“Mindenki így csinálja, fenn kell tartani, előre kell lépni, mi lesz ha”… – versenyfutásra ösztönöznek a körülmények.  

Közvetlen környezetünkben is jó pár olyan családot látunk, ahol legalább az egyik családtag több mint 50 órát dolgozik hetente. A munka uralja az életét, amivel gyakran nincs is tisztában, vagy nem tud megoldást arra, hogyan tartsa kordában a munka térnyerését.

Az eredmények ismertek: nagymértékű személyes, családi, közösségi elhanyagoltság stb.

Ahol magasabb a munkaórák száma, idő híján több a pótlólagos fogyasztás is: étterem, félkész ételek, bébiszitter és egyéb szolgáltatások.

Érdekes azon elgondolkozni, mi lenne, ha a többség kevesebbet dolgozna? Egy főre jutó kevesebb munkaóra, esetleg magasabb foglalkoztatottság, kisebb egy főre jutó kereset, kevesebb és átgondoltabb egy főre jutó fogyasztás?

És lám, valami hasonló figyelhető meg a valóságban is: kényszerítő élethelyzet vagy saját megfontolt döntés alapján, de nő azoknak a száma, akik kevesebb munkaórát dolgoznak.

Lehetne logikailag igaz a következő állítás(?): ha kevesebbet dolgozol, kevesebbet költesz, kevesebbet szemetelsz, és esélyed lesz arra, hogy kiegyensúlyozottabban élj!

Való igaz, hogy minél több időd van, annál jobban tudsz érdemben törődni a saját életeddel, utánamenni azoknak a dolgoknak, amitől neked és környezetednek jobb lesz, ez pedig visszahat rád.

Ha kevesebb a munka, a közlekedés olcsóbbá válik (könnyebben felpattanunk a bringára munkába menet vagy gyalog megyünk), az energiafogyasztás csökken (nem kell szárítógép), a főzés vagy a kertművelés kerül előtérbe, és a személyes igényekre valódi megoldás születik, mert magunk csináljuk magunknak.

A kevesebb több

A recesszió egyik pozitív közvetett hatása, hogy nőtt a „csináldmagad” emberek és tevékenységek száma, ami ráadásul gyakran közösségben történik. Az egészségtelen túlórázással és a saját kertem művelésével vagy barkácsolással töltött idő között minőségi különbség van: önmagunk megélése, ötletes helyzetmegoldások, közösség és elégedettség.

A reményekkel teli példák sora egyre gyakrabban elérhető. Egy-két példa csupán:

a nagyvárosi közösségi kertek (Közösségi kertek; Grund kert) vagy a csere-bere körök (Suska és Talentum Kör), vagy a bevásárló közösségek.

Íme egy kérdéssor, amely némi segítséget nyújthat önmagunk megítélésében és a továbblépésben:

1.        Lelki kiegyensúlyozottság

• Mik jelentik az életben számomra a legnagyobb örömöt?
• Mitől érzem magam elégedettnek, hasznosnak?
• Mikor érzem magam nagyon jól, mikor tölt el nagy elégedettség?

2.        Pénzügyi műveltség

• Költök olyanra, ami igazán nem ad örömet az életemben?
• Van átgondoltan, olcsó módja életvitelemnek, kikapcsolódásomnak stb.?

3.        Környezetemben én

• Milyen tárgyaimat tudom megosztani másokkal?
• Mit tudok bedobni (készségeim, tudásom, ötleteim) a közösbe?
• Milyen lehetőségem van arra, hogy kilépjek a pénz világából, és barterben gondolkodjam másokkal?
• Hogyan tudom a közösségeimben a hálózatban való gondolkodás megtartó erejét támogatni?

4.         Elég, és tényleg elég

• Mi a legkevesebb, amire minimálisan szükségem van a mindennapokban?
• Mi kell még az előbbin felül, hogy a saját boldogságomért is tegyek valamit?
• Bármelyik előbb megválaszolt igényemet meg tudom oldani költekezés nélkül?

5.        Mennyi munkára van szükségem?

•  Van módom arra, hogy kevesebb órát dolgozzak?
• Meg tudom osztani a munkámat valaki mással?
• Maradt elég szabadidőm arra, hogy azzal foglalkozzak, ami igazán fontos számomra?

A cikk a Yes Magazine Less Work, More Living c. cikk alapján készült.

Kép [cc] gacabo

***

Tetszik a TudatosVásárló.hu és szívesen olvasod cikkeinket? Ez egy nonprofit oldal, a Tudatos Vásárlók Egyesülete tartja fenn. Minimális forrásaink vannak a működtetésre. Kérjük, hogy te is támogass bennünket, hogy több hasznos cikket publikálhassunk!

Oszd meg a cikket a facebookon! Klikkelj a cikk címe mellett!