Célterületünk központi települése Somoskőújfalu, ezért a legjobb, ha csillagtúránk szállását itt választjuk. Egy szűkre szabott, de jól elosztott téli párnapozás során egy napot célszerű a Karancsra szánni, kettőt a Medvesre, és még egyet talán egy szlovák oldali kitámadásra. A szlovák–magyar határra fittyet hányó táj java nem hozzánk esik, de azért az itthoni oldalon is akad bóklásznivaló.

Kezdjük a sportosabb etappal: Karancsra fel! Ha a térképet kapja maga elé az ember, egy se nem túl magas, se nem túl kiterjedt hegyet láthat. Bezzeg ha nekivág, szinte csak fölfelé néz! Hamar elszáll a rajzok fölött merész köröket tervező gőg, ha – mondjuk – a névadó, 727 méteres csúcson lévő kilátó a célpont.

Jutalmunk viszont mesés panoráma, bár ehhez csak némi szerencsével és kurázsival juthatunk. Előbbi ahhoz kell, hogy a gyakran ködbe burkolózó csúcs aznap mutogatós kedvében legyen, az utóbbi pedig a korral-habitussal és az áttört vasszerkezetű toronnyal járó tériszony elfojtásához. Fittségünktől, társaságtól és a reggeli indulástól függ, célba vesszük-e a szomszédos csúcsokat: átkapaszkodhatunk például a Margit kápolnához.

Őskori űrhajók

A hegy több pontjáról is megcsodálható a táj két legkarakteresebb látványossága: Somoskő és Salgó vára. Őket már a másik oldalon, a Medves peremén találjuk, és ami igazán különleges: szemnek, lábnak is nagyon közel egymáshoz.

A vidék egyébként is várban bővelkedő történelme kicsit emlékeztet előző kirándulásunkra, a vendek és őrök vidékére: őrvidéki szerepkört töltöttek be ezek a hegyek is évszázadokon át. És ami a várépítések és -rombolások után végül ránk maradt – a salgótarjáni panelek szomszédságában –, kicsit úgy fest, mintha régi civilizációk két, egymástól nagyon különböző űrhajója csücsülne a horizonton. Egymástól kétórányi járásra, mindenhonnan jól látható, pazar helyen. A javíthatatlan élményfüggőknek ajánlom, keressék fel egy nap mindkettőt.

Érdemes reggel időben elindulni, mindkét vár körül akad ugyanis aperitif és desszert is. Salgóvár mellett ott van a szép Boszorkánykő, amely tulajdonképpen a Kis-Salgó csúcsa.

Itt láthatjuk meg először a Karancs–Medves Tájvédelmi Körzet ritka geológiai sajátosságát. Kőkemény bazaltbuliról beszélünk, amely a megszilárdulás körülményeitől függő, tényleg csodálatos formákat mutat. A monda szerint valaha boszorkák szeánszoztak itt, de lehet, hogy ez csak azon néhai szülők fejéből pattant ki, akik nem akarták, hogy gyermekük ilyen nyaktörő ösvényeken töltse az idejét.

Az innen megcsodálható, majd hamar bevehető Salgóvár már függőleges bazaltorgonákra emelt, jelenleg kilátójelleggel restaurált vég. Teljesen ingyenes a belépés, így az a látvány is, amely egy filmkockába foglalja somoskői szomszédját a háttérben havasan csipkézett Tátrával. Miután így átnéztünk két országon, induljunk is a szomszédba.

Még a harmincas években épült a jobb sorsra érdemes, de még kiprivatizált romjaiban is szép Dornyay turistaház, amelyet egy templomszerű öregbükkös követ, úgy félúton. Nemsoká Somoskő meredek utcáján caplatunk még egyet, hogy az itteni vár bástyáiról nézhessük, honnan néztünk ide délelőtt. Régi fogadalmunk barátaimmal, hogy naponta maximum háromszor használunk egy-egy béna szót: itt most ellőném utoljára a panorámát.

Igaz, Salgóvárral ellentétben itt már fizetni kell érte, de szerencsére nem sokat. Ez egyúttal be- vagy inkább leugró is egy újabb látnivalóhoz. A vár már szlovák oldali alján ugyanis elénk bukkan az a ritka szépségű bazaltzuhatag, amely a maga öt-, hatszögletű, ívesen ömlő sugaraival messze földön páratlan geodolog. Sőt lapul még itt egy igazi kőtenger is, majd a patakhíd jobb oldalán visszakapaszkodva a vár felé benézhetünk egy vadasparkba. Eddigre nagyjából el is telik a nap.

Síkság a hegytetőn

Most pedig irány Európa legnagyobb kiterjedésű bazaltfennsíkja, a Medves. A legjobb, ha az Eresztvény egykori kőbányáján át megyünk. Az itt bejárható tanösvény egy pontján, ha van térképünk, hamar felslattyoghatunk a laposra.

Előtte azonban feltétlenül keressük meg a bányatavat. Igazán nem sok olyan víztükör van idehaza, amelyet tízméteres sziklafalak árnyékolnak. A tavat megkerülve már jó úton haladunk.

A Medves tetején aztán meglepően tágas mezők és ligetes facsoportok, néhol pedig szálas, sötét erdőfoltok várnak. Ekkor váratlanul felfedeztem magamban a fennsíktudatot: félezer méter magasan egy éppen csak lankás, tágas tájon járok, és mindkét tulajdonságát egyszerre érzem. Az élményt szépen zárja a lefelé vezető út, hiszen magashegyi hangulatot idéző fenyvesek kapnak helyet a fentebbi nyíresek és nyárasok alatt!

Jó célpont még Rónabánya, amelyet a Medvesen átkelve lehet elérni, tőle délre magasodik ugyanis a Szilvás-kő. A már említett földtani érdekességek sorában ez a legtekintélyesebb darab. Itt az oszlopos elválású bazalt már nem is zuhatagot, hanem egész sziklafalat ad ki.

Akit nem elégítenének ki az élettelen értékek, azoknak vannak itt ritka és látványos növények és állatok is. A betelepített fenyvesek mellett például igen szép és természetes összetételű erdők. A fennsíkon kevés a patak, de számos fajjal gazdagítják a palettát, a völgyekben pedig több forrás színesíti az összképet. Összességében az Északi-középhegységre jellemző, gazdag élővilágot találunk.

Nagy szerencsével bár, de akár az alig ismert császármadár is elénk kerülhet, gyakori a szarvasbogár, és előfordul a havasi cincér is. A növényvilág ritkaságai a varjúháj, a kövirózsa vagy az orchideák is megmutatják magukat. Ha nem is ebben az évszakban, de kikeletkor így kerülhet elénk a turbánliliom, később pedig a klorofiltól mentes orchidea, a madárfészek, majd a bársonyos kakukkszegfű. De kanyarodjunk vissza a lefelé ereszkedő ösvényre.

Jól megérdemelt étkezés

Mi végül Salgóbányára tértünk meg fentről. Az egykori bányásztelepülésen még fénykorában sem éltek ezren. Skanzentől fásult lelkünk örömmel észleli, hogy itt egy fia tornácot nem találunk, csak sűrűn egymás mellé épült, apró kertű, alacsony belmagasságú bányászporták kicsi halmát. A településen akad magánszállás, ha nem is sok – de a neten nem mindet találjuk meg. 3000/fő/éj árért biztosan találunk jó minőségűt, de talán alkudni is lehet.

Van a környéken két hotel is, a Salgó meg a Medves, mindkettő étteremmel. Érdemes megkóstolni valamelyikben a palócos vonalat, állítólag a Salgó jobb ebben. A Medvesben pedig garantáltan jó a tócsnis, húsos, sajtos, csalamádés megoldás. Kérdésünkre a helyiek azt javasolják, hogy ha igazán sajátos menüt akarunk, ruccanjunk át Szlovákiába, a Füleki várhoz, ahol két jó étterem is várja a vendégeket se nem szlovák, se nem magyar fogásokkal: palóccal. 

Megjelent a Tudatos Vásárló Magazin 25. számában.

Fotó: karpat-medence.hu

***

Tetszik a TudatosVásárló.hu és szívesen olvasod cikkeinket? Ez egy nonprofit oldal, a Tudatos Vásárlók Egyesülete tartja fenn. Minimális forrásaink vannak a működtetésre. Kérjük, hogy te is támogass bennünket, hogy több hasznos cikket publikálhassunk!

Oszd meg a cikket a facebookon! Klikkelj a cikk címe mellett!