Évről évre hamarabb érkezik el az Ökológiai Túllövés Napja, az a nap, amikor kimerítjük a természet éves készletét. 2017-ben augusztus 2-án jött el, a hátra lévő 5 hónapban már olyan erőforrásokat éltünk fel, amelyeket felelősen gondolkodva nem szabadott volna, s amelyeket a jövő generációk terhére használunk el. A túllövés, a túlfogyasztás nem kis részben abból adódik, hogy egyre rövidebb ideig használjuk, egyre hamarabb cseréljük le tartós fogyasztási cikkeinket.

A fejlett országokban uralkodó, a közgazdaságtanban ún. átáramlásos gazdaság jellemzője, hogy szabad javaknak tekintjük a globális ökoszisztéma nyersanyagait, energiahordozóit, ezeket feldolgozzuk, majd hulladékként hatalmas mennyiségben terheljük vele a környezetet. Ráadásul, globálisan egyre növekszik a középosztály, elsőként is Indiában és Kínában, amely megengedheti magának, hogy többet fogyasszon és több hulladékot termeljen. De a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) adatai szerint a hűtőszekrények, televíziók, mobiltelefonok, motorok és gépkocsik eladása az elmúlt években ugrásszerűen nőtt gyakorlatilag minden afrikai országban is. Ghánában például 2006 és 2016 között 81%-kal nőtt a gépkocsik és motorbiciklik száma.

Joghurt, alma, zabpehely, hajszárító, vécépapír, telefon

Az emberiség bevásárló listáján egyre több tétel szerepel, ráadásul egyre gyakrabban érkezik el a pillanat, amikor – kényszerből vagy sem – újra cseréljük tartós fogyasztási cikkeinket. Ez a felgyorsult tempó súlyos terhet ró a környezetre: egyre több nyersanyagot használunk fel, amiből több és több termék készül, majd válik egyre nagyobb mennyiségű hulladékká. Így nem csoda, hogy ott tartunk, ahol tartunk: 7 hónap alatt feléljük, amit a Föld egy évre adhatna nekünk. Ha arra törekszünk, hogy visszavegyünk fogyasztásunkból, jó megoldás lehet, ha a lehető legritkábban vásárolunk tartós fogyasztási cikket, és minél tovább használjuk a régit.

A termékek hasznos élettartamát többféle módon is kitolhatjuk:

• simán a lehető legtovább használjuk,

• rendszeres karbantartással óvjuk állapotát,

• javítással, egyes részek cseréjével, elavult alkatrészek cseréjével újítjuk föl.

Amikor mégis vásárolnunk kell, mert végképp megadta magát otthon az ezeréves hűtőszekrény, szinte végtelen kínálatból kell választanunk. A méret, a design és az ezernyi funkció mellett tudatos vásárlóként elsődleges szempont a fogyasztás, az energiahatékonysági besorolás. És fontos szempont lenne még valami. Fogyasztóként meglehetősen bosszantó látni, pontosabban szólva nem látni a termékeken egy az amúgy lényeges információt: azért az árért mennyi ideig dolgozik majd nekünk, mennyi a termék várható élettartama. (Talán leginkább a vállalt garancia ideje árulkodik erről, tehát az, hogy meddig vállal felelősséget a kereskedő a hűtőszekrényért.) Így, miután nem tudjuk, mennyi ideig bírná az olcsóbb, mennyi ideig az akár 100 ezer forinttal is drágább hűtőszekrény, dönt az ár, és az olcsóbbat választjuk. Pedig ha tudnánk, hogy a feleannyiba kerülő hűtő harmadannyi ideig bírja majd, vagy ha nem is az egész gép, de mondjuk a programkapcsolója néhány év múlva garantáltan fölmondja a szolgálatot, inkább talán a drágábbat választanánk.

Nézd meg a Tudatos Vásárló teszteket, amelyben több terméket nem csak energiahatékonyság, de tartósság alapján is teszteltek laboratóriumban: porszívó, matrac, turmixgép, futócipő… 

Arról pedig még ennél is keveset tudunk, mennyi lesz a várható hasznos élettartam, azaz meddig éri meg anyagilag és környezeti szempontból a gépet működtetnünk, és mikor jön el az optimális lecserélési időpont.

Javítsuk vagy cseréljük?

Az ENSZ Környezetvédelmi Programja tavaly adott ki jelentést a termékek várható hasznos élettartamáról és arról, mikor és hogyan éri meg leginkább környezetileg a termékek hasznos élettartamának meghosszabbítása. A jelentés a fejlett gazdaságokra vonatkozik, és ugyan nem tér ki a hulladék újrahasznosításra, de enélkül is rendkívül hasznos segítség lehet ahhoz, hogy a lehető legkevesebb hulladékot termeljünk, miközben a lehető legtovább megőrizzük háztartási gépeink értékét.

A várható élettartamot és a környezeti terhelést tekintetve a termékek három kategóriába sorolhatók:

• Rövid élettartamú, eldobható termékek, amelyeknél az élettartam meghosszabbítása nem reális igény. Ilyen például az élelmiszerek csomagolása

• Olyan termékek, amelyek használata nem vagy csak minimális mennyiségben jár víz, elektromosság vagy épp tisztítószer-használattal, például bútorok, nem elektromos szerszámok.  Ezek esetében mindig fontos szempont az élettartam meghosszabbítása, hiszen környezetterheléssel szinte kizárólag csak előállításuk és kidobásuk jár. Nincs mit mérlegelni: minél tovább használjuk őket, annál jobban kíméljük a környezetet.

• Erőforrás-intenzív termékek. Ezek használata elektromos áram, víz, tisztítószerek, stb.  felhasználásával is jár. Ilyenek a háztartási kis- és nagygépek, de például a ruháink is.

Ez utóbbi csoportnál környezetileg rendkívül fontos kérdés számunkra: mikor éri meg javíttatni, mikor jobb lecserélni őket? Ha a környezeti terhelést nézzük, melyik a legjobb pillanat a cserére?

7 intenzív használatban lévő háztartási termékcsoport – mosógépek, hűtőszekrények, tévék, mobiltelefonok, laptopok, ruhák és porszívók – életciklus-elemzését vizsgálva állapították meg az optimális lecserélési időpontot.

Cikksorozatunk folytatásában sorra vesszük, ami a különféle háztartási gépek várható hasznos élettartamáról és optimális lecserélési időpontjáról tudható.

Képek: pixabay.com

Szívesen olvasnál még a témában? Tegyél érte Te is! Válaszd a Neked megfelelő formát.

Támogasd a TVE munkáját adománnyal!

Fizess elő egy terméktesztünkre!

Legyél a TVE Támogató tagja vagy Szupertagja!

Ehhez még egy Tudatos Vásárló Kedvezménykártyát is adunk, amellyel több mint 70 jófej helyen vásárolhatsz kedvezményesen!

  Készült a Zöld Forrás PTKF/625/2017 jelű pályázat támogatásával.