A kutatásban megkérdezett munkások fele szakszervezeti tag volt. Ennek a viszonylag magas aránynak több oka is van. Egyrészt a QBM elnéző a szakszervezetek működésével szemben, másrészt a szakszervezethez tartozó munkások bátrabban beszélnek, ezért nagyobb valószínűséggel kerültek a megkérdezettek közé.

Más vállalatoknál másképp fest a helyzet. A közelmúltban az Alamo dolgozói például arról számoltak be, hogy szakszervezeti gyűlésük kemény vállalati ellenállásba ütközött. A dolgozók úgy érzékelik, hogy a szakszervezeti tagokat bűnözőként bélyegzik meg. A vezetők állítólag minden lehetséges eszközt megragadnak, hogy megfélemlítsék őket, és feszültséget keltsenek köztük és a szakszervezeten kívüli dolgozók között azzal, hogy az utóbbiaknak jobb lehetőségeket kínálnak.

Más mezőgazdasági vállalkozásoknak, például a Terre Agronomique-nak és a Guernikakónak kifejezetten rossz híre van a szakszervezeti mozgalmak, a hatóságok és a civilszervezetek körében, mert akadályokat gördítenek a munkások önszerveződésének útjába. Sosem engedték az szakszervezetek megalakulását, rögtön beavatkoztak bármilyen kísérletbe.

Az érdekvédelem és önszerveződés hátráltatói

A szakszervezeti tagok hátrányos megkülönböztetése széles körben elterjedt. A szakszervezetekkel készített interjúkból kiderül, hogy arra is van példa, hogy a szakszervezetiseket elbocsátották az állásukból: az Alamo csomagolóüzemében a korábbi szakszervezet tagjait, 2007-ben a Guernikakónál az egész szakszervezeti csoportot elbocsátották, 2012-ben a Quality Bean Maroc is elküldött szakszervezetiseket, a Guerniko tulajdonában lévő SAADA-ban pedig 98 dolgozó útját adták ki, miután szakszervezetet alapítottak. Az Emporio Verde 2006 és 2007 során az összes szakszervezetis dolgozójától megszabadult.

A kutatásban megkérdezettek kétharmada nyilatkozott arról, hogy nincs tisztában a jogaival, de a szakszervezeti tagságot fontosnak tartják a munkakörülmények javítása érdekében. Az egyik munkás így nyilatkozott: „Csak mostanában kezdtem megérteni a jogaimat a szakszervezetnek köszönhetően, ahová 2012-ben léptem be. […] Az, hogy a jogaimból valójában mennyit ismernek el a vállalatnál, a vezetőkkel történő alkudozások során dől el.”

A munkásoknak sokszor nincs is hozzáférésük az alkalmazásukkal kapcsolatos információkhoz, például a bérezés kiszámításának módjához, a munkaügyi bejelentésükhöz. Ennek okai közé tartozik, hogy a munkásokat elszigetelik egymástól a munka során, hogy nagyon könnyen az utcára teszik a dolgozókat (a Munka Törvénykönyve előírásai ellenére, amelyeket nem követnek), hogy magas az írástudatlanok aránya. A nyomásgyakorlás és a megfélemlítés, valamint a vállalatok felvételi és toborzási eljárásai is hátráltatják az érdekérvényesítést.

A munkások fegyelmezését megkönnyíti, hogy a régión kívülről, olyan távoli területekről, mint például Khénifra, toboroznak munkásokat, és a szektorokban szállásolják el őket. Kutatási alanyaink szerint gyakran azért részesítik előnyben a nők alkalmazását, mert sokkal engedékenyebbnek gondolják őket. Az egyik munkás, aki a tíz évig dolgozott a Terre Agronomique-nak, így emlékszik: „A főnök legtöbbször a Khénifra régióba, majd Demnate-ba ment, hogy női dolgozókat hozzon.

Ezek 600, illetve 400 kilométeres távolságra vannak a Terre Agronomique üzemétől, amely Ait Amirában található. A főnök azért toborozta ilyen távolról a munkásokat, hogy elejét vegye a munkások önszerveződésének. Akik ezekről a helyekről jöttek, nem ismerik a helyieket és nem tudnak panaszt tenni a hatóságoknál. […] Ha valaki mégis panaszt tenne, a hatóságok nem tesznek semmit, mert a főnöknek hatalmas befolyása van” A Terre Agronomique egy korábbi alkalmazottja szerint semmilyen hivatalos szakszervezetet nem lehetett létrehozni a vállalatnál, mert „Ha valaki még csak gondolatkísérletet is tett a szakszervezet létrehozására, megfenyegették, hogy kirúgják.”

Ugyanezek az okok magyarázzák azt is, hogy a munkavállalói jogérvényesítés igencsak gyerekcipőben jár. A szakszervezeti tagok a szakszervezetek szervezeti egységein keresztül közvetítik kéréseiket, míg mások, ha van bátorságuk hozzá, közvetlen felettesükkel vagy a csoportvezetőkkel egyeztetnek.

A kutatásban résztvevő munkások szerint az is akadályozza az igények és érdekek érvényesítését, hogy nem pontosan meghatározott, hogy mi a kommunikáció menete és rendje a munkások és a vezetők között. Gyakran szembesülnek kelletlen vállalati hozzáállással, félrekommunikálással, vagy egyenesen megfélemlítik őket és nyomást gyakorolnak rájuk, ezért félnek munkahelyük elvesztésétől és inkább nem csinálnak semmit. Gyenge a munkások szervezettsége, és nincs köztük szolidaritás, ennek egyik oka, hogy a munkásokat elszeparálják, így nincs még közösségi érzésük sem. A munkások között sokan írástudatlanok, és ez sem segíti ügyeik előremozdítását.

Vitarendezés

Kutatási alanyaink szerint a leggyakrabban a következő kérdésekben alakul ki vita a munkások és a munkáltatók között

• Nem vagy csak részben vannak bejelentve a CNSS-nél, a nemzeti társadalombiztosítási alapnál,
• Nem kapnak bérlapot vagy munkavállalói kártyát,
• A vállalat figyelmen kívül hagyja a munkaidővel kapcsolatos szabályokat,
• A túlórák kifizetése,
• Nincs fizetésemelés,
• Korlátozzák a szakszervezetek alakítását,
• Munkakörülmények, beleértve az utaztatást,
• A válaszadók szintén hiányolták a különböző szolgáltatásokat, mint a gyerekfelügyeletet vagy a megfelelő egészségügyi ellátást,
• A vezetés nem tesz gesztusokat annak érdekében, hogy javuljon viszonya a munkásokkal. 
• A tisztelet és a méltányosság hiánya (a csoportos kutatások szerint ez a legtöbb konfliktus forrása),

A válaszadók háromnegyede szerint a tüntetés a legalkalmasabb eszköz arra, hogy változásokat érjenek el. Sokan mégsem mernek demonstrálni. Félnek a megtorlástól, az elbocsátásról, attól, hogy nem lesz elég erejük végigcsinálni, ráadásul a szakszervezetek még tapasztalatlanok e téren.

A kutatási alanyok 42 százaléka szerint javultak a munkakörülmények az utóbbi években. Javuló tendenciát mutat a munkások bejelentése, a munkakönyv kiadása, a bérlapok kiadása, a szakszervezetek helyzete. A pozitív változások csak néhány vállalatra érvényesek. A QBM-nál például főleg a csomagolóüzemben történtek változások, és sokszor a társadalmi szervezetek tevékenységével, illetve az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés javulásával vannak összefüggésben.

Kép: Flickr

        A cikk „A szupermarketláncok beszállítói kapcsolatai a fogyasztók szemszögéből” című kiadványban jelent meg. A kiadvány megjelenését az Európai Unió támogatatta. A kiadvány tartalmáért kizárólag a Tudatos Vásárlók Egyesülete felelős, és az semmi esetre sem tükrözi az Európai Unió álláspontját.