| Tudatos Vásárló
Ne égessünk, ne zsákoljunk, komposztáljunk!
A levélégetés napjainkra egészségkárosító és környezetszennyező „népszokássá” vált. Pedig lenne más megoldás. Komposztálással az eddig haszontalan hulladéknak tekintett szerves anyag humusszá alakulhat.
Bármilyen megdöbbentő is, de a háztartási hulladék
harmada-fele olyan természetes eredetű szerves anyag, amely megfelelő
körülmények között, egy természetes folyamat során a növényvilág számára
nélkülözhetetlen tápanyagforrássá alakul. A folyamat a talajban lakó megszámlálhatatlan
apróbb, nagyobb élőlény, például baktérium, gomba, rovar, giliszta
közreműködésével évmilliók óta zajlik, ha éppen mint manapság nem akadályozzuk
meg.
Márpedig a lomb, a faágak elégetésével, vagy a konyhában
keletkező krumplihéj, almacsutka, salátalevél, káposztatorzsa, borsóhüvely és
ki tudja, még mi minden kukába gyömöszölésével, hulladéklerakóba száműzésével
éppen a komposzt keletkezése elé görgetünk áthághatatlan akadályokat.
Nagyanyáink, nagyapáink kertjének félreeső zugában megszokott
szemétdomb, trágyadomb, esetleg trágyagödör nem volt más, mint egy valódi
komposztáló „mű”. Őseink számára ugyanis magától értetődő volt, hogy
a háztartásban, a ház körül keletkezett olyan szerves anyagokat, amelyeket a
háziállatok nem „hasznosítottak”, a természet visszafogadta, hogy
újra életet leheljen beléjük.
Azt kell tehát gondolnunk, hogy elődeink többet tudtak
természetes környezetükről, mint az emberi elme szülte technológiáktól
megrészegült utódaik. Manapság ezeket az anyagokat ugyanúgy hulladéknak
tekintjük, mint – a modern kor olyan jelképes termékeinek számító – műanyag
palackot vagy az alumínium sörös dobozt.
Több megoldás közül is választhatunk
Legegyszerűbb módszer az lenne, ha egyáltalán nem
foglalkoznánk a lehulló levelekkel, hiszen hasonlóan a természetben zajló
folyamattal a kertünk talajára hullva tavaszig jelentős mértékben
átalakulnának, komposztálódnának. A füvet, az aljnövényzetet semmiféle
károsodás nem érné, hiszen azok úgyis téli nyugovóra térnek. A tavaszra
jelentős mértékben átalakuló falevelek, pótolnák a talajból az előző évben
felhasznált tápanyagokat, friss életerőt biztosítva kertünk növényei számára.
Másik módszer a mulcsozás, azaz talajtakarás. Ennek az
ugyancsak ősi módszernek az alkalmazása során az összegyűjtött faleveleket,
nyesedékeket fáink, bokraink alá hordhatjuk, ahol talajtakaróként működve a
bomlási folyamat alatt megvédik a talajt a kiszáradástól, megakadályozhatják a
számunkra nemkívánatos növények kicsírázását. A tél beállta előtt azután téli
szállást keresve ide költözhetnek a katicabogarak, sündisznók és más élőlények.
Persze a komposztálás mellett is dönthetünk. Az ősszel
keletkező nagymennyiségű levél, ág nyesedék komposztálásához legalkalmasabb egy
rácsos szerkezetű, az ezeket az anyagokat leginkább lebontó gombák számára
elegendő fényt biztosító komposztáló.
A közhiedelemmel ellentétben a diólevél
is komposztálható, mivel a benne lévő növekedésgátló anyagok teljes mértékben
lebomlanak és átalakulnak. A dió, a platán, gesztenye levelei nehezebben
bomlanak, de vannak könnyebben bomlók is: ilyenek a gyümölcsfák, a nyár vagy a
nyírfa levelei. Ha biztosítjuk a komposztálódó anyagok folyamatos nedvesen
tartását, jelentősen meggyorsíthatjuk a komposztképződés folyamatát. Jó
komposztálást!
További információ komposztálásról: SZIKE >>>
Forrás: MTI