Benicsek Mihállyal, a Pangea Kulturális és Környezetvédelmi Egyesület kemenceépítői tanfolyamának programvezetőjével beszélgettünk.

Milyen kemencéket szoktatok építeni?

Elsősorban a Bakonyban elterjedt, úgynevezett német típusút, amely egy fél henger, egyik oldalán a kemenceszájjal. Ehhez hasonlókat a Mátra környékén készítettek, de ott a tüzelőnyílás és a kémény az ellentétes oldalon kapott helyet. Ezek alapvetően kültéri építmények, és amit mi rakunk, abban öt-hat egyenként ötkilós kenyér fér el. A sütőtér 90-szer 120 cm-es. Az anyaga 6-700 bontott vagy új kisméretű tégla, 1,5-2 köbméter jó minőségű agyag, a sütőtér aljának fugázásához pár kiló só, a tapasztáshoz szalmatörek, pelyva, no meg mész kell.

Tetőt nem feltétlenül szükséges építeni, mert egy évente elvégzett alapos meszelés nagyon időjárásállóvá teszi a falat, de persze mégiscsak a tető a legbiztosabb. Ennek egyik formája, amikor két vízszintesen beépített szelemennel (támasztéknak használt gerenda – a szerk.) közvetlenül ráépítjük, de független, saját lábakon állót is választhatunk, ami alatt bográcsozó hely, asztal is elfér.

Természetesen a kemence a házban is helyet kaphat, bár a feladata alapvetően az ételkészítés és nem a fűtés. Bentre a jól ismert búbos alakút ajánlom a jobb helykihasználás miatt. Ehhez azonban mindenképp szakember segítségére van szükség, és azt is érdemes meggondolni, hogy a nyári kánikulák idején lesz-e kedvünk tüzet rakni a lakásban a kenyérsütés kedvéért.

A kültéri típus mire használható és mennyibe kerül?

Nagyon sokféle étel készíthető benne. Kenyér és mindenféle sós-édes tészták, húsok, agyagfazekakban pedig káposztás-babos-lencsés ételek. A sütés után megmaradt hővel gyümölcsöt aszalhatunk, gombát száríthatunk. Az anyagköltséget a tégla és az agyag ára határozza meg. 10000-12000 Ft körül számolhatunk, ehhez jön a tető ára, illetve az építés díja.

Amit meg is lehet spórolni.

Én a kemenceépítést a Pangea Egyesület egykori vezetőjétől, Breuer Lászlótól, Sumitól tanultam, illetve együtt tanultuk. Az elsőt a Pénzesgyőri Oktatóközpont udvarán állítottuk fel, ami nagyon sok látogatót megfogott. Néhányan rendeltek tőlünk maguknak, mások meg az építést akarták elsajátítani. Így jött az ötlet, hogy egy tanfolyam keretében összekötjük a két igényt. A megrendelő házigazdánál a tanfolyamosokkal együtt elkészítjük a kemencét.

A tulajdonosnak így anyagárba kerül az egész, a résztvevők pedig megtanulják a lábazat készítésétől a kéményig-tetőig a szerkezet kialakítását; látják, milyen állagú tapasztósarat kell készíteni, és abba mennyi szalma és törek kerül. A legutóbbi tanfolyam egy Egerbakta környéki tanyán, patakparton zajlott, két hétvégén át. A legszerencsésebb, ha 5-6 fő vesz részt benne, mert ennyi kéz és láb ideális a sárdagasztásnál, anyagporciózásnál és -mozgatásnál. Készítettünk egyébként egy kiadványt is Kemenceépítés és kenyérsütés címmel, ennek alapján már sok kemence épült. A Pangea füzetek sorozatban jelent meg, és szerzője Zsíros Zoltán, a tanfolyam másik oktatója.

Milyen készségek kellenek ahhoz, hogy a tanfolyamot elvégezve hasznát vegyem az ott tanultaknak?

Nem kell semmiféle bonyolult folyamatra, technológiára gondolni. Régen az emberek a folyóparti agyagos sárból és cserépdarabokból készítették a kemencéiket. Nem kell mindenáron hőálló cement, samott vagy vízüveg, ember- és természetközelibb egy hagyományos, pláne újrahasznosított anyagokból készült darab. Ezt is egyszerű elkészíteni, és ha nem tetszik az alakja, egyszerűen újrarakjuk saját anyagaiból.

Egy kis kézügyességgel a tanfolyam után biztosan tudunk magunknak építeni egyet. Természetesen az iparengedélyt nem tanácsos rögtön kiváltani, de ha megtetszik ez a mesterség, akkor tovább is képezheti magát az ember. Nagyszerű, szép eredményt ígérő munka, amikor valaki a saját elképzelései szerint megépíti a kemencéjét. És az abban sült kenyérnek más íze lesz.

Megjelent a Tudatos Vásárló Magazin 20. számában.