Itthon is találunk bőven brazil narancslevet, bár a narancslé útja a termelés helyétől a fogyasztóig sokszor követhetetlen. Magyarországra például elsősorban olyan nem éppen tipikus narancstermelő országokból érkezik a narancslésűrítmény, mint Hollandia, Lengyelország, Ausztria, Németország vagy Csehország. A behozatali listán Izrael foglalja el a legelőkelőbb helyet azon országok közül, ahol egyáltalán fellelhető termő narancsfa. A fura jelenség egyik megfejtése, hogy Brazília látja el az európai fogyasztás 80%-át, és az onnan érkező narancslé koncentrátum vagy narancslé oroszlánrészét holland és belga kikötőkbe szállítják, ahonnan aztán továbbporciózzák a kontinensen lévő palackozókba.

Brazília a világpiacon is előkelő helyet foglal el: a világszerte elfogyasztott narancslé 60 százaléka innen származik. A brazil narancslétermelés döntő hányaga pedig az ország déli részén, São Paulo, Minas Gerais, Bahia és Parana szövetségi államokban folyik. A brazil narancsipar az 1950-es években indult robbanásszerű fejlődésnek. A növekedést a brazil kormány is támogatta, a termelés azonban egy idő után meghaladta a keresletet. Ekkor született meg az ötlet, hogy a narancsból gyümölcslevet készítsenek, és a feldolgozott termék eladásával növeljék a bevételeket.

A TVE egy nemzetközi projekt keretében Brazíliában járt, hogy személyesen győződjön meg a narancslé ellátási láncának visszásságairól.  A témáról készített hosszabb filmet 2013 decemberétől nézhetitek meg itt. 

Az első narancslégyár 1959-ben kezdte meg működését. Mára a termés döntő többségét feldolgozzák, és lé formájában értékesítik. Az 1178 feldolgozóüzem 90%-a São Paulo államban található. A fagyasztott sűrítményből készülő narancslevek piacából Brazília 80 százalékban részesedik, és ezen belül is São Paulo szövetségi államban termelik a világ által felhasznált sűrítmény mintegy felét. A Brazíliában megtermelt narancslé 98 százalékát exportálják, javarészt Európába: a brazil narancslésűrítmény legnagyobb vevője az Európai Unió, amely a megtermelt mennyiség közel kétharmadát vásárolja fel.

Egyhangú termesztés

A narancsfák első gyümölcseiket 3-5 év után hozzák, a legtöbb termést pedig a nyolcadik év után adják. A brazil narancsfák átlagosan húsz évig termőképesek. A narancslé termeléséhez különböző fajtájú narancsokat használnak, amelyek az év különböző szakaiban érnek be, így a szüreti szezon januártól egészen júliusig tart.

A narancsot hatalmas ligetekben termesztik, ahol semmi más nem terem. A monokultúrás termesztés hátránya, hogy a növények sokkal kevésbé ellenállók a kártevőkkel és a betegségekkel szemben. Egy-egy betegség akár az egész ültetvényt elviheti. Különösen pusztító az úgynevezett „zöldülés”; egy bakteriális fertőzés, amely zölden égeti le a citrusok levelét. Ez az eddig tapasztalt legsúlyosabb citrusbetegség, amely szinte megállíthatatlanul terjed, és hatalmas károkat okoz az állományban. Ellenszere csak a fertőzött növények teljes megsemmisítése.

Hogy a többi betegséget elkerüljék, a termelők növényvédő szereket, gombaölő szereket és rovarölő szereket használnak a nagy mennyiségű műtrágya mellett. Csak az utóbbi költsége akár 8 százalékát is kiteheti a végső árnak. A vegyszerezés kockázatos, mert nincsenek megbízható hatékonysági tanulmányok arról, hogy a felhasznált kemikáliák valóban képesek-e megelőzni a súlyos betegségeket. Ráadásul az utóbbi években az előállítási költségek mintegy megduplázódtak, nagyrészt az üzemanyag és a műtrágya fokozott használatának köszönhetően.

Ugyanonnan többet

A gyártókon nagy a nyomás, hogy növeljék a hatékonyságot és csökkentsék a költségeket. Ennek egyik módja a termésátlag növelése. Az utóbbi harminc évben sűrűbb ültetéssel növelték a megtermelt mennyiséget. Azelőtt átlagosan negyven, ma tizenkét négyzetméterre jut egy fa. A kisebb ültetvényeken átlagosan 11 tonna narancsot termelnek hektáronként, a nagyobbakon körülbelül 36 tonnát szednek ugyanakkora területről egy évben.

A magasabb termésátlag mellett a nagy ültetvényeken általában jobb az adminisztráció is, ez pedig segít, hogy termékeikkel könnyebben eljussanak a nemzetközi vásárlókhoz. Az ilyen ültetvények a növényvédő szerek használatára és a termékcímkékre vonatkozó előírásoknak megfelelő termékeket is elő tudnak állítani. A kivitelre kerülő narancsnál és narancslénél ellenőrzik a szermaradványokat, és amennyiben ezek szintje túl magas, a termékeket visszaküldik a gyártóknak.

Tetszett a cikk? Támogasd az egyesületet egyszeri felajánlással. Köszönjük!

Kép: TVE

A cikk “A narancslé útja: Facsarva, Brazíliából” című kiadványban jelent meg. A kiadvány megjelenését az Európai Unió támogatta. A kiadvány tartalmáért kizárólag a Tudatos Vásárlók Egyesülete felelős, és az semmi esetre sem tükrözi az Európai Unió álláspontját.