E rendszerek segíthetnek a nagyvárosi forgalom csökkentésében, az utak tehermentesítésében, és az autótárs-klubok tagjai mentesülnek az autófenntartás terheinek nagy részétől is.

Európától Amerikáig sokféle rendszer működik a „fenntarthatóbb közlekedés” megvalósítására: ma már például a világ 600 városában dönthetnek úgy, hogy saját kocsi fenntartása helyett (vagy amellett) belépnek egy autótárs-klubba, és onnan bérelnek autót. Magyarországon egyelőre nincs ilyen lehetőség, úgy tűnik ugyanis, hogy a magyarok ragaszkodnak a saját autóhoz: autótárs-klubok nálunk nem léteznek, a telekocsi-használat azonban lassacskán kezd elterjedni.

Az autótárs-rendszerben a szervezet tagjai a klub állományában lévő és általa fenntartott autókat vehetik igénybe, előre egyeztetett beosztás alapján, lényegében bármikor. A telekocsi-rendszerben az utasok lemondanak az egyéni autóhasználatról és utastársként ülnek be egy vezető mellé, vagy helyet ajánlanak saját autójukban, ám az autó továbbra is a sajátjuk marad. Ez főként az Egyesült Államokban elterjedt, ahol a telekocsit használók számára saját gyorsforgalmi sávot tartanak fenn.

A carsharing, avagy autótárs-rendszer: „Mint egy taxi, ahol te vagy a sofőr”

„Jobb használni, mint birtokolni” – fogalmazza meg az autótárs-rendszer lényegét az Európai Carsharing Szövetség az Arisztotelésztől vett idézettel, amit körülbelül így lehetne lefordítani a közlekedés nyelvére: „Ne az autódért fizess, hanem azért, mert használod!” Az autótárs-rendszerek eredetileg spontán módon létrejött önszerveződő klubok voltak, melyekből mára jól szervezett cégek váltak. Az autók fenntartási költségeit a klub központi szervezete vállalja. Az autótárs-rendszerek többsége nagyvárosokban működik, ahol a tagok a főként munkába járáshoz veszik igénybe a kocsikat.

Az autótárs-rendszer nem akarja a tömegközlekedés helyét átvenni. Sőt, a tapasztalatok szerint az autótárs klubtagok sűrűn veszik igénybe a tömegközlekedést is. Az Európai Autótárs Szövetség szerint az autótárs-klubok tagjai akár felére csökkenthetik az autóhasználatot, mindenféle kellemetlenség nélkül. A rendszer előnyei között említhető számos praktikus érv is: például a klubtag mentesül az autófenntartás költségei alól, nem kell autómosóhoz járnia, súlyadót, regisztrációs adót, különféle biztosításokat fizetnie.

A klubtag az interneten vagy telefonon előre lefoglalt autót egy autómegosztó parkolóban veheti fel. Miután letelt a bérleti idő, az autót ugyanabba a parkolóba kell visszavinni (természetesen tisztán és megkímélt állapotban). A késéseket pedig szigorúan büntetik, hiszen már egy félórás csúszás is felboríthatja az egész tervet.

Miben különbözik akkor az autótárs rendszer az autóbérléstől? Az autótárs-klub „önkiszolgáló” rendszerben működik, a felhasználok klubtagok, az árban pedig a biztosítás és az üzemanyag is benne van. Az autótárs-klubok jellemzően non-profit szervezetek, habár egyre gyakoribb az együttműködés profitorientált autóbérlő cégekkel és önkormányzatokkal is.

Svájctól Szingapúrig

Az autótárs-rendszer ma már az egész világon közkedvelt, Berlintől kezdve Washingtonon át egészen Szingapúrig. Az első önszerveződő autótárs-klub a negyvenes évek végén jött létre Zürichben. A ’60-as évektől aztán egyre inkább szervezettebb formában működött a carsharing, a ’70-es években Franciaországban is megjelent, később Svédországban, Németországban és az Egyesült Államokban is elterjedt. 1997-ben Svájcban két cég összeolvadásából jött létre a MobilityCarSharing, a világ egyik legnagyobb ilyen szervezete, amelynek közel 2000 autóból álló autóparkja van, és Svájc legtöbb városában elérhető.

Népszerű az autótárs-rendszer Nagy-Britanniában is, nemrég például az angol Környezetvédelmi Minisztérium is felszólította a helyi önkormányzatokat, hogy ösztönözzék autótárs-klubok kialakítását.

A carpooling, avagy telekocsi: Utazz olcsón – keress útitársat!

A telekocsi-rendszer közös autóhasználatot jelent, többnyire alkalomszerűen, kevésbé szervezetten, saját autókkal. Az USA-ban például főként a munkába járók körében terjedt el a telekocsi, amely nemcsak az egy főre jutó szennyezőanyag-kibocsátást csökkenti, hanem gyorsabb közlekedést is tesz lehetővé a résztvevők számára.

Telekocsi-szolgáltatásnak minősülnek az egyre népszerűbb „útitárskereső”, szolgáltatások is, mint például az E-carpool network vagy az utazzolcson.net, melyek főként Európán belüli autóutakat kínálnak: a szervezet honlapján indulási hely, úti cél és indulási idő alapján kereshetünk „sofőrt” vagy épp „útitársat”. Az árat a kilométer és az utasok száma alapján számítják ki, és a sofőrnél kell fizetni.

Magyarország: autótárs-rendszer egyelőre nem, telekocsi igen

Megkerestük a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztériumot, ahol elmondták, hivatalosan eddig nem voltak sem központi kezdeményezések, sem megkeresések az autótárs-rendszerrel kapcsolatban. „Több civil, önszerveződő kezdeményezésről tudunk, ilyen például az internetes telekocsi külföldre” – mondta Szántó Szilvia Judit, a minisztérium Környezetfejlesztési Főosztályának munkatársa. A minisztérium a 2007-től 2013-ig tartó időszakra érvényes Környezet és Energia Operatív Program keretében egyébként tervezi a környezetbarát közlekedési módok kialakításának és elterjesztésének támogatását. A minisztérium jelenleg dolgozik a pályáztatási programon; elképzelhető, hogy lesz pályázási lehetőség az autótárs-rendszerű szervezetek számára is. Az egyik autókölcsönzéssel foglalkozó cég pár éve próbálta bevezetni az autótársrendszert, ám nem volt rentábilis – tudtuk meg Szenohradszki Istvántól, az érintett autókölcsönző marketingesétől.

Hosszabb belföldi vagy külföldi útjainkhoz azonban kereshetünk útitársat a néhány létező telekocsi-szolgáltatást nyújtó internetes oldal egyikén. Ilyen például az utazzolcson.net, vagy a 2003 óta működő utitarskereso.hu, ahová havonta átlagosan 50-100 használható hirdetés érkezik, itt úti cél szerint kereshetünk útitársat vagy helyet egy autóban. A hirdetések legnagyobb részében belföldi, nagyvárosok közötti utakra keresnek útitársat, ám népszerűek a külföldi utak is, ezek úti célja szezononként változik: nyáron a mediterrán országok népszerűek, télen a síutakhoz keresnek autót vagy utast. Egy Bécs-Budapest út átlagosan 3000-5000 forintba kerül, de az „árak eltérőek, mivel valaki csak a benzinpénzt szeretné megosztani, valaki pedig ebből él. Legtöbb esetben nem írnak útiköltséget, így a további részleteket nem tudunk. Sok olyan is akadt, aki ingyen visz el embereket, hogy ne unatkozzon útközben” – mondta az oldal szerkesztője, Márton Károly.

Megjelent a Tudatos Vásárló magazin 11. számában.

Kép [cc] Darren Wood, Soctech