Forognak a hengerek. Állsz, ülsz, billegsz, nézegetsz közben, vagy épp feszülten figyeled a kijelzőt. Mi lesz? Egy pár? Esetleg sor? Vagy talán póker? Dinnye vagy, nem lesz ez citrom se. BAR! Nyertél! De mit is? Ma leginkább pénz, de régen rágó, egy doboz cigi vagy egy ital járt az egyforma gyümölcsökért.

A pénzbedobós játékautomaták a 19. század „nagy” találmányai. A forrásvidék Észak-Amerika, Kalifornia, San Francisco. A feltaláló Charles Fey, aki 1875-ben fejlesztette ki az első nyerőgépet. A Liberty Bell játékgép lényegében a póker kártyajáték automata változata volt. Öt hengeren voltak elosztva a lapok, melyeket a pénzbedobást követően a szerencse forgatott.

A 20. század első évtizedében már szalonokban is kattogtak a játékgép hengerei, és egyre több játékosban pörgették fel az adrenalint. A pókergépen a kőr, a pikk, a treff és a káró szerepeltek, feketén és pirosan. De miként lett a kártyajelekből dinnye, cseresznye, citrom és szilva? A váltás – akármilyen hihetetlen – valóban a gyümölcsös ízhez, rágókhoz és cukrokhoz kapcsolódik.

Az első gyümölcsszimbólumokkal ellátott automatát 1907-ben gyártották Herbert Mills chicagói manufaktúrájában, ötletgazdának pedig egy O. D. Jennings nevű nőt tekintenek.

A történetek nem mindig vágnak egybe, de az kirajzolódik, hogy a nyerőautomaták gyümölcsös változatai a kocsmai használathoz, a kártyázás helyett a bárnál nyerhető cigihez, italhoz vagy valami kis jutalomédességhez kapcsolódtak. A gyümölcsszimbólumok pedig az akkor legismertebb rágógumigyártó cég, a Bell-Fruit Gum Company ikonjaihoz. A gyümölcsös játékautomaták ennek ellenére végül nem az Egyesült Államokban, hanem az Egyesült Királyságban futottak be nagy karriert – dacolva a tiltásokkal és a jogi szabályozásokkal.

Tiltott gyümölcsök

A pénzbedobós nyerőautomaták az első pillanattól fogva megosztották az embereket. Nyilvánvaló volt, hogy a játék szenvedéllyé válhat, ami a korszak polgári ízlése számára elfogadhatatlan, sőt üldözendő volt. A képes beszámolókban nem egy alkalommal láthatunk jeleneteket a halomba összehordott játékautomaták nyilvános rombolásáról. A tömeg élén cilinderes urak állnak, kezükben hatalmas kalapáccsal.

A képek üzenete nyilvánvaló. Ha ezeket a körülményeket is figyelembe vesszük, akkor korántsem értelmetlen a kérdés: a gyümölcsös rágógumi jelentette volna a „veszélyes” játék megszelídítését? Hogy ne pénzben játsszunk, hanem valami kis „semmi” édességben? A játékautomata-szakirodalom igyekszik különbséget tenni az általános félkarú nyerőgépek (One-Armed Bandit) és például a gyümölcsös automaták (Fruit Machine) között.

Épeszű olvasó számára ugyan hajszálnyi a különbség, de a magyarázatokban mindig kiemelik, hogy míg a pénzbedobós játékautomatáknál az eredményt kizárólag a szerencse irányítja, addig a gyümölcsös automaták kapcsolódnak az ügyességhez és a stratégiához, hiszen az egyes elemek egyik körről a másikra megtarthatóak, a kar meghúzásának pillanata és ereje pedig befolyásolja a végeredményt.

Angliában a gyümölcsös változat nem is vált a kaszinók kedvelt játékává, sokkal inkább terjedt a kocsmákban, ahol egy-egy italt, egy szál cigit vagy egy rágót lehetett nyerni velük. Úgy tűnik tehát, hogy nem a pénznyeremény, hanem a játék és a szórakozás mozgatta a Fruit Machine hengereit.

A szenvedélybetegségtől való félelem és a jogi szabályozás viszont a gyümölcsös automaták fölött is ott lebegett. Az USA-ban már az 1930-as évektől kezdték adóztatni a bevételt és a nyereményeket, majd évtizedekre be is tiltották a pénzbedobós játékokat. 1937-ben Németországban a nemzeti szocialista párt betiltott minden pénzbedobással működtethető játékgépet, és ezt a megszállt területekre is kiterjesztették.

1951-ben az USA legtöbb államában betiltották a nyerőautomatákat, és csak tíz év múlva kezdtek lazítani a szabályozáson. Angliában pedig bevezették, hogy az automatákba bedobott pénz legalább 80%-át kell nyereményként „hozzáférhetővé tenni” a játékosok számára. A nemzeti lottók megalapítása óta viszont ellentmondásossá vált a nyerőautomaták elleni érvelés. A szabályozás ma már leginkább a használat helyeire és a használók korhatárára vonatkozik – amit a játékok online változatainak megjelenése újra fellazít.

Egy és más

Tehát a játékautomata-kultúra ismert ideológiája szerint a gyümölcsös gépek tulajdonképpen képességalapú játékok. A kiinduló ötlet és az automaták formai megjelenése egybekapcsolja ugyan ezeket az általánosan elterjedt pénznyerő gépekkel (Slot Machine), de a játék stratégiai és fizikai ügyességen, reflexen alapuló jellege, illetve a nyeremények „játékossága” mégiscsak elválasztja a gyümölcsös változatokat más gépektől. Technikai fejlődésük viszont fej fej mellett haladt.

Kezdetben általános volt, hogy fizikai erővel lendítették játékba a gépet, és hengerekkel működtették, a hatvanas évektől kezdett általánossá válni az elektromechanika, majd a nyolcvanas évektől a mikroprocesszor – ami egyre kevesebb teret hagy a leleményességnek. Ami viszont változatlan maradt: a számtalan vesztes játék után is töretlen reménnyel csatába induló játékosok, a dinnye, a cseresznye, a citrom, a narancs, a szőlő és a szilva, a nyerő vagy vesztes széria, a csillogó fém vagy műanyag gépház, a színes szimbólumokat forgató hengerek és a fél kar, amivel elindítjuk a játékot – na meg a rablót.

Megjelent a Tudatos Vásárló Magazin 24. számában.

***