fbpx

Tarts velünk, legyél tagja a Tudatos Vásárlók közösségének!

Csatlakozz hozzánk!

Olvasónk írta: Adventi napló

| Bíró Edit

„Végül is az ünnepi készülődésnek nem robotolásnak kellene lennie, hogy
mire végre eljön a karácsony, akkor már túl fáradt legyen mindenki
ahhoz, hogy kicsit is élvezze, vagy legalábbis úgy csináljon, mintha
élvezné.”

Október 24. Te jó ég! Mi van itt? Mit pakolnak oly bőszen a
közértben, hogy alig lehet eloldalazni közöttük? Dicséretes, hogy mit meg nem
tesznek a vevőkért! … Úristen! Szaloncukor… Vagy én vagyok nagyon
eltájolódva, vagy ők… Szaloncukor. Ilyenkor. Tehát biztonsági öveket
becsatolni, karácsonyi őrület indul!

Október 30. Tudom, hogy a közértben már rég kipakolták a
szaloncukrot, de még egyáltalán nem érzem, hogy közeledne a karácsony.

Október 31. Halloween. Hogy miért kell minden marhaságot
átvenni az amcsiktól?

November 1. Halottak napja. Itthon gyújtottam gyertyát az
elhunyt családtagok emlékére, és írtam egy szép visszaemlékezős bejegyzést a blogomba a dédiről. Van még mit
finomítani rajta, de alapvetően megvan. Jól esett emlékezni rá.

November 25. Aha, lesz majd karácsony is. Ideje elkezdeni
az ötletgyűjtést. A család már benyújtotta az igényt a bejglire, meg lesz a szokásos
mézes… és kellene pár „kísérleti” recept is. Persze már a csapból is az
folyik, jó régóta, úgyhogy ha nem keresnék ilyet, akkor is Dunát lehetne
rekeszteni a felhozatallal. A minőség persze más tészta. Főleg annak, aki
egyszerű, egészséges ételekre vágyik.

November 30. Nem voltam hajlandó hamarabb elkezdeni a
készülődést. A blogomba is csak most kezdek írogatni a témában. Nem verseny ez,
hogy ki kezdi hamarabb. Vagy ha az, akkor itt is utolsó leszek, mint
általánosban a mezei futóversenyen. De nem érdekel különösebben.

December 1. Tegnap sikerült vennem a százforintos boltban
koszorúalapot. Nem volt drága, és ami szintén fontos: magyar. Igaz, utána vagy
fél óráig kellett keresgélnem a sok giccs között, hogy megfelelő gyertya is
legyen hozzá, meg szalag, de lett. Sőt, mandarin is lett a közértben. Hazaúton
pedig már azt is kitaláltam, hogy hogyan lesz mindebből adventi koszorú.
Ma meg el is készítettem. Szép lett. Nekem legalábbis tetszik. És meglepve hallottam
a rádióban, hogy milyen drágán lehet kész adventi koszorút venni. Így
feleannyiba se került, pedig nem is a legolcsóbb kínai gyertyákat vettem meg
hozzá, és mindenféle gyakorlat nélkül is össze tudtam rakni egy negyed óra
alatt.

December 2. Advent első vasárnapja. Ideje elkezdeni a
tervezést. Szeretném előre elkészíteni mindazt, amit lehet. A kekszek dobozban
elállnak, így csak a bejglit kell közvetlenül az ünnep előtt sütni. A mákot már
szerencsére beszereztem a piacon Rózsika nénitől, dió meg termett, csak
tisztítani kell. Anyu a Graham lisztet is felvásárolta a minap a boltban, tojás
is lesz az öregektől házi, vajat kell még majd venni, és jövő héten sütés
projekt indul
. Már mindenki kérte a kedvenc sütijét, amiket nem lehet
kihagyni! Persze nem panaszkodhatnak, én egész évben sokat sütök, ünneptől
függetlenül is…

December 3. Kisült az első adag sütemény, a kísérleti
zabpelyhes keksz. Finom lett. Közben volt időm elgondolkodni pár dolgon. Idén
nem lesz bolti szaloncukor. Birsalmasajtot fogok becsomagolni úgy, és azt
aggatjuk majd a fára. Kivéve, ha meg tudom győzni a családot, hogy kár
legyilkolni egy fát csak ezért…

December 4. Nem is volt olyan ördöngősség az adventi
koszorú összerakása. Jó lenne a kapura is egy jelképes dísz. Valami egyszerű.
Úgysem tudom überelni a szomszéd Mikulását, ami már legalább egy hónapja be
szeretne mászni hozzájuk, meg a másik szomszéd csilli-villi díszkivilágítását,
de nem is akarom.

December 5. Kakaós és kávés keksz is van már. Csak jól el
kell dugni, hogy maradjon karácsonyra. Vagyis… Tulajdonképpen akkor jó, ha
ízlik, aminek egyértelmű jele, ha fogy. Aztán majd sütök másikat – persze nem
ugyanilyet. Végül is az ünnepi készülődésnek nem robotolásnak kellene lennie,
hogy mire végre eljön a karácsony, akkor már túl fáradt legyen mindenki ahhoz,
hogy kicsit is élvezze, vagy legalábbis úgy csináljon, mintha élvezné. És pár
nap alatt úgysem lehet jóízűen elfogyasztani mindazt, amit több hétig apránként
készítettünk.

December 6. Mikulás. Vajon sikerül bemásznia a szomszédhoz
végül? Az meg, hogy így mit mondanak a két gyereküknek a témában, szerencsére
az ő dolguk… Áh! De az is lehet, hogy Santa Claus hozza nekik a karácsonyi
ajándékot a kéményen át a zokniba – tiszta Amerika! Én meg itt kispályázok a
házilag készített ajtódísszel – de nekem meg ez tetszik!

December 7. Az ünnepi készülődés mellett telnek a dolgos
hétköznapok. Ma nem csináltam semmi karácsonyit, de ilyen nap is kell.

December 8. Az újrahasznosítás jegyében szárított
narancshéjból, tobozokból, meg a tegnapi kompótból kihalászott fűszerekből lett
potpourri. Szép is, illatos is. Talán nem annyira átható, mintha mű-aromája
lenne, de a pomander meg az illatos asztali dísz mellett ez nem is hiányzik.
Most már annyira jól megy a díszgyártás a fűzfavesszőből (még jó, hogy
nem raktam mindet a komposztba!) és a villanyszerelés hulladékaként itt maradt
drótból, hogy a temetőbe is ilyen koszorúkat készítek majd.

December 9. Az ajándékozásra is ideje gondolni,
hiszen ha saját kezűleg akarom elkészíteni, ahhoz idő kell. Mézes-magvas
csemege, narancslekvár, különleges teasütik, karácsonyi tea, s talán korábbról
egy-két kevésbé szokványos lekvár (mondjuk a Kaldeneker Gyuri útmutatásai
szerint készített fűszeres céklalekvár és paprikalekvár) kerül a fa alá –
újrafelhasznált díszzacskóban (a vicc az, hogy én sose vettem ilyet, és
tengernyi van – persze az is igaz, hogy amit kaptam, azt meg sose dobtam ki).
Csak arra kell ügyelni, nehogy valakinek visszaadjam azt, amit tőle kaptam
korábban. Aki meg nem a konyhából kap ajándékot, az a szekrényből: olyasmiket,
amik vannak, de valamiért nem igazán használom őket, és úgy érzem, hogy másnál
jobb helyük lenne. Épp a minap mutatta büszkén az egyik barátnőm az új kabátját
– ahhoz például nagyon menne az én egyik elfekvő táskám…

December 10. Újabb kísérleti süti, meg házi müzliszelet.
Utóbbinak különösen örülök – hozzáadott cukortól és műanyagtól mentes, és a
hozzávalók árát összeszámolva még olcsóbb is, mint a bolti. Tegnap úgyis
bementünk a plázába (nem volt jó ötlet, belátom), és lehangoló volt. Az
hagyján, hogy annyi giccset egy rakáson már régen láttam, de hogy az alap
bevásárlás sem sikerült maradéktalanul, mert ilyesmik, hogy só, éppen elfogytak
ott is! Fűszerekből sem volt mind, ami fel volt nekem írva – pedig nem is valami
különleges dolgokra vágytam. Szerintem karácsonyig csak akkor megyek boltba, ha
nagyon muszáj. Ami kellene, az úgyis valószínűleg épp nincs, mert más is azt
veszi, ami meg nem kell, az nem kell. Még karácsonykor sem. Ennyire egyszerű.

December 11. Szinte naponta készülnek az újabb és újabb
csemegék. Mégis lesz szaloncukor. Na, nem bolti! Nem is
cukros-fondantos! Igazi, kímélő szaloncukor, házilag. És a békebeli
szaloncukrokat idéző rojtos papírba fogom csomagolni őket. Sütőpapírból és
alufóliából nem is olyan ördöngősség megcsinálni.

December 12. Már a mézessütemény is megvan, ami
nélkül nálunk nincs karácsony. “Reformosítva” (teljes kiőrlésű
lisztből) is finom. Egy lábadozó barátunknak vittünk egy kis válogatást az
eddig elkészített sütikből. Nagyon örült neki, hogy készet kap, ráadásul ilyen
finomakat! Én meg annak örültem, hogy sikerült örömet szerezni neki. Úgy
láttam, hogy ezt többre értékelte, mintha bármilyen drága ajándékot kapott
volna.

December 13. Azért közben telnek a hétköznapok. Persze most
minden ételre rá lehet fogni, hogy ünnepi – de vajon nem csak azért-e, mert
ezidőtájt ezek hozzávalóinak van a szezonja? Illetve a hagyományos ünnepi étkek
valószínűleg épp azért azok, amik, mert régen ezidőtájt épp azok a hozzávalók
álltak rendelkezésre. Nem is kell egzotikus marhaságokba átmenni. Persze van,
akinek attól különleges az ünnep, hogy strucchúst eszik… Ez is egy szint.
Másnak meg attól, hogy ilyenkor csak jobban csurran-cseppen egy kis adomány.

December 14. Esik a hó! Tiszta idill, mint a régi
képeslapokon! Apropó, képeslap! Jövő héten azokat is fel kell adni.
Valahogy személyesebbnek érzem a kézzel írott, “csigapostán” küldött
üdvözletet, mint a 24-én délután szétküldött e-körlevelet. Így ráadásul
kiélhetem a kreativitásom abban is, hogy hétvégén saját kezűleg készítek
személyre szóló lapokat azoknak, akik fontosak nekem, de nem olyan közeliek,
hogy együtt ünnepeljünk. Pár embernek persze így is marad az elektronikus
üdvözlet, de nekik meg azt találtam ki, hogy internetes képeslapküldő helyett
magán e-mailben kapnak személyre szóló üdvözletet, amihez saját készítésű
karácsonyi fotót (mondjuk az eddig készített díszekről egy-egy szép
csendéletet) meg esetleg valami novellát vagy verset mellékelek.

December 15. Szép apránként megy minden. A látszat ellenére
nem vagyok én sem időmilliomos, közben dolgozom is, meg minden, csak úgy osztom
be a szabadidőmet, hogy a fontos dolgok beleférjenek. És ilyenkor az ünnepre
való ráhangolódás az. Nem érzem kidobott időnek a saját kezű ajándékkészítést –
ráadásul lehet, hogy nem is több idő, mintha kényszer-ajándékok után kajtatnék
boltról boltra. Persze, van, aki nem értékeli ezt a hozzáállásomat, de én meg
nem vagyok hajlandó menni a “birka tömeg” után. Ja, és olyan mászó
Mikulást, mint a szomszédé, már vagy egy tucat helyen láttam a környéken.
Alighanem akciós valahol.

December 16. Talán sikerül meggyőzni a családot, hogy ne
legyen karácsonyfa – legalábbis a klasszikus módon. Bohózatba illik,
hogy mi minden történt ez ügyben az elmúlt években, kezdve a fa
kiválasztásával, folytatva a hazaszállítással, beállítással, majd a
leszedéssel, takarítással. Apukám egyértelműen támogatja az ötletet, hiszen a
faállítással mindig neki van a legtöbb baja. Persze én sem szeretem “együtt”
(értsd: saját magammal) díszíteni, mert ugye valakinek főzni is kell. De
könyörgöm, miért egész nap?

December 17. Lassan dönteni kellene a karácsonyi menü
ügyében is. Hal? Kacsa? A legújabb őrület persze a bébipulyka (gondolom, a
Hálaadás-napi lakomák nyomán, de az ugye nem itteni hagyomány), meg a bárány.
Bárány! Húsvétra se választanám, nemhogy karácsonyra! Legfeljebb a bárány alakú
mézessüteményt vagyok hajlandó megenni! Különben a rengeteg csemege mellé nem
kell sokfogásos díszlakoma, elég lesz valami egyszerű is. A hal ilyen
szempontból jó választás lenne, valami vele együtt készült körettel, hogy ne
külön kelljen vacakolni azzal is. Már csak jó ízű, magyar halat kell szerezni.

December 18. Naplót előre nem írok, de akit érdekel, az itt
említett dolgok részleteiről (receptekkel, útmutatásokkal, képekkel) és a még
megválaszolatlan kérdések végkifejletéről is beszámolok a blogomban: http://dulmina.blogspot.com/

További jó készülődést, és kellemes ünnepeket mindenkinek!

Ajánlom másnak

Kapcsolódó cikkeink

További cikkek

Legnépszerűbb cikkeink

További cikkek

Legfrissebb videók

Ugrás a tudatosvasarlo.hu nyitó oldalára