| Madarassy Judit
Olvasónk írta: Ingyenzacskó – van remény!
A mindennapokban igyekszem “tudatos vásárló” lenni, ez azonban nem
mindig könnyű, néha szinte a lehetetlenség határát súrolja. Belgiumban
élek, ahol mindennapos küzdelmet jelent az olyan apróság is, hogy
hetente ne vigyek haza tucatnyi műanyag szatyrot a bevásárlások után
(kérdezés nélkül teszik bele az árut minden alkalommal).
Ez a mindennapos küzdelem néha nagyon
fárasztó – ki szereti folyton imamalomként ismételni, hogy „köszönöm, van
nálam szatyor, nem kérek”?.
A tudatos vásárló finoman szólva is hóbortosnak
tűnik a többségtől teljesen elütő szokásaival (a pénztárnál úgy néznek rám,
amikor visszautasítom az ingyen szatyrot, mintha most szabadultam volna egy
intézetből). És van benne valami, az elkötelezettség ezen a szinten már nem
elég, óriási makacsság kell a környezettudatos életvitelhez.
Belgiumban nagyon bosszantott az ingyen
szatyor erőltetése, de minden alkalommal vittem magammal a bevásárlókosaramat –
„ezek a belgák sohasem változnak meg, de azért nekem nem kell az általános
őrületben részt vennem” gondolattal. A vicces az, hogy a belgák nemrégiben
minden várakozás ellenére megváltoztak, egy új jogszabály hatására néhány hónap
alatt megszüntették az ingyen szatyor osztogatását az üzletekben (július 1-től
már kötelezően fizetni kell a műanyag szatyrokért). Kis változás, de nagyon
sokat jelent: egy több évtizedes, a mindennapokba mélyen rögzült,
kiirthatatlannak gondolt gyakorlatot szüntettek „percek alatt”. A fogyasztói
társadalom egyik legerősebb jelképe Belgiumban megdőlt! Reményt keltő
tapasztalat, talán más tudatos vásárlók is bíztatónak tartják majd.
Képek [cc] danie peace, Glenn Loos-Austin