A vadon érő gyümölcsök
felhasználhatósága ugyanolyan sokféle, mint a piacon vásárolt, vagy kertben
szedett terméseké. Lássuk, mire érdemes figyelni gyűjtésüknél.

• Általános szabály a megfelelő öltözet. A kullancsveszély miatt előnyösebb
  a hosszú nadrág, és legyen nálunk munkás- vagy cérnakesztyű, ami megvéd a
  tüskéktől vagy a festékanyagoktól.
• Célszerű metszőollót és papírral kibélelt
  kosarat vinni a gyűjtés megkönnyítésére és a termések hazaszállításához.
• Kerüljük a gyümölcsszedést közút mellett, és
  olyan helyen, ahol a talaj szennyezett, pl. hulladéklerakó mellett.
• Természetvédelmi területen az erdő védelméről
  szóló 1996.
  évi LIV. törvény szerint „[…] vadgyümölcs […] gyűjtése az állami
  erdőben, az egyéni szükségletet meg nem haladó mértékben, szabadon
  végezhető”. Az „egyéni szükséglet” meghatározásakor viszont gondoljunk
  arra, hogy e termések magja biztosítja az élőhelyek további fennmaradását,
  tehát legfeljebb „amennyi a kosarunkban elfér” alapon szedjünk. Védett
  növényeknek minden részét tilos gyűjteni.

De mit is kell tudni a
vadgyümölcsökről? Az alábbiakban egy kis összefoglaló következik a leggyakoribbak
fellelhetőségéről, szedésükről és felhasználásukról.

 

Szeder (Rubus fruticosus)

Szedres joghurt: egy főre
számolva keverjünk össze egy tálban 2 dl joghurtot 5 dkg szederrel és ízlés
szerint mézzel vagy barna cukorral. Alaposan nyomkodjuk szét villával a
szedret. Reggelire és desszertnek is kiváló.

Erdők szélén, erdei utak
mentén gyakori kúszócserje. Finom teának elkészíthető levele és édes,
kékesfekete gyümölcse kárpótol a tüskék okozta karcolásokért. Augusztus végétől
októberig érik. Ha marad még a kosárban, mire hazaérünk, eltehetjük lekvárnak,
de süteménybe is nagyon finom.

 

Fekete bodza (Sambucus nigra)

A bodzának nemcsak tavasszal
nyíló virágát, hanem nyár végén – ősszel érő bogyóit is felhasználhatjuk
eltevéshez. Erdő, szántóföld szélén, bolygatott helyeken gyakori fás szárú
cserje, sok helyen ültetik is. Nem lehet összekeverni az alacsonyabb, lágy
szárú gyalogbodzával, amelynek minden része mérgező.

A bodza fényes, fekete
bogyói 3-4mm nagyságúak, és bogernyőben lógnak az ágakról. Mivel sötétvörös leve
erősen festő hatású, csak olyan ruhában szedjük, amit nem sajnálunk, ha
ráfröccsen a gyümölcs leve. Feldolgozását pedig kötényben és gumikesztyűvel
célszerű végezni. Gyógyító köhögéscsillapító hatású.

Lekvárnak nagyon finom,
főleg, ha kis kockára vágott savanykás almával együtt főzzük be.

 

Kökény (Prunus spinosa)

A tövises ágú kökény
tavasszal fehér virágtakaróba bújik, és úgy díszíti az utak mentét, az erdők és
a természetes rétek szélét. Ha beköszönt az első fagy október végén, és a dér
„megcsípi” a termést, már mehetünk is szedni a hamvaskék, fanyar kökénybogyókat.
Melegítő, élénkítő hatása miatt a népgyógyászatban erősítőnek használták súlyos
betegségeket és szülést követően. Készülhet belőle gyümölcslé, lekvár, de amit
érdemes kipróbálni, az a kökénylikőr.

Kökénylikőr elkészítéséhez egy kilónyi kökénybogyót forró vízzel leöntve
egy éjszakán át állni hagyunk, így reggelre a bogyók kipukkannak. A gyümölcsöt
ezután fél kilogramm cukorral egymásra rétegezve lerakjuk egy tálba, majd ismét
egy éjszakán át állni hagyjuk. Hozzáadunk egy fahéj rudat és egy hosszában félbevágott
vanília rudat. Az egészet egy nagyobb befőttesüvegbe rakjuk, és felöntjük 1,5
liter 30-35%-os alkohollal – ízlés szerinti erősségben -, ami lehet pálinka,
vodka, gin. Két hónap érlelés után leszűrhető és fogyasztható, de minél tovább
áll szűrés után, annál finomabb.

 

Veres berkenye vagy madárberkenye (Sorbus aucuparia)

Hegyvidéki erdőkben bükkösök
és fenyvesek kísérő fája. Narancsvörös, apró, fürtben álló termését nemcsak a madarak,
az emberek is kedvelik, hiszen hagyományosan sok helyen főznek belőle lekvárt,
szörpöt, pálinkát. Teáját pedig a népi orvoslásban alkalmazzák.

Legjobb szeptember végén,
októberben gyűjteni, a fürtöket egészben vágjuk le a fáról. Húsa sok pektint és
C-vitamint tartalmaz, enyhe vizelethajtó, hashajtó. Viszont hosszan főzve a
hashajtó hatásért felelős anyag lebomlik benne.

 

Csipkebogyó (Rosa canina)

A vadrózsa termését óriási –
a narancshoz képest hússzoros – C-vitamin tartalma miatt évszázadok óta gyűjtik.
A Dunántúlon tömegesen nő. Erdők szélén, rétek és sövények mellett él. A bogyók
akkor lesznek ízletesek és fogyaszthatók, ha megcsípi őket a fagy, csakúgy,
mint a kökénynél. Ekkor szedhetjük, és néhány napig hideg vízbe áztatva finom
italt készíthetünk belőle. Ha forró vízzel öntjük le, a benne lévő C-vitamin (aszkorbinsav)
hő hatására lebomlik.

A belőle készült lekvár – népiesen
hecsedli lekvár – és szörp rendkívül ízletes, de elkészítésük a termésben lévő
szőrös magok miatt nem a legegyszerűbb. Utóbbi készítésénél lenvászon zsákon
többször át kell csepegtetni a ledarált, vízzel felöntött gyümölcshúst, majd
cukrot és citromsavat hozzáadni.

 

Kép [cc] leucotea annetane