak, nem tudnak kilépni az államilag támogatott áthelyezések rendszeréből, vagy megválasztani, hogy milyen munkát végezzenek. Szállásukat gyakran elkülönítik a han kínaiak szállásaitól, nem ritkán szöges dróttal vagy magas falakkal.

Az Ujgur Régióból áthelyezett munkásokat jellemzően felfegyverzett, speciális rendőregységek vagy biztonsági őrök kísérik. Az ügynökségek az – akár száz fős – ujgur munkásokból álló „csapatokat” adják-veszik Kína szerte a közösségi média oldalain. A munkásokat úgy írják le, mint akiket „militarizált irányítás” alá vontak, és a munkásokat igénybe vevő vállalatokat arra bátorítják, hogy „tartsanak vasfegyelmet, hogy biztosítsák azt, a munkások együttműködése az 1+1>2 eredményt hozza.”

Zenz számos példát gyűjtött össze a kínai állami médiából, melyben a han káderek újra és újra „megnevelik” a vidéki ujgurokat: arra buzdítják őket, ne legyenek lusták, menjenek el a kijelölt helyre gyapotot szedni.

A kényszermunka mellett a hszincsiangi kormány generációk óta államosítja az őslakos kistermelők és önellátó gazdák földjeit: a kormányzat állítása szerint csekély bérleti díjat fizet ugyan az ujgur földtulajdonosoknak, de az emberi jogi szervezetek arról számoltak be, hogy ezek a földátadások nem önkéntes módon mennek végbe, a gazdáknak jellemzően nem fizetnek tisztességes árat a földért, vagy egyáltalán nem fizetnek nekik – ami történik, az valójában nem más, mint nemzetközi szinten tiltott kisajátítás.

A kormány az utóbbi pár évben felgyorsította ezeket a programokat. A Hszincsiangi Állami Vidéki Termelőegységfejlesztő Központ 2020 áprilisi jelentésében jelezte, „annak érdekében, hogy a helyi káderek és a mezőgazdasági dolgozók tömegei valóban felismerjék, hogy a nagyléptékű földbirtok-átírás, illetve a vidéki földkezelés fejlesztése az egyetlen járható út a mezőgazdasági modernizáció felé, a megyei és városi szervezési szakosztályok, a mezőgazdasági és vidékfejlesztési irodák, és a Vidéki Termelőegységfejlesztő Központ közösen szervezett számos képzést a földgazdálkodási jog és szabályozás, a vidéki káderekkel kapcsolatos szakpolitika témájában, aktívan utat mutatva ezzel a gazdáknak, hogyan kell a földbirtok-átírást kivitelezni. Mindez azért, hogy felgyorsítsák a földtulajdonos-cseréket, és szervesen kombinálják a vidéki földbirtok-átírást a telkek cseréjével, illetve összevonásával; a szakpolitikát ez által népszerűsítették, a gazdákat pedig fellelkesítették.” A Központ jelentése arról szól, hogy rengeteg mezőgazdasági dolgozót sikeresen győztek meg.

A földbirtok-átírások után az embereknek se földje, se elegendő bevétele nem marad, ami – ahogy a 2018-as Nankai Egyetem jelentés fogalmaz – „szabaddá, gondtalanná” teszi őket, így nyitottabbak a munkaerő-áthelyezés programokra.

Ahogy azt Zenz dokumentálta, csak Aksu-ban 59 ezer háztartás adta át földjét termelőegységnek, ami 73 ezer ember földről a gyárba való áthelyezését eredményezte. Előfordul, hogy egész városokat fosztanak meg a földjüktől, ilyenkor a lakóknak elhagyatott helyeken kell szállást keresniük maguknak, hogy az újonnan épült gyárakhoz közel lakhassanak.

Hová kerül a hszincsiangi pamut?

A Kínai Népköztársaság és benne a Hszincsiang-Ujgur Autonóm Terület kormánya 2014 óta kifejezetten arra törekszik, hogy a régiót „a pamutipar egyik legfontosabb központjává” tegye Kínában. Az eredmény:

• A világon felhasznált pamut 20%-át Kína állítja elő,
• A Kínából exportált pamut kb. 85%-a ebből a régióból származik,
• Hszincsiang tartomány a világ gyapottermelésének 22%-át adja.
• 2019-ben a hszincsiangi gyapotot még kézzel szedték, bár a kormány igyekszik elfedni ezt a tényt, arra hivatkozva, hogy az észak-hszincsiangi gyapottermelés 90%-a gépesített.
• Bár törvényellenes, az Ujgur Régió pamutelőállítását kényszermunkával biztosítják.
•  a kínai kormány azt tervezi, hogy az ujgur területen 2025-re megkétszerezi a gyártási kapacitást, és a ruházati és textiltermékek e terv kulcsfontosságú elemét képezik.

Csupán 2018-ban három ujgur régióban legalább 570 000 embert mozgósítottak gyapotszedési műveletekre, de a gyapotszedésre irányuló teljes munkaerő-áthelyezés valószínűleg több százezerrel meghaladja ezt a számot.

Mindez a kényszermunkát a Hszincsiang-Ujgur Autonóm Területen a gyapotszedés szerves és általános jellemzőjévé teszi.

Mivel a kínai gyapot 84%-a a Hszincsiang-Ujgur Autonóm Területről származik, a kínai gyapotból készült fonalak, textíliák és ruházati cikkek esetében rendkívül magas a kockázata annak, hogy kényszer- és börtönmunka tapad hozzájuk. És ez független attól, hogy az innen származó gyapotból, pamutból Kínában vagy a világ bármely más részén állítanak elő ruhákat.

Direktben nem kell, ezért kerülő úton érkezik Európába

A Sheffieli Hallam Egyetem anyagában vizsgált 5 vezető kínai textilipari kereskedő cég (LuThai, Huafu, Lianfa, Texhong, Weiqiao) termékei jellemzően a következő utat járják be:

1. beszerezik a nyers vagy félkész gyapotot/fonalat az Ujgur Régióból, gyakran a területen működő leányvállalatukon keresztül.
2. A feldolgozás saját kelet-kínai gyárukban folytatódik, itt készül belőle fonal vagy textil.
3. A textilipari árut dél- vagy délkelet-ázsiai gyártóknak exportálják. Az egyetem anyaga szerint a Kínából exportrált félkész gyapot több mint 52%-a bangladesi, vietnámi, Fülöp-szigeteki, Hong Kong-i, indonéziai és kambodzsai gyárakba kerül. A fenti 5 cég leginkább Indonéziába, Vietnámba és Indiába szállít.
4. Az ottani gyártók aztán a már kész ruházati termékeket értékesítik a nagy nemzetközi cégeknek, divatmárkáknak.

A fenti vállalatok számláit, kereskedelemi papírjait átvizsgálva az egyetem munkatársai azt találták, hogy egyedül ez az 5 cég

• 53 olyan közbülső gyártóval (Indonézia, Srí Lanka, Banglades, Vietnám, India, Pakisztán, Kenya, Etiópia, Kína és Mexikó) áll kapcsolatban, akik hszincsiangi gyapotból készült félkész pamutot vesznek át kínai gyártóktól.
• 103 népszerű nemzetközi márka is ilyen közvetítőktől szerzi be termékeit, így magas a kockázata, hogy boltjaikban árult ruhákban hszincsiangi gyapot van.

Egy európai uniós állásfoglalás szerint is

több mint 80, nemzetközi márkanevekkel rendelkező vállalat húz állítólag hasznot közvetlen vagy közvetett módon az ellátási láncaikban alkalmazott ujgur kényszermunkából.

Idén májusban például az Adidas, a Puma és a Hugo Boss topjaiban és pólóiban találtak hszincsiang-i pamutot, annak ellenére, hogy a cégek korábban ígéretet tettek arra, átvilágítják beszállítóikat ebből a szempontból.

Az Unióban jelenleg érvényes (akár uniós, akár nemzeti szintű) jogszabályok értelmében ugyanis a vállalatok jogilag nem kötelesek fellépni, ha az ellátási láncaikban megsértik az emberi jogokat. A nem pénzügyi információk közzétételéről szóló irányelv ugyan jelentéstételi kötelezettséget ír elő a vállalatok számára, de nem írja elő számukra, hogy lépéseket tegyenek az ellátási láncukban keletkező károk megelőzésére, illetve nem teszi lehetővé a vállalatok elszámoltatását.

Azért, hogy ez megváltozzon, a Tudatos Vásárlók Egyesülete egy nemzetközi összefogás keretében kampányolt a vállalatok átvilágítást és elszámoltathatóságát szabályozó uniós irányelv megvalósulásáért.

Amerikában direktben mostantól tilos, áttételesen viszont változatlanul megtalálható lesz a termékekben az ujgur kényszermunkások által termesztett gyapot. A napokban lépett életbe az USA-ban az ún. Uyghur Forced Labor Prevention Act (UFLPA), amely szerint bármilyen áru, amit részben vagy egészben az észak-kínai Hszincsiangban gyártottak, a kényszermunkához köthető, emiatt tilos értékesíteni az Egyesült Államokban.

Nincs kényszermunka, mert gépek dolgoznak

A kínai állami média aktívan védelmébe vette a helyi, tartományi és központi kormányzatokat, amikor kényszermunkával vádolták őket, így pl. akkor, amikor a nyugati világban az ujgur genocídium miatt a H&M és a Nike bojkottálása zajlott 2021 márciusában. A gépesítés magas foka miatt nem is lehet kényszermunka – ez az egyik fő érv, amelyet a kínai állami szereplők előhúznak ilyenkor. (A bojkottra reagálva mind a H&M, mind a Nike arról beszélt, hogy aggasztják őket az ujgurokról szóló hírek, de ők nem szereznek be termékeket abból a régióból.)

Valóban sok része van a gyapottermesztés folyamatának, amely gépesíthető. Szántás, vetés, növényvédelem, öntözés, trágyázás, műtrágyázás és szüretelés – ezek mind egyre inkább gépesített folyamatok. Az összes említett folyamat közül azonban úgy tűnik, hogy a szüretelést a legnagyobb kihívás teljes mértékben gépesíteni. A Hszincsiang-Ujgur Autonóm Terület hivatalosan 2021 februárjában közzétett ötéves terve (2021-2025) leírja, hogy az egyik fő cél a gyapotszedés gépesítésének 80%-ra növelése.

Lényeges az Észak és Dél-Hszincsiang közötti földrajzi különbség, ha pamutról van szó. A Hua Chunying és a People’s Daily által közölt adatok alapján a gyapotszedés az észak-hszincsiangi régióban valóban a teljes gépesítés felé halad. Az Ujgur Régióban termelt gyapot nagy részét viszont a mai napig kézzel szedik, merthogy a gyapot nagy része délen található. Ezen kívül, a hosszúszálú gyapotot, amely a legértékesebb export szempontjából, elsősorban a déli régióban termesztik.  (Észak-Hszincsiangban az éghajlati viszonyok nem kedveznek a hosszúszálú gyapotnak.)

Hosszúszálú gyapotnak nevezzük a 33 mm-nél hosszabb szálhosszúságú gyapotot; ezt leginkább olyan, jó minőségű árucikkekhez használják fel, mint lepedők, törölközők és luxusruházat. Amerikai luxuslepedőket gyártó vállalatoknak egyenesen az a véleménye, hogy az Ujgur Régió hosszúszálú gyapotfajtája éppen azért olyan jó minőségű, mert kézzel szedik, ami lehetővé teszi, hogy a hosszú fonalakat ne törjék meg, azokat a lehető leghosszabb formájukban tartsák meg, ezen kívül a termés kevésbé van kitéve a szennyezésnek.

Ha arra gondolunk, hogy Hcsincsiang 2020-2021-ben összesen 6 millió tonna gyapotot termelt, és ennek a nagy részét a viszonylag kevéssé gépesített Dél-Hszincsiangban termesztették és szüretelték le, okkal feltételezhetjük, hogy a gyapotot nagyrészt még mindig kézzel szedik az Ujgur Régióban.

Ezek fényében Kína heves kampánya, amelyben a kínai és a nemzetközi közönséget igyekszik meggyőzni arról, hogy a gyapotot géppel szüretelik arról árulkodik, hogy a kényszermunka a gyapotszedés folyamatában az Ujgur Régióban még mindig jelen van.

Készült a Clean Clothes Campaign kampány keretében; a projekt az Európai Unió finanszírozásában valósul meg. “Filling the Gap: Achieving Living Wages through improved transparency” “FILLING THE GAP” HUM/2018//404-124