Olvasónk írta: Az egyéni társadalmi felelősség

Esős napokat élünk mostanában, gombamód szaporodnak a vállalatok társadalmi felelősségével (CSR) foglalkozó rendezvények, tanácsadók, szakértők… ahol folyamatosan azt az impulzust kapja a hallgatóság, hogy az állam lassú háttérbe vonulásával a vállalat vállaljon magára egyre növekvő társadalmi, köztudatos szerepet, felelősséget, etikus magatartást, átlátható működést… de vajon csak a vállalatoknak kellene tudatosnak lenniük? Hol marad az egyén tudatossága, társadalmi felelőssége? Elegendő, ha PR-os, HR-es vagy CSR-es köntösben a cég meghatározott alkalmazottjai elköltik a gazdasági társaság e célra elkülönített pénzügyi keretét szponzoráció címén, vagy hátrányos helyzetűek bevonásával tréninget szerveznek? Miért legyen tudatos a vállalat, ha pl. a fogyasztói nem támasztanak környezetvédelmi és etikai jellegű elvárásokat a működésével szemben?

Ha hosszúra sikeredett munkanapunk végeztével letesszük a ceruzát, magánemberként nem kell tennünk a társadalmi, környezeti fenntarthatóságért? Úgy gondolom, hogy nem elegendő az elsősorban profitmaximalizáció céljából létrejövő vállalatokban keresni a megoldás kulcsát egy élhetőbb világ elérése céljából. A kormányzat, a lobbicsoportok, az érdekképviseletek, a kamarák, a civil szervezetek, a médiumok, sőt maguk az egyének (fogyasztói és munkavállalói szerepben egyaránt) éppoly sokat tehetnek e nemes cél elérése érdekében a mindennapok szintjén.

Foglalkozásától, társadalmi helyzetétől függetlenül minden állampolgár lehet tudatos: amikor vásárol, munkahelyet választ, szavaz. Szavaz egy termékre, szolgáltatásra, szavaz egy cégre, egy értékesítési csatornára, egy vállalati működési modellre. A fogyasztás megerősítés. Ha valamiből sokat, sőt egyre többet fogyasztunk, letesszük a voksunkat a termék/szolgáltatás létrehozása, elosztása, a keletkező externáliák, hulladék keletkezése mellett. A szavazat ugyanakkor korántsem demokratikus, függ az adott állampolgár vásárlóerejétől, milyen termékre mennyit kell, akar, illetve tud költeni.

Nemrég mélyen magamba néztem: Mit is vásárlok, mire költök? Mennyit? Mi alapján választok? Mik a döntési szempontjaim? Milyen tényezők befolyásolnak? Én, aki több évet dolgoztam non-profit szervezetben, törekszem egészséges, környezetkímélő életmódot élni, valóban tudatosan fogyasztok? Tudok egyáltalán tudatos lenni, felelős döntéseket hozni? Van hozzá elegendő minőségű és mennyiségű információ, amit fel is tudok és akarok használni abban a pillanatban, amikor leveszek egy terméket a polcról?

Az önreflexió első eredménye nem túl biztató, s ebben nem csak a kínálati oldal ludas, hanem én is. A hónap elején átutalt jövedelmem 80%-át bizony elköltöttem, ennek 60%-át szolgáltatásra, 40%-át pedig termékre fordítottam. A termékek piacán nagy versenyt tapasztaltam: ott valóban rajtam múlik, hogy mely üzletbe megyek be, és ott mely terméket választom. E döntési szituációkban azonban csak minimális információt tudtam beszerezni az eladóktól illetve a csomagolásról, hogy a termék fogyasztása milyen élettani hatással jár, milyen módon állították elő, mennyi energiát és erőforrást használtak fel, mennyi hulladék keletkezett, illetve a gyártó vagy forgalmazó cég mennyire etikus a munkavállalóival, üzleti partnereivel szemben. Ha vannak is környezeti, társadalmi szempontokat figyelembe vevő termékek (vagy üzletek) ezek megtalálása nem könnyű. Ebben az üzletek nagyban tudnának segíteni pl.: bizonyos környezeti, társadalmi és etikai szempontokat figyelembe vevő saját címkés termékekkel, környezetbarát termék polcok, részlegek kialakításával.

Megdöbbentő volt számomra az a felismerés, hogy mennyire szétaprózódik a fogyasztásom, ezáltal a vásárlóerőm, a szavazatom – ezen feltétlenül változtatnom kell. A vásárlóerő koncentrálása ugyanakkor nem feltétlenül jelenti azt, hogy nagy szupermarketekben kell megvennem mindazt, amit egy sarki fűszeresnél is meg tudok vásárolni.

Vizsgáltam azt is, hogy mennyire van jelen az adott termék/szolgáltatás piacán verseny globálisan és lokálisan egyaránt, hiszen minél nagyobb a verseny, annál nagyobb a nyomás a piaci szereplőkön, hogy eleget tegyenek ügyfeleik elvárásainak, termékeik, szolgáltatásaik árainak meghatározásán túl egyéb értékeket is közvetítsenek, megkülönböztessék magukat versenytársaiktól. Sajnos azt kellett tapasztalnom, hogy a költéseim közel 40%-ánál nem volt valódi választási lehetőségem. Ez főként a szolgáltatások (közmű, kommunikáció, utazás) területén volt jellemző. Mindez azt eredményezi, hogy e szereplők külső nyomás (pl. törvényalkotás, ügyfélpanaszok, reklamáció kivizsgálása) hiányában nem fognak jelentős mértékben változtatni magatartásukon. 

Ugyan a hónapban nem sok megtakarítást sikerült elérni, felkerestem a bankomat, milyen befektetési lehetőségeket tud felajánlani, ami figyelembe vesz környezeti, társadalmi és etikai szempontokat. A személyes és internetes tájékozódás sikertelen volt, de megkaptam az alapkezelő e-mail címét, ahonnan pár napon belül érkezett is egy globális ajánlat, de gyanítom, az elsők között lehettem, aki ilyen kérdéssel kereste fel a bankot illetve az alapkezelőt.

És mit tehetek én? Egy biztos, változtatnom kell az életvitelemen, vásárlási szokásaimon. Hogyan? Íme néhány tipp, magamnak: 

• csökkenteni a vásárlási helyek számát (vásárlóerő koncentrálása), ezzel erősítve a preferált vállalkozást, vásárlóerőmet, lojalitásomat;
• csökkenteni a vásárlási alkalmak számát (egy alkalommal több áru);
• nagyobb kiszerelés választása, ha kevesebb és nem több csomagolóanyagot használtak fel hozzá;
• újrahasznosított csomagolású, tartalmú termékek preferálása;
• minél közelebbi származási ország (optimálisan: Magyarország) előnyben részesítése;
• kötöttpályás tömegközlekedés légi és közúti közlekedés helyett;
• jövőbeni jelentősebb „elkerülhetetlen” tételek összegyűjtése (pl: ingatlan, személygépkocsi, háztartási gépek) és azon megoldások és szállítók kiválasztása, amely leginkább megfelel környezeti és etikai szempontjaimnak;
• gyártók, szolgáltatók fenntarthatósági, környezeti jelentésének bekérése, áttanulmányozása, fogyasztói vonalának aktív használata;
• fogyasztóvédelmi oldalak, fekete és pozitív céglisták rendszeres tanulmányozása;
• olyan cég választása munkáltatónak, amelyről meg tudok győződni, hogy korrekt munkaadó.

Én nem várom, hogy a cégek felelősen viselkedjenek, nem várom, hogy az egyének köztudatosak legyenek, mindaddig, amíg magam nem leszek valóban tudatos fogyasztó és munkavállaló. A szemléletváltás az egyén szintjén, vagyis magammal kezdődik. Ha mindent megtettem azért, hogy jobb világban éljen családunk és az utánunk következő generáció, megpróbálom mindezt megosztani a környezetemben lévő természetes és kevésbé természetes személyekkel egyaránt, hogy ők is tegyenek ezért a célért. A felelősségvállalás velem kezdődik!

Kép [cc] Jess, Dani Lurie

• #Aktivista
• #Fogyasztás, életmód, fogyasztás pszichológiája