A GVH felkérésére a Kopint-Tárki Zrt. kérdőíves vizsgálattal és interjúkkal próbálta kideríteni, hogyan látják a helyzetüket maguk a beszállítók, és milyen változás következett be a legutóbbi (2006-os) felmérés óta. 

A válaszadó beszállító cégek között egyaránt megkérdeztek mikrovállalatokat, valamint kis-, közép- és nagyvállalatokat is. Kereskedelmi partnereik között magyar és külföldi tulajdonú üzlet/üzletlánc is szerepel.

A GVH tanulmány legfontosabb megállapítása, hogy a törvényi szabályozás továbbra sem tudja felülírni a piac szabályait. Vagyis a jó alkupozícióval rendelkező cégek képesek érvényesíteni érdekeiket pusztán piaci helyzetüknél fogva, míg a gyengébb vállalatok ezt kevésbé tudják megtenni.

A gyengébbek számára jelenthet segítséget a törvényi szabályozás, de részükre sem nyújt teljes körű védelmet, inkább csak a szélsőséges jogsértéseket akadályozza meg.

Ez a gyakorlatban annyit tesz, hogy az a beszállító, amelyik fontos és nélkülözhetetlen termékkel látja el az üzletet, jogszabálytól függetlenül is el tudja érni, hogy az üzlet időben fizessen. Ezzel szemben egy nélkülözhetőbb terméket szállító cégnek lehet, hogy meg kell elégednie azzal, hogy a fizetési határidő nem csúszik ki kilencven napra, ami a jogszabályi előíráshoz képest már extrém kilengésnek számít.

Fontos azonban kiemelni, hogy ebben a kapcsolatrendszerben nem feltétlenül igaz az a közvélekedés, hogy a beszállító a kiszolgáltatottabb fél. Az erőviszonyokat a mindenkori piaci helyzet alakítja, így erőfölényénél fogva akár a beszállító is élhet tisztességtelen eszközökkel.

A tanulmány is kiemeli: minden esetben a profit maximalizálása a cél, nem pedig az, hogy a fogyasztói árszínvonalat kordában tartsák, vagy figyelembe vegyék az üzleti partner, netán a fogyasztók érdekeit.

Különösen igaz ez akkor, amikor a beszállítók viszonyát vizsgáljuk a mezőgazdasági termelőkkel vagy a kis élelmiszer-feldolgozókkal szemben, akik a mai napig szinte teljesen kiszolgáltatott helyzetben vannak.

Kijelenthető tehát, hogy a mai viszonyok sokkal inkább függnek az aktuális erőviszonyokon alapuló alkuktól, mint a törvényi előírásoktól. Az interjúalanyok elmondása szerint a felek a törvény betűjének formális betartásánál többre nem igen törekednek. A szerződésekbe ugyan beépítik a jogszabályi előírásokat, de a gyakorlatban már kialakultak azok a technikák, amelyekkel leplezni lehet, hogy az adott szerződés valójában mégsem felel meg a törvényeknek.

Ide tartoznak azok a megoldások, amikor a tiltott jogcímen való fizetési kötelezettséget egyszerűen átnevezik, és új név alatt szedik be ugyanazt az összeget (ez akár öt különböző jogcímen is történhet).

Jellemző adat azonban, hogy a válaszadó beszállító cégek nem egészen 5%-a tett csak bejelentést a vele szemben elkövetett törvénysértés esetén, miközben 60%-uk szenvedett már el ilyet.

A jogszabályi védelem nem terjed odáig, hogy egy-egy felderített jogsértés szankcionálása után is megvédje a kiszolgáltatottabb helyzetben levő céget. Vagyis aki egyszer feljelenti törvénysértő üzleti partnerét, az jó eséllyel örökre elbúcsúzhat a tőle származó megrendelésektől.

A megkérdezett vállalatok (a beszállítóktól a multinacionális üzletláncokig) egyaránt arról számoltak be, hogy a törvény betartását egyedül a sajtóvisszhang és az általa kiváltott fogyasztói viselkedés képes befolyásolni.

A cégek egy része úgy nyilatkozott, hogy bár a törvénysértések általánosak, de az elmúlt évek sajtóérdeklődésének köszönhetően az extrém esetek már valóban csak ritkán fordulnak elő, hiszen azok napvilágra kerülése rendkívül negatívan befolyásolja az üzletekről kialakított fogyasztói képet.

Ez pedig – a törvényekkel ellentétben – valódi visszatartó erőt jelent a kereskedők számára, mivel a rossz fogyasztói megítélés jóval nagyobb anyagi kárt okoz, mint akár egy hatósági bírság.

A teljes tanulmány itt olvasható.

Kép (cc) nautyarchitect