Tarts velünk, legyél tagjaa Tudatos Vásárlók közösségének!

Csatlakozz hozzánk!

Nem babra megy a játék

| Balázs Bálint

Globális szinten fajok természetes élőhelyének megváltozására legtöbb
esetben a mezőgazdasági termelés miatt kerül sor: jelenleg a Föld
területének egyharmada áll művelés alatt, ekkora területen folyik
élelmiszer-termelés.

 

A mezőgazdálkodás kialakulása óta eltelt 12 ezer évben
mintegy 7 ezer növényi faj került termesztésbe élelmezési céllal. A mezőgazdasági
sokféleség drámai csökkenését jól érzékelteti, hogy napjainkban mindössze 15 növényfaj
és 8 állatfaj biztosítja élelmiszerünk 90 százalékát.

 


Tájfajták
A tájfajták a mai fajtáktól külső jegyeikben eltérő ősi
fajtakeverékek, amelyek egy adott tájegység helyi sajátosságaihoz, klimatikus,
biológiai és gazdasági-társadalmi változásaihoz alkalmazkodtak. Gazdag
változatosságukat példázzák az Őrségben és a Vendvidéken az utóbbi években
megtalált következő almafajták: csörgőalma, egéralma, vasalma, batul, piros
pogácsa, London pepin, csíkos alma, kromstüll, aranyparmin, bális, vajalma, bőralma,
cigányalma, fehér pogácsa, kúpalma, narancsalma, koszos alma, sárga szépvirágú,
boralma, mákalma, mosánszki, rozsérű alma, ősjonatán, babalma, nemes sóvári, citrom
alma, édes alma, apró eperalma, tányéralma, tökalma, krumplic, nevenincs alma, törökbálint,
köcsögalma, vadalma, apró édes.

Alma, alma, piros alma,
bumm!

Az agro-biodiverzitás, vagyis a kultúrfajok, a hagyományos
termesztett fajták sokfélesége (diverzitása) a globális biodiverzitás
gazdaságilag legértékesebb, legnagyobb hasznot hozó része. Ama kevés természeti
erőforrás egyike, amely a gazdálkodók számára évszázadokon át biztosan
rendelkezésre állt, és elsőrendű szerepet érdemelne a jövő növénytermesztésében
is. A szupermarketek gyümölcsrészlegén azonban mindössze néhány almafajta
található meg, abból egy biztosan piros, egy sárga és egy zöld – hadd
válogasson a fogyasztó! Az Országos Mezőgazdasági
Minősítő Intézet
2005-ös adatai szerint a faiskolában forgalmazható fajták
jegyzéke e Magyarországon őshonos gyümölcsből 60 fajtát nevez meg, amelynek
csupán harmadát (21 fajtát) jegyezte be hazai nemesítő. Ennél egyelőre még az
Őrség-Vendvidék gyümölcsöseiben is több ún. tájfajta található, amelyek persze
mind hiányoznak a fajtajegyzékből.

A tájfajták sokféleségük révén évszázadokon keresztül
alkalmazkodtak a helyi körülményekhez (a talaj- és klímaviszonyokhoz), s
biztosították a gazdálkodás kockázatainak csökkentését. Termesztésük olyan
gazdálkodási rendszerbe illeszkedett, amely a táj ökológiai adottságaiból, a
környezeti feltételekből indult ki, s erre épültek a helyi társadalmak gazdag
kulturális hagyományai. Így Magyarországon a XIX. század végére a termesztett
növények nagyfokú genetikai sokszínűsége alakulhatott ki. A növénynemesítés előretörése
a XX. század elején, később a hibridek, a modern fajták tömeges bevezetését
támogató intézkedések, majd a hatvanas évek iparosított mezőgazdaságának
mértéktelen vegyszerhasználatának következtében a tájfajták fokozatosan
kiszorultak a nagy- és közepes méretű gazdaságokból, s csak a hagyományos
művelési módokat alkalmazó kisebb gazdaságokban, kertekben hasznosultak.
Hazánkban a tájfajták közül elsősorban a gyümölcsök ismertek, s rendelkeznek ma
is jelentősebb gazdasági értékkel.

Az ENSZ Élelmezési és
Mezőgazdasági Szervezete
(FAO) védőszárnyai alatt működő Növényi Genetikai Erőforrások
Nemzetközi Intézete
(International Plant Genetic Resources Institute,
IPGRI) a növénynemesítési céllal hasznosított helyi fajták eltűnő sokfélesége miatt
szervezte meg a tájfajták génbanki összegyűjtését. Termesztett növényeink
sokféleségének védelmére létrehozott génbankokat a nagyüzemi, iparosított
mezőgazdasági termelés okozta válság hívta életre. Ám hamar kiderült, csakis
kényszermegoldás lehet egyes fajokat az eredeti termőhelyen kívül, gyűjtemények
vagy ültetvények mesterséges körülményei között (ex situ) nevelni és őrizni. A
világ ezernégyszáz génbankja a nyolcvanas évek végén még évente hatvanezer
mintát osztott ki a nemesítőknek, ma csupán tízezret. A termőhelyrontó
nagyüzemi, iparosított mezőgazdálkodás mellett a kényszerű génbanki, botanikus
kerti védelem és használat a kisebbik rossznak számít. Az élővilág
sokféleségének fenntartását, hasznosítását a fajok és változatok életképes
állományainak eredeti élőhelyén, természetes állapotban történő (in situ)
megőrzésével kellene biztosítani; ott, ahol jellegzetes tulajdonságaik is
kialakultak.

Mára ezért sok helyen a helyi körülményekhez alkalmazkodott
tájfajták, vagyis a hagyományos fajták eredeti termőhelyükön, termesztés útján
történő fenntartása vált a mezőgazdasági sokszínűség védelmének és
hasznosításának legfőbb útjává. A termesztett növényfajok legfőbb genetikai
tartalékterületei, a kiskertek lettek a termőhelyhez kötött ún. in situ
génmegőrzés célterületei. A kisparcellák (kiskert, zártkert, háztáji) a régi
fajták vagy tájfajták fennmaradásában, valamint a nagyüzemi termelésbe vont
kultúrnövényeknél gyakori génerózió ellensúlyozásában felbecsülhetetlen
szerepet játszanak. A termőhelyhez kötött génmegőrzés legfőbb társadalmi
előnye, hogy a helyi termesztési hagyományok, étkezési szokások továbbélésén
túlmenően a kertművelő közösségek fennmaradását is biztosítja. A vetőmagok
közösségen belüli cseréje, a relatíve kis parcellákon alkalmazható
túlnyomórészt kézi munka ugyanis gazdaságilag-társadalmilag is fenntartható
termesztési rendszereket eredményez.

A hazai mezőgazdasági sokféleség megőrzése és hasznosítása
szempontjából fontos, hogy Magyarország eddig valamennyi biodiverzitásra, s
ezen belül a növények genetikai sokféleségére vonatkozó nemzetközi egyezményt
aláírta. Ennek ellenére 2003-ban az IPGRI által finanszírozott hazai kutatás rámutatott,
hogy a jelenlegi jogi szabályozás korántsem támogatja megfelelően a tájfajták termesztésbe
vonását, ezért nem csoda, hogy csak elvétve, a kisebb, magántulajdonú és családi
használatú kertekben maradnak fenn.

Jelenleg tehát kevés reményre ad okot az mezőgazdasági
sokféleség megóvásának és a jövő nemzedékekre hagyományozásának hazai helyzete.
Úgy tűnik, visszavonhatatlanul elvesztettük genetikai forrásaink egy jelentős
részét, és a jelenlegi intézményi környezet is egyértelműen a termesztett
növények genetikai sokféleségének csökkenését ösztönzi. A kedvezőtlen tendencia
megfékezésére a gödöllői Szent István Egyetem
Környezet- és Tájgazdálkodási Intézet Környezeti Társadalomkutató Csoportja

a helyi közösségekkel együttműködve az Őrségben és a Vendvidéken még fellelhető
alma, bab és kukorica, valamint hajdina tájfajták feltérképezését, és sokféle
értékük bemutatását kezdeményezte helyi fesztiválok keretében.

 

Zöldség és gyümölcs
fesztiválok

Babfesztivál
*Ma még sokféleségükről ismertek, de egyre inkább az eltűnés
veszélye fenyegeti az Őrség tájfajta babjait. E szemünk előtt zajló folyamatnak
a megállítását tűzte ki célul az őrségi babfesztivál. Részletek
>>>

Hajdinafesztivál
*A hajdinatermesztés hagyományos, a tájat is fenntartó
termesztése az Őrségben mára gyakorlatilag eltűnt. E hagyományos őrségi növény felkarolására,
és a tájba illő agrikultúra népszerűsítésére szerveznek hajdinafesztivált az
Őrségben (2007-ben augusztus 11-12-én). Részletek
>>>

Tökfesztivál
*Az Őrség és a Vendvidék jellegzetes terménye a tök. Őriszentpéteren
minden év októberében megrendezik a Tökfesztivált. Részletek >>>
*A nyírségi Nagydobos hajdanában szintén „tök” híres töktermelő
település volt. Ezt helyreállítandó rendezik meg minden év szeptemberének
utolsó vasárnapján a Nagydobosi Tökfesztivált. Részletek >>>

Cseresznyefesztivál
*A legkorábbi ropogós fajtától a július közepén érő fehér
cseresznyéig, és az ízletes gyümölcsből készült ételek-italok gazdag választékából
kóstolhat a látogató „Magyarország legnagyobb cseresznyésében”, a Nagykörűi
Cseresznyefesztiválon. 2007-ben július 20-22-én. Részletek>>>

Diófesztivál
*A somogyi Lengyeltótiban található Közép-Európa legnagyobb
dióültevénye. Ennek közepén ünneplik évente a diót – 2007-ben szeptember 15-én.
*Az ország egyik legkeletibb települése Milota, amely messze
földön híres vékonyhéjú – ún. papírhéjú – diójáról. Milotán minden év augusztus
utolsó szombatján rendeznek Nemzetközi Diófesztivált.
*Diósjenőn, hódolva a névadó gyümölcsnek szerveznek egész
napos fesztivált dióssütemények versenyével, a dióról szóló irodalmi
programmal, játékokkal, kézművességgel. 2007-ben október 13-án. Részletek
>>>

Szilvafesztivál
*Szarvason vissza kívánják szervezni a szilva becsületét. Ezt
előmozdítandó szervezik meg minden évben a Szilvanapot – 2007-ben immáron 10.
alkalommal, szeptember 14-15-én. Részletek
>>>

Dinnyefesztivál
*Medgyesegyházán mára a dinnye termelése vált a vezető
mezőgazdasági ággá. Az ország dinnyetermésének 60%-át adja a település és
környéke, a dinnyekivitelnek pedig fele származik a dél-békési, csanádi
viharsarokból. 2007-ben augusztus 3-5-ig. Részletek
>>>

Amennyiben tudomásod van további zöldség és gyümölcs
fesztiválokról, küldj róluk ismertetőt a szerk[kukac]tudatosvasaro.hu email címre!

 

Megjelent a Tudatos
Vásárló magazin
9. számában.

 

Kapcsolódó cikkeink

További cikkek

Legnépszerűbb cikkeink

További cikkek