Mit vegyünk húsvétra? A kérdés még egy-két évtizeddel ezelőtt is
értelmetlen volt. Egységesen, hogy azt ne mondjuk, az átkos egyik
alaphangulatát idézve: uniformizáltan a legtöbb gyerek egy-két
csokitojást, egy csokinyulat talált a kertben, a panellakás erkélyén
vagy a bérház gangján. Elgondolkodtató, hogy ez a pillanat lett az
ünnep „csúcsa”, éppen úgy, mint karácsonykor az ajándékbontás. Már
hetekkel nagypéntek előtt feltámad a karácsony óta lanyhuló vásárlási
kedv, és szűkebb keretek között ugyan, de újra költekezni kezdünk.

„Szerencsére”
a bekezdés elején feltett kérdést egyre felkészültebben válaszolják meg
az érintettek. A gyerekek sok családban ugyanolyan komplett kis
kívánságlistát állítanak össze, mint karácsony előtt: a kisebbek a
magától értetődőnek tekintett édességcsomag mellé bejegyzik a különböző
plüssnyuszikat, -barikat és csibéket. A nagyobbak inkább CD-t,
kiegészítőket „rendelnek”. Népszerű ajándékok az élő szimbólumok, a pár
napig szeretgethető kisnyuszi, kiscsibe, kiskacsa, kiknek léte érvényét
veszíti az ünnep múltával, s átmeneti gazdijaik gyakran ahhoz sem
veszik a fáradságot, hogy a szaporodó gyűjtőpontokra elvigyék a vétlen
élőlényeket, hanem csak úgy eleresztik valahol, ha megunták őket.

A
húsvét mint ajándékozási alkalom, torz és monoton átfogalmazása a XXI.
század elején, s elsősorban a nagyvárosi létben érvényét veszítő
hagyománynak. A városban csak a kirakatokon látszik, hogy közeleg a
húsvét. Hiszen mi is maradna a csokivigaszon és a harmincnegyedik pár
fülbevalón túl, ha nem jön át senki locsolni, ha nincs, aki megmutassa
a tojásfestés, a sonkafőzés trükkjeit, ha a húsvét a legtöbb embernek
ugyanolyan, családi traktával tagolt szabadnap, mint a pünkösd vagy a
karácsony? Nem beszélve a kakaslövésről, a tűzszentelésről, a
Pilátus-verésről: megannyi kihalóban levő húsvéti közösségi hagyomány.
Már nem tudjuk, mit tudnánk együtt, közösen csinálni ezen a napon,
ezért izoláltan igyekszünk ünnepelni, egyre kevésbé sejtve, hogy mit is.

Az
ajándék persze hajdan is szerepelt a húsvéti hagyományok palettáján, de
formáját és tartalmát tekintve is eltért a fogyasztói változattól.
Ilyen ajándék a húsvétot követő fehérvasárnapon küldendő húsvéti
komatál, amelyben – tájegységenként változó összetétele mellett –
mindig volt húsvéti tojás, kalács, kis üveg ital – e sorok szerzőjének
családja házilag készített tojáslikőrt kapott ajándékba. A forma tehát
némileg az archaikus redisztribúcióra emlékeztet bennünket, a tartalom
legfőbb vonása pedig a kölcsönösség: a megajándékozott kivett a
komatálból egy tojást, s két másikat tett a helyére.

Új keletű –
bizonyára a termékenységgel szorosan összefüggő locsolkodáshoz köthető
– szokásnak tűnik, amikor hölgyek partnereiktől drága parfümöt várnak
(esetleg rendelnek is) húsvétra. Igényes vásárlók számára megjelentek a
dekoratív, féldrágakőből csiszolt tojások is a húsvéti piacon.

Ez
utóbbi már annak a pár napra eluralkodó trendnek a része, amely
karácsony és húsvét alkalmára az otthont is feldíszíti. Igen ám,
csakhogy a hagyomány eredeti forrása, a skandináv-németalföldi
származású lakásdekoráció elsősorban saját kezűleg készített díszekkel
„dolgozott”, a legszebbeket ráadásul évről évre, sőt
generációról-generációra megőrizve. Tény és való, hogy ilyenkor
eluralkodik a lakásbelsőn a sárga és a világoszöld, de erre a célra a
régi terítők, tojásfüzérek, ablakdíszek kiválóan megfelelnek.
Vigyázzanak a saját kezűleg barkácsolók, nehogy több pénzért szerezzék
be a méregdrága hobby-boltokban a dekorációs alapanyagokat, mint
amennyibe maga a kész alkotás kerülne!

Sajnálatos, hogy már a ma
ötven-hatvan esztendős generáció sok tagjának magától értetődő, hogy
hagymahéj helyett vegyi készítményekkel, készen kapható matricákkal
díszíti a tojásokat. Ez a remek megoldás anyáink hőskorában terjedt el,
és ma is számos családban uralja a közös előkészületeket, holott a
természetes alapanyagokkal – hagymalevéllel, zöld dióhéjjal, gubaccsal,
vadalma, vadkörte héjával – elérhető színárnyalatok nemcsak
ökológiailag szelídebbek, de szebbek is, mint a harsány ipari
árnyalatok.

A Télapó, a Jézuska és a húsvéti nyuszi deformált
marketing-ikonjai segítenek bennünket abban, hogy a téli depresszió
sötét hangulatú hónapjait ajándéközönnel és csokoládé-áradattal
enyhítsük. Mostantól az idei fürdőruha-kollekció és a legújabb
barnítókrém megjelenéséig nemigen lesz fölkent alkalmunk a nevesített
vásárlásra.

A húsvét nevének eredete a héber „pészah”: maga a
szó elkerülést, kikerülést jelent. Aki teheti, kerülje el a
marketingrutinnal kiépített húsvéti vásárlási csapdákat, és
összpontosítson inkább a tavaszünnepre, a negyvennapos böjt lezárására,
a feltámadásra, az újjászületésre, a termékenységi ünnepekre, a germán
Ostara istennőnek – az alvilág úrnőjének – ünnepére, a csokoládé
helyett a sokkal több örömet adó napfényre.