Több népszerű kalkulátor létezik, amellyel meghatározható, hogy a környezettudatos életmód milyen hatással van az ökológiai lábnyom nagyságára. Ezek a mérőeszközök arra engednek következtetni, hogy az egyéni erőfeszítéseknek óriási hatása van az ökológiai lábnyom csökkentésére.

Kérdés persze, hogy ezek az erőfeszítések valóban célt érnek-e, vagy a folyamat során felőrlődnek, esetleg még vissza is ütnek. Kulcsfontosságú például, hogy mihez kezdünk azzal a pénzzel, amit az energiahatékony megoldások révén megspórolunk.

A Csutora Mária, a Corvinus Egyetem docense által a Budapesti Corvinus Egyetem fenntartható fejlődésről szóló konferenciáján bemutatott kutatás a környezettudatossággal kapcsolatos attitűd és a szocio-kulturális rendszer ökológiai lábnyomra gyakorolt konkrét hatását vetette össze különböző anyagi helyzetű fogyasztók esetében.

A 2010-ben végzett, nem reprezentatív kutatás során 1012 embert kérdeztek meg. Céljuk az volt, hogy feltárják az egyéni környezettudatosság szintjét, valamint azt, hogy milyen költési szokásokkal rendelkeznek az egyes jövedelmi csoportba tartozók.

Főleg az elektromos áramra, a fűtésre és a közlekedésre vonatkozó költési szokásokra kérdeztek rá. A kutatók szerint ugyanis ezek az információk kevésbé adnak torz képet a fogyasztásról, mintha konkrét kilométer vagy kilowatt óra adatokat kértek volna a felmérésben résztvevőktől.

A kutatás eredményei szerint bár az egyénnek valóban van befolyása a fogyasztási szokásaira, a bevett társadalmi normák és elvárások még a legmotiváltabbak számára is megnehezítik a radikális változtatást a fenntartható életforma felé. A fogyasztókat a társadalmi normák belekergetik a nem fenntartható életmódba, még akkor is, ha az illető ezt elutasítja, és boldogan váltana környezettudatosabb életre.

Hiába környezettudatos gondolkodású egy fogyasztó, ez még nem garancia arra, hogy fenntartható módon is fogyaszt. Ráadásul nagy a valószínűsége, hogy rossz lelkiismeretét olyan, relatíve kisebb jelentőségű környezetvédelmi tettekkel kompenzálja, mint például a szelektív hulladékgyűjtés.

Mi sem bizonyítja ezt jobban, minthogy a legmagasabb jövedelműek ökológiai lábnyoma háromszor olyan nagy, mint a legalacsonyabb jövedelműeké. [Bár lehet, hogy az előbbiek szelektíven gyűjtik a hulladékot, de nagyon jelentős a presztízs értékű többletfogyasztásuk. Szerk]

A kutatók megállapították, hogy makroszinten statisztikai összefüggés nem mutatható ki az egyéni önkéntes akciók és az ökológiai lábnyom mérete között.
Mindezt figyelembe véve nyilvánvalónak látszik, hogy a környezettudatosság sulykolása helyett/mellett a társadalmi-gazdasági rendszer megváltoztatására kellene nagyobb hangsúlyt fektetni, mivel alapvetően ez van a legnagyobb hatással a környezetre.

A cikk az EEA and Norway Grants támogatásával, a HU0056 kódszámú, Fenntartható fogyasztás, termelés és kommunikáció projekt keretében jelent meg.

Kép [cc] voobi o5com