Tarts velünk, legyél tagjaa Tudatos Vásárlók közösségének!

Csatlakozz hozzánk!

A Nyitott Kert Alapítványnál jártunk

| Polyák Levente

A Nyitott Kert Alapítvány munkatársai hat éve határozták el a Közösség Által Támogatott Mezőgazdálkodás magyarországi meghonosítását.

Polyák Levente
interjúja Matthew Hayes-szel és Tóthné Bogdányi Franciskával, a Nyitott Kert
Alapítvány képviselőivel

A Nyitott Kert Alapítvány munkatársai hat éve
határozták el a Közösség Által Támogatott Mezőgazdálkodás magyarországi
meghonosítását. A gödöllői egyetem Környezetgazdálkodási Intézetének szárnyai
alatt született program jó lehetőséget kínál a fogyasztóknak a környezettudatos
életmód kialakítására, miközben a vásárlók az Alapítvány szolgáltatásainak
igénybevételével a helyi közösségeket és a környezetbarát mezőgazdasági
módszereket is támogatják.

Polyák Levente: Mióta létezik a Nyitott Kert
Alapítvány? Milyen céllal hoztátok létre?
Matthew Hayes:

1998-ban egy egyéves program keretében egy biokert és egy Közösség Által
Támogatott Mezőgazdálkodás  csoport alakult a gödöllői egyetem
Környezetgazdálkodási Intézetében. Később minden szempontból jobbnak tűnt, ha
létrehozunk egy független civil szervezetet. A Nyitott Kert Alapítvány 1999 óta
létezik, döntéshozó kuratóriumának van egy, a fogyasztókat képviselő tagja, két
szakértő az Intézetből, és mi, akik minden nap foglalkozunk a kert ügyeivel.
Célunk egy bemutató kert és egy helyi termesztési és fogyasztási
bioélelmiszer-rendszer kialakítása volt, továbbá értelmes munkalehetőségek
biztosítása a helyiek számára.

PL: Lebegtek külföldi példák a szemetek előtt a
rendszer a beindításakor?
MH:
A Közösség Által Támogatott
Mezőgazdálkodás (Community Supported Agriculture) egy nemzetközi –
tulajdonképpen zöld – mozgalom. A koncepció Japánban és Észak-Amerikában
született meg a 70-es–80-as években, de Angliában, Hollandiában és Svájcban is
vannak ilyen kezdeményezések. A biokert létrehozásával ki akartuk próbálni, hogy
Magyarországon mennyire működik egy ilyen közvetlen termelő–fogyasztó
kapcsolatrendszer. Ez próba volt, és tulajdonképpen még mindig az.

PL: Voltak buktatók az együttműködés
felépítésében?
MH:
Az első szezonban például, bár már sok embert
ismertünk személyesen a városban, még nem láttuk tisztán, hogy mekkora igénnyel
számolhatunk. Az első feladat az emberek megtalálása volt. Eleinte, az első
vetésnél csak öt-hat családdal voltunk kapcsolatban, de az első adag zöldség
megjelenésekor érkezett még egy nagy csoport, így az első évben végül közel
negyven család csatlakozott hozzánk. Ki kellett találnunk azt is, hogyan
működtethető rentábilisan a rendszer, ami bár egyszerű és olcsó, azért mégis
vannak költségek. A kezdeti dobozrendszer nagy problémája volt a rugalmatlanság.
Csak egyfajta összetételű zöldség-doboz volt, ezt lehetett kérni vagy nem kérni.
A doboz előre adott tartalma miatt minden évben kiesett körülbelül a fogyasztók
egyötöde. Pontosan ennek a problémának a kiküszöbölésére indítottuk el
jóval  rugalmasabb futárrendszerünket.

PL: Hogyan működik ez a
futárrendszer?

Tóthné Bogdányi
Franciska:
Az interneten is megtalálható terméklistánkról a vásárlók
zöldséget, szárazárut, pékárut, lekvárt, tojást, vagy akár bort is
választhatnak, így maguk állítják össze „dobozaikat”. Ebben az esetben el kell
érniük egy minimális értékhatárt, vagy maradnak az előre összeállított
csomagoknál. A megrendeléseket számítógépen tartjuk nyilván.

PL: Ezek a csomagok végül házhoz érkeznek?
TBF:

Van, aki házhoz kéri a csomagokat, de ez drágább. Vannak viszont olyan közösségi
átvevőpontok is, ahol ugyanazt az árut olcsóbban vehetik át a vásárlók, mert
ebben az esetben gazdaságosabb a kiszállítás. Ezek a pontok munkahelyek,
iskolák, óvodák.
MH: Ezek a helyi
gyűjtőpontok több szempontból is előnyösek. Nekünk hatékonyabb ezekre a helyekre
szállítanunk, de ez a megoldás környezeti szempontból is sokkal kedvezőbb, ezért
célunk, hogy minél több átvételi pont létesüljön. Tavaly óta a szállításaink
körülbelül háromnegyede ezekre a pontokra érkezik.

PL: Ez nyilván valamennyire közösségi jellegűvé is
teszi a fogyasztást.
MH:
Igen, ez is lényeges, mert így
a vásárlóknak egymással és a termelőkkel is van kapcsolatuk. Fontos elmondanom
azt is, hogy míg az első években csak saját termelésű árut árultunk, az utóbbi
években már más biotermelőkkel is együttműködünk, akikkel a fogyasztók is
megismerkedhetnek rajtunk keresztül. Ráadásul az egyes termékek útja ilymódon
nyomon is követhető, pontosan lehet tudni, hogy honnan származnak.

PL: Milyen kiterjedésű a hálózat?
TBF:
A
gödöllőiek mellett a környékbeli és más Budapest környéki falvak termelőivel is
együttműködünk. Vásárlóink száma változó, összesen körülbelül kétszázötvenen
vannak, akik kisebb-nagyobb rendszerességgel rendelnek tőlünk.
MH: Nagy kérdés, hogy meddig lehet bővíteni egy
ilyen hálózatot. Elméletileg minél közelebb élnek egymáshoz a hálózat tagjai,
annál jobb. Van egy bizonyos méret, ami mellett leghatékonyabb a rendszer.
Miután Gödöllő környéke gyakorlatilag az első olyan perifériája Budapestnek,
ahol komoly termesztési lehetőség van, Budapest még beleférhet a hatókörünkbe.
Távolabbra inkább csak biopiacokra tudnánk szállítani. Bár ez ideológiailag nem
számít szigorúan helyinek, szerintem nem lehet ezeket az elveket túl
dogmatikusan felfogni, mert úgy nem fognak működni. Így is
nehezen.

PL: Mondhatjuk-e, hogy a vállalkozásotok a
környezettudatosságon alapuló életmódot is terjeszti?
TBF:
Igyekszünk figyelni arra, hogy ne használjunk
eldobható csomagolást, és előfordult, hogy lemondtunk olyan – egyébként bio –
termék forgalmazásáról, amelyet csak ilyen csomagolásban vehettünk volna át.
Keressük az újrafelhasználás lehetőségeit, a papírjaink újrapapírból vannak, az
üveget és a tartóeszközöket visszakérjük. Amikor a vásárlók kézbe veszik
termékeinket, maguk is láthatják, hogy hangsúlyt fektetünk a
környezettudatosságra.

PL: Hogyan éritek el a potenciális érdeklődőket?
Hogyan hívjátok fel magatokra a figyelmet?
TBF:
A
www.nyitottkert.hu-n minden
elérhetőségünk megtalálható. Vannak szóróanyagaink, és egy hírlevelünk, ami az
aktuális lehetőségekről tudósít; emellett különböző eseményeket, betakarítási
ünnepeket is szerveztünk. Az érdeklődők szabadon fordulhatnak hozzánk, szívesen
segítünk. Ha valaki szeretné meglátogatni a kertet, előzetes időpont-egyeztetés
után erre is van lehetőség. Gyakran jönnek csoportok, a hallgatók is
rendszeresen végeznek kutatásokat a kertben, nemritkán ebből írják
diplomamunkájukat is.
MH: A legfontosabb talán az, hogy egymástól hallanak
rólunk a vásárlók. A leghatékonyabb, ha az elégedett vásárlók továbbítják
hírünket családtagjaik, barátaik, ismerőseik felé. Ez kicsit más így, mintha
egyszerűen egy boltban vásárolnának. Volt egy-két kisebb oktatási programunk
általános iskolákon keresztül is. Nyaranta pedig életmód-tábort tartunk itt a
kertben. Ezeket a tevékenységeket kapacitásunktól függően szeretnénk folytatni.

PL: Hogyan látjátok, nő az igény a Nyitott Kert
szolgáltatására, és ezzel párhuzamosan erre az életmódra?
TBF:
Jönnek új
vásárlók, de vannak lemorzsolódók is, akik valószínűleg divatból kezdtek bele,
de nem vállalják az esetleges kényelmetlenségeket. Egy-egy vásárlónk például
paradicsomot keres tél végén. Ilyenkor sajnos el kell küldenünk őket – ha nem
akarják megfizetni az üvegházi bioparadicsom igen borsos árát.
MH: Mindig nehéz rávenni az embereket a radikális
életmód-változtatásokra. Néha mi is kompromisszumokra kényszerülünk a vásárlók
kényelme érdekében. Ugyanazokkal a pénzügyi és környezeti problémákkal küzdünk,
amelyekkel nagy léptékben Európa is küszködik. Megéri-e a környezetvédelem, és
milyen mértékig éri meg? Ha nemcsak az ideológiáról beszélünk, hanem
gyakorlatban is gondolkodunk, mindenképpen találkozunk ezekkel a dilemmákkal.
Vannak, akik nem voltak mindig elégedettek a zöldségdobozok összetételével, de
olyanok is, akik a kapott zöldségeknek megfelelően kezdték kialakítani az
étrendjüket. Ez személyes életfilozófia kérdése. A termények szezonalitásának
elfogadása szükséges a természettel való szorosabb kapcsolathoz. Volt olyan
ötletünk, hogy egy szezonális receptkönyvet kellene összeállítani az általunk
éppen termelt zöldségekhez. Ennek a népszerűsítésére igénybe lehetne venni
például a divatos szakácsprogramokat is. Ez is a természethez való
visszatalálást szolgálná.

PL: Végül egy személyes kérdés: mik a személyes
motivációitok?
TBF:
Én úgy gondolom, hogy a bioélelmiszer az, ami tápláló, és
ami nem hazudik az embernek. Ez is egy út ahhoz, hogy rámutassunk a természetes
életmód fontosságára. Mi otthon a kiskertünkben is biogazdálkodást folyatunk, mi
is ezeket az ételeket esszük, szerves részei az életünknek. Fontosnak tartom,
hogy felvilágosítsuk az embereket, hogy mi az, amit esznek.
MH: Egyrészt mindig is szerettem kint dolgozni
saját magam is, ezt egészséges életmódnak érzem. Másrészt, ami fontosabb, a
biogazdálkodás a mezőgazdaság fenntartható módja, és szociális szempontból is
fontos, hogy közösség épül köré. Nem szabad dogmatikusan megközelíteni a
kérdést, de itt valóban a fenntartható életmódról van szó, aminek nem kell
feltétlenül minden apróságra kiterjednie, de az alapok kikerülhetetlenek.

A Közösség Által Támogatott Mezőgazdálkodás
(Community Supported Agriculture, CSA) módszere lehetőséget teremt arra, hogy
termelők és fogyasztók állandó csoportot alkotva, kollegiális közösségben
tevékenykedjenek, kooperáljanak. Érdekeik egymást erősítik és nem egymás
ellenében hatnak. A termelő érdeke a stabil megélhetés, a vásárlók érdeke az
egészséges táplálék. Környezetük biológiai termelékenységének, szépségének,
egészséges állapotának fenntartása pedig közös érdekük. Ez persze
elkötelezettséget kíván mindkét fél részéről, aminek  eredménye az, hogy a
vásárló garantáltan vegyszermentes, friss és ízletes zöldséget kap, míg a
termelő biztosan el tudja adni a termékét. További előnye a rendszernek, hogy
egy olyan kis és nyílt közösség jön létre, amely az emberi, közösségi
kapcsolatok kibontakozásának is jó táptalaja.

A cikk eredeti változata a Tudatos Vásárló “A fogyasztó hatalma” című,
első számában jelent meg, 2004. júniusában.

Kapcsolódó cikkeink

További cikkek

Legnépszerűbb cikkeink

További cikkek