Tudtad, hogy egy pohár csapvíz ugyanolyan rákkeltő, mint egy szál cigaretta? Hitted volna, hogy a csapból folyó éltető ivóvíz a rák mellett érelmeszesedést, allergiát, szívrohamot, epe-és vesekövet is okozhat, hölgyeknek terméketlenséget, uraknál pedig „elnőiesedést” és ennélfogva a pároknál meddőséget idéz elő? Hinnéd, hogy a kutyák ha tehetik, a csapvíz helyett ösztönösen a vízszűrő berendezésből kifolyó vizet lefetyelik fel?

Nos, ha nem hallottál minderről, ne keseredj el: ezek ugyanis legtöbbször innen-onnan kritikátlanul összeszedett, kétes alátámasztottságú hiedelmek.

Mindössze ezzel a néhány, csokorba szedett példával kívántuk érzékeltetni, hogy egyes vízszűrőket áruló vállalkozások milyen színvonalú „tudományos” érvekkel igyekszenek lebeszélni a fogyasztóikat arról, hogy „szűretlenül” igyák a vízműből érkező – egyébként tiszta és sokszorosan megszűrt és fertőtlenített – ivóvizet.

Vízmágia: valami kicsapódik

Igaz, a vízszűrős vállalkozások egy része éppen ezt vitatja. Nemrégiben az RTL rejtett kamerája előtt mutatta be az egyik vízszűrős cég házaló ügynöke, hogy milyen halálos mérgeket rejt a csapvíz. A vevőtájékoztatón az ügynök egy elektromos katódot helyezett el a csapvízbe, amiből 220 volt hatására meglehetősen zavaros, vöröses kotyvalék lett. A magát „vízmérnöknek” tituláló ember szemrebbenés nélkül közölte, hogy a vízből kivált vöröses lepedék az bizony a csapvízben lévő súlyos mérgek, például arzén vagy nitrátok, amelyek létét „tagadják a vízművek”.

A valóságban inkább csak egy általános iskolai kémiaórára való mutatvány történt. Az áram hatására kicsapódtak a vízből az ásványi anyagok – no nem az arzén – hanem a vízben addig oldott formában lévő vas. Ez okozta a vöröses elszíneződést.

Bár az ügynök által kínálgatott vízszűrő „megtisztított” vizéből áram hatására sem csapódott ki semmi, azonban ennek is igen egyszerű oka volt: a vízszűrők jellemzően vízlágyítóval vannak felszerelve, így a pohár „tiszta” víz immáron nem tartalmazott oldott ásványi anyagokat, amelyekre egyébként nagyon is szüksége lenne a szervezetnek.

Persze, a vízszűrős cégek honlapjait böngészve akadnak jóval visszafogottabb közlések is. Van, ahol elismerik, hogy a fővárosi ivóvíz valóban jó minőségű, mindössze a „klórmentesítésre” helyezik a hangsúlyt, vagy azzal érvelnek, hogy van, ahol a fővárosi csőhálózat elavult, van, ahol „hordalék” kerül az ivóvízbe, így érdemes azt megtisztítani fogyasztás előtt.

Az azonban minden cégben közös, hogy ki durvább, ki finomabb érvekkel, igyekeznek arra a közkeletű vélekedésre rájátszani, hogy a csapvíz az valamilyen mértékben okvetlenül szennyezett, mivel az emberi tevékenység nyomán mára elszennyeződtek a vízforrások is.

Arról viszont az általunk átnézett vízszűrős cégek honlapján egy szó nem esik, hogy a szűrőknek milyen egészségre ártalmas hatása lehet.

Egy fennakadt a szűrőn

Nem találtunk információt arra vonatkozóan, hogy a Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hivatal (NFH) bírságolt volna vízszűrők miatt, ugyanakkor a Hivatal közleményben hívta fel a figyelmet arra, hogy „az ilyen készülékek nem képesek a vízből kiszűrni az arzént, a szén tetrakloridot, valamint a triklór- és tetraklór etilént sem”, és javasolják ne vásároljunk ilyen készülékeket.

A Gazdasági Versenyhivatal egy esetben, 2008-ban eljárt a Nap Háza Kft-vel szemben: az RO 100 reverz ozmózis technológiával működő vízszűrőket forgalmazó cég három millió forint versenybírságot kapott, mivel reklámjaiban rendre veszélyesnek és egészségtelennek állította be az ivóvizet, ám ezt az állítását nem igazolták tudományos kísérletek.

„Minél kevesebb az oldott ásványi anyag, annál nagyobb a víz tisztítóereje” – bölcselkedik az egyik vízszűrős cég tanulmánya. „Kizárólag az ásványi anyagokban szegény víz képes megtisztítani szervezetünket a szervezetünk számára felesleges, lerakódott ásványoktól, hogy vérünkbe – a szó szoros értelmében – több levegő juthasson el” – fogalmaz egy másik honlap arról, hogy miért lenne érdemes desztillált vizet kortyolgatni.

Calgon és a placebóhatás

A desztillált vagy erősen lágyított víz fogyasztása a mosógépnek vagy a lágy vizű esőerdei folyókból származó akváriumi növényeknek és állatoknak kétségtelenül hasznos, ám az emberi szervezetnek nem jár semmiféle élettani előnnyel.

Ugyan kiegyensúlyozott táplálkozás mellett a lágy vagy éppen desztillált víz fogyasztása nem jelent különösebb egészségügyi kockázatot, ám az Országos Környezetegészségügyi Intézet szerint hosszútávon így sem javallott a fogyasztása.

Az említett esetben az OTH szerint ahhoz, hogy a szűrő használatával tápláló ivóvízhez jusson a felhasználó, a vízszűrőket újrasózókkal kell ellátni. Más szóval: a készülék által meglágyított vizet vissza kellene keményíteni. Nagyjából pont olyanra, amilyen akkor volt, amikor kifolyt a csapból.

Jégmarketing eszkimóknak

A fővárosi csapvízhez tökéletesen felesleges utántisztító berendezést szerelni. Arról ugyanis szintén nem esik szó a vízszűrős vállalkozások honlapjain, hogy a fővárosi csapvíz nem felszínről származik, hanem a Duna-part kavicsrétege alól nyerik azt ki, ahová az esetleges felszíni szennyezés nem tud eljutni.

Azonban a vidéki, egyéni kutak esetében sem biztos, hogy minden esetben üdvözítő megoldás a vízszűrő alkalmazása. Az OTH ugyanis arra figyelmeztet, hogy az egyes vidéki kutakban valóban jelen lévő arzén és nitrát NEM távolítható el a vízszűrőkkel. A tárgyilagosan pontos szakmai zsargont nagyjából úgy lehet lefordítani, hogy vízszűrőt csak ott szabad alkalmazni, ahol amúgy is tiszta a víz.

Persze a fogyasztó számára fő kérdés, hogy hol mennyire tiszta a víz – nem véletlen, hogy a példában említett vízszűrős vigéc is ezzel a kérdéssel próbálja megfogni a későbbi ügyfeleket. A megoldás egyszerű és jóval olcsóbb is, mint a vízszűrők zöme. (De még a betétek egy jó részénél is olcsóbb.) Az ÁNTSZ honlapja szerint jelenleg 20 ezer 200 forintért lehet az „50 főnél kevesebb személyt ellátó, vagy napi 10 m3-nél kevesebb vizet szolgáltató vízellátó rendszer közegészségügyi feltételeinek megállapítását” kérni. Más szóval: bevizsgáltatni az ivóvizünket. A legtöbb vezetékes vízszolgáltató is végez laborméréseket az egyes szennyezőkre.

Tisztított ivóvíz – tiszta baci

A filtereket forgalmazó cégek rendre hallgatnak a szűrőberendezések helyes használatáról, illetve a „tisztított” víz fogyasztásának a veszélyeiről. A fertőtlenített csapvízzel szemben a szakszerűtlenül használt vízszűrők maguk is baktériumokkal fertőzhetik a rajtuk átfolyatott tiszta csapvizet. A HVG 2009-es tesztjéből kiderült: szinte mindegyik vízszűrőben már rövid használat után tanyát vertek a különféle baktériumok.

A problémát az okozza, hogy az OTH a gyári állapotban átadott gépekre ad engedélyt, azt viszont már nem tudja ellenőrizni, hogy a fogyasztó rendeltetésszerűen használja-e a masináját.

Az OTH szerint ugyanis két-három havonta le kellene cserélni az amúgy igencsak borsos árú szűrőfiltert. Ellenkező esetben, különösen a nyári nagy melegben a filteren, illetve a műanyag vízszűrőkről leváló szerves anyagokon vígan el tudnak szaporodni a különféle baktériumok, amelyekből azután jut bőven a „megszűrt” ivóvízbe is.

Képünk illusztráció (c) Rafiq HMZ, flickr

A vízszűrős cégek honlapjai a víztisztító berendezések alkalmazásának hátulütőiről többnyire mélységesen hallgatnak. Nem véletlen: a 2008-as GVH-bírság óta nem tudni hasonló eljárásról. Felügyelet hiányában pedig továbbra is terjednek az alaptalan hiedelmekből táplálkozó marketingszövegek. Jelesül: a Tiszta Víz Üzletházat üzemeltető cégnél sem okozhatott komoly fennakadást a bírság: a honlapján ma is olvashatóak azok a közlések, amelyek miatt a GVH 2008-ban eljárt. Korábban a Versenyhivatal bírságoló döntésében megtiltotta az effajta kommunikációt a www.tisztaviz-uzlethaz.hu-n a Nap Háza Kft-nek, ma a Víztisztító Szervíz Kft-t elérhetőségét adják meg a honlapon.

Zavaros biznisz

A vízszűrők terítése ugyanis komoly üzlet. A vízszűrős cégek ma is komoly forgalmakat érnek el. A jelenleg már felszámolás alatt lévő Nap Háza Kft. például 2008-ban, azaz a GVH eljárása idején 64 millió forintos forgalmat ért el.

Egy átlagos vízszűrő kancsót még néhány ezer forintból is meg lehet úszni. Csapra szerelhető filterek már tízezer forintos tételek lehetnek (csaponként természetesen), míg a komoly, nagy teljesítményű, napi 150-250 liter megszűrésére alkalmas gépeknél százezer forint fölé is lendülhet az ár. Ráadásul ha valaki emellett a fürdővizét, a mosógépbe bekerülő vizet vagy a külső kútját is szűrni akarja, úgy egy családi házra már százezres tételekkel kell számolni. Az igazi ínyencek számára pedig extrák sem lehetetlenek, így van, ahol a „víz térszerkezetének átrendezésével” „energetizálni” lehet a vizet.

Igaz, a vállalkozások szerint ez voltaképpen olcsó. Sőt: minél drágább, nagyobb a gépünk, úgy fajlagosan annál olcsóbban jutunk „tiszta, egészséges vízhez”. A víztisztítósok azonban legtöbbször a palackos víz árából indulnak ki. Leggyakrabban a számítás alapja az, hogy mivel a csapvíz „nem tiszta”, ezért aki biztosra akar menni, az palackozott ásványvizet vásárol. Mivel az ásványvíz literje 100-150 forint vagy annál is többe kerülhet, így kézenfekvő, hogy fajlagosan sokkal olcsóbban tudja a „tiszta” vizet előállítani a vízszűrő, ráadásul, mivel a szűrt vizet nem kell PET-es palackba tölteni, így mindenki jól jár: a környezet, a fogyasztó, de leginkább a többé-kevésbé teljesen felesleges vízszűrőket áruló cég.

Nyitókép: dreamstime