| Cziczelszky Judit
Mire figyeljünk lekvárvásárlásánál?
Ha nem a házi lekvár mellett döntünk, érdemes tudnunk, hogy mi is található a bolti termékekben. A hozzáadott anyagok ugyanis nem minden esetben ártalmatlanok. Mi mit jelent a címkén?
Korábbi
cikkünkben megpróbáltunk tiszta vizet önteni a pohárba, és megnéztük, hogy
mit is takar valójában a lekvár, íz, dzsem, zselé és marmelád elnevezés. Az
alábbiakban azt vesszük szemügyre, hogy a gyümölcstartalmon kívül mire érdemes
még figyelni, ha ilyen terméket vásárolunk.
Hozzáadott cukor
A fehér cukor helyettesíthető mézzel, melasszal vagy
barnacukorral – erre elvileg a termék megnevezésében utalni kell. A gyakorlat
azonban azt mutatja, hogy ez az információ inkább az összetevőlistából derül ki
(„Mézes csipkebogyólekvár” például van, de mondjuk „Barnacukros baracklekvár”
már nem igazán).
A hozzáadott cukor mennyiségére vonatkozóan a lekvároknál a
szilvalekvár esetében 10%-nál húzták meg a felső határt, az úgynevezett
„cukrozott szilvalekvárnál” ez kitolódik 30%-ig. Tehát ha egy terméken az
utóbbi elnevezés olvasható, tudhatjuk, hogy 10%-nál nagyobb, de 30%-nál kisebb
hozzáadott cukortartalma.
Egyéb készítményeknél nem adtak meg ilyen szigorú határt,
viszont a csomagoláson minden esetben fel kell tüntetni a termék összes
cukortartalmát (ami nem azonos a hozzáadott cukortartalommal!), mégpedig
grammban, 100 gramm késztermékre vonatkoztatva. Aki tehát az egészségesebb
alternatívákat keresi – alacsony cukortartalmút, mézeset, barnacukrosat –
minden esetben nézze át tüzetesen a csomagolást!
Citromsav (E330)
Az élelmiszeriparban savanyítószerként és antioxidánsként
használják. Az emberi szervezet is előállítja az energiatermelés köztes
termékeként, veszélytelennek számít. A kérdéses termékcsoportnál azonban nem
árt figyelni rá, mivel ezekben a készítményekben a sav jelenléte a legtöbbször
igen magas cukortartalommal párosul, a két tényező együtt pedig könnyen
fogszuvasodáshoz vezethet.
Emiatt is érdemes azokat a változatokat keresni, amelyek a citromsav mellett
legalább hozzáadott cukrot nem tartalmaznak (a gyümölcsöknek általában amúgy is
magas a cukortartalmuk), és persze mértékkel fogyasztani ezekből a
nyalánkságokból.
Tartósítószerek
Kén-dioxid (E220)
Az egyik legelterjedtebb és legősibb (már az ókori
Egyiptomban is használták) adalékanyagok egyike. Az emberek többsége számára
veszélytelen, mivel a szervezetben egy enzim gondoskodik a gyors lebontásáról.
Azoknál viszont, akiknél nincs elegendő az utóbbiból, émelygés, hányás,
hasmenés, fejfájás jelentkezhet a hatására. Asztmás betegeknél rohamot válthat
ki.
A lekvárok és ízek esetében a kénessav (vízben oldott kén-dioxid) mennyiségét
100mg/kg-ban maximalizálták, kivéve a vegyes gyümölcsízeket, ezeknél a határ
300mg/kg. Extra dzsemben és extra zselében a kén-dioxid nem lehet több 10
mg/kg-nál, dzsemben, zselében és marmeládban 50 mg/kg-nál.
Ha a szóban forgó kategóriákba tartozó termék maradék kéndioxid-tartalma
meghaladja a 30mg/kg-ot, fel kell tüntetni az összetevők között,
tömegszázalékban megadva. Például: „kén-dioxid-tartalom …% (m/m)”.
Na-benzoát (E211)
A lekvárfélékben, dzsemekben és zselékben széles körben
használt, hivatalosan jelenleg biztonságos adaléknak nyilvánított anyag körül
az utóbbi időben egyre sűrűsödnek a kérdőjelek. Amellett, hogy az asztmában
szenvedő, illetve a szalicilsavra és származékaira érzékeny embereknél
bizonyítottan allergiás tüneteket okozhat, a jelek szerint sokkal komolyabb
veszélyeket is rejthet.
Amerikai kutatók már a ’90-es évek elején rájöttek, hogy képes
az aszkorbinsavval (E300)
reakcióba lépni, amelynek nyomán erősen rákkeltő hatású benzol keletkezik
melléktermékként. A kutatók szerint ugyanez igaz az E211 mellett az E210 (benzoesav), az E212 (kálium-benzoát) és
az E213 (kalcium-benzoát)
adalékokra.
Vonatkozó szabályozás ennek ellenére a mai napig nem
született. Nekünk, fogyasztóknak kell tehát figyelnünk az összetevőlistát. Amennyiben
egy termékben mindkét adalékanyagot megtaláljuk – ami sajnos a lekvároknál és
társaiknál gyakran előfordul -, tegyük vissza a polcra!
A Sheffieldi Egyetem öregedéskutatással foglalkozó
professzora, Peter Piper 1999 óta vizsgálja a nátrium-benzoát hatásait. Állítása
szerint az anyag önmagában is rendkívül veszélyes, mert olyan mértékben
károsítja a sejtek energiaellátásáért felelős mitokondriumok DNS-ét, hogy
egyszerűen „kiüti” azokat. Ez pedig májzsugort, Parkinson-kórt és egyéb
idegrendszeri betegségeket okoz, és általánosságban az egész öregedési folyamat
visszavezethető rá.
A Southamptoni Egyetem kutatói, Jim Stevenson professzor és
kollégái pedig azt találták,
hogy egyes ételfestékek (E102,
E104, E110, E122, E124, E129) nátrium-benzoáttal
együtt gyermekeknél hiperaktivitást és tanulási nehézségeket okozhatnak.
Sűrítőanyagok
Az optimális állag beállítására használják őket, lekvárokban
és zselékben is megtalálhatók.
A szóban forgó gyümölcskészítményekben felhasználható
sűrítőanyagok közül leginkább a vörös tengeri moszatból nyert karragén (E407)
kérdéses.
Állatkísérletekben kimutatták, hogy befolyásolhatja a sejtek
immunműködését, gyomorfekélyt és rákot okozhat, továbbá fennáll a gyanú, hogy
egyes embereknél allergiás reakciókat válthat ki. A kutatások jelenleg is
folynak. A negatív hatásokat a lebontott karragének esetében figyelték meg,
ezért az EU érvényben lévő irányelve
alapján az élelmiszerekbe kerülő karragént nem szabad hidrolizálni vagy más
kémiai eljárással lebontani.