fbpx

Tarts velünk, legyél tagja a Tudatos Vásárlók közösségének!

Csatlakozz hozzánk!

Olvasónk írta: Gondolatok a metrópótló buszon

| Nemes Gabriella

Ez a cikk már 1 éve készült. A benne lévő információk azóta lehet, hogy elavultak, nézd meg, hátha van frissebb cikkünk a témában.

Tömegközlekedős, eltöprengős, jó kedvre derítő írás nyárbúcsúztató gyanánt – avagy mindig jöhet borúra derű, még egy metrópótló buszon is.

Én nem tudom miért kell mindig panaszkodni. Hallom ismerőstől, hogy összehasonlították Prágát és Budapestet és Prágában sokkal több turista van. Hm. Hogy lehet összehasonlítani a két várost? Azon kívül, hogy egy-egy folyó kettészeli mindkettőt, és egyik oldaluk lapos a másik dombos, sok hasonlóságot nem látok. Prága egy édes kis gyöngyszem, Budapest egy lenyűgöző nagy gyöngyszem. Akkor én meg azt mondom, hogy nekem meg egy lengyel azt mondta, hogy Budapest szebb mint Párizs. Ez is egy jó összehasonlítás.

Attól, hogy panaszkodunk egy sort, még nem lesz több turista. Talán akkor több turista lesz – bár ez se biztos -, ha mindenki, aki ebben a szakmában dolgozik, már csak a saját lelki üdvéért sem a – nevezzük egyszerűen – gazember stílust választja, hanem végzi rendesen a dolgát. Mindenkinek csak végeznie kellene a dolgát, úgy ahogy a költő mondja. Akkor nem lenne baj. A panaszkodással meg csak sulykoljuk az agyunkba, hogy nekünk milyen rossz. Hát így biztos rossz is lesz. Ha ebben hiszünk.

Ezen tűnődtem, ahogy felszálltam a metrópótló buszra. Az első ajtón szálltam fel, pont a vezetővel párhuzamosan álltam. Ahogy elindultunk, egyszeriben elfelejtettem a turistás dolgot. Gyermeki énem legmélye tört elő, ahogy elképzeltem, milyen lehet buszsofőrnek lenni. Az itt most nem számít, hogy gyerekkoromban lány lévén babáztam, nem pedig buszsofőr akartam lenni. Ment a busz, a villamossíneken, szép hosszú egyenes út, milyen jól csillog az aszfalt a napfényben. Merthogy nyár van, ne felejtsük el. Egész évben csak három hónapunk van, a nyarat birtokolni. Szép zöld fák kétoldalt. Szemem sarkából látom, ahogy a sofőr rugózik a székében, legalább 10 centiket fel-le, miközben azt az irdatlan nagy kormánykereket forgatja. Békés látvány volt, megnyugtató. Itt ez az ember, végzi a dolgát.

Azon kaptam magam, hogy a busz-szörfnek nevezhető játék kerített hatalmába. A busz-szörfölés lényege, hogy nem próbálunk meg mereven állni és minden bukkanón majd’ hanyattesni, hanem testünket rugalmasan, a busszal egy egésznek érezve, felvesszük a ritmust és minden egyes aszfalthullámot meglovagolunk. Egész jó kis szórakozás.

Éppen kezdtem megunni ezt az új sportágat, amikor a busz lefékezett a Keleti mellett, és pont egy troli mellett állt meg. A troli most ért oda, vezetője – egy 40 formájú nő – leállította, valószínűleg 5-10 perc múlva indul tovább a következő körre. Más látnivaló nem lévén, a busz jobb oldala a nőt kezdte figyelni, ahogy benyúl a bal felső ingzsebébe, és elővesz valami horgolótűnek látszó tárgyat, majd lehajol, és lássunk csudát, előhúz egy tenyérnyi kis valamit, és nekiáll horgolni.

Éreztem, ahogy a busz közönsége megbűvölten nézi a nőt. Micsoda ide nem illő, de mégis felemelő látvány ez. Ahogy továbbindultunk, úgy éreztem, sok-sok szép emberi érzés vesz most körül lágyan.

A Blaha felé haladva arra gondoltam, hogy el kéne döntenem, hogy mi a jobb: nyáron a metróval gyorsan odaérni a célhoz, de a föld alatt megyünk, vagy pedig döcögősen a metrópótló busszal, viszont így meg annyi érdekességet látok. Ha nem csak kibámulunk az ablakon, aggódó-szorongó-ideges gondolatokkal tele, hanem szemlélődve, feledve gondjainkat. Úgyse a buszon fogjuk megoldani őket. Ezek a komornak tűnő, portól-füsttől szürke házak mennyire kedvesek lehetnek, ha meglátjuk rajtuk azt a kis erkélyt, borostyánnal befuttatva, virágokkal körberakva! Néha gombóc gyűlik a torkomba, ha látom, ahogy az idős néni locsolgatja a virágjait. Az idős emberek látványa mindig meghat, ki tudja miért.

Kószáló tekintetem megakad három buszon, egy szálloda előtt parkolnak. Német, olasz, szlovén. És minden reggel látok itt ilyen buszokat. Eszembe jut a turistahiány. Nem tudom.

Ahogy beérek munkahelyemre, szia helyett jó reggelttel köszönök a biztonsági őrnek. Milyen szép ez a magyar nyelv. Süt a nap, nyár van, szoknyában járhatunk, jó reggelt.

 

Kép [cc] Hargittai Eszter

Ajánlom másnak

Kapcsolódó cikkeink

További cikkek

Legnépszerűbb cikkeink

További cikkek

Legfrissebb videók

Szappan- és vegán szendvicskrém készítéssel zártuk az ÖkoKört

Szappan- és vegán szendvicskrém készítéssel zártuk az ÖkoKört

2022 tavaszán a tavaszi Tiszta otthon és ÖkoKör Kamra csoportok lezárultát és a közösen elért eredményeket egy zártkörű workshoppal ünnepeltük meg. Harmincan gyűltünk össze, hogy a fenntarthatóság jegyében vegán szendvicskrémeket készítsünk a Közöshely dolgozóinak vezényletével, valamint Vászonzsákoslány, azaz Antal Évi a melt&pour szappankészítés rejtelmeibe avatott be minket. Mi az az ÖkoKör? Itt megmutatjuk!

Még több videó
Ugrás a tudatosvasarlo.hu nyitó oldalára

    Kövesd munkánkat, iratkozz fel híreinkre!
    Bónusz: tippek, tesztek, programok