| Tudatos Vásárló
Miért fizetett Irak sok millió dollárt a Nestlének és a Pepsinek?
Irak az 1990-es kuvaiti invázió óta több mint 18 milliárd dollár háborús kárpótlást fizetett, amelynek a nagy része amerikai vállalatokhoz került…
Irak az 1990-es kuvaiti invázió
óta több mint 18 milliárd dollár háborús kárpótlást fizetett, írja Naomi Klein a
brit The Guardian című napilapban. A pénzt az ENSZ genfi székhelyű Kárpótlási
Bizottsága (UNCC) szedi be, és osztja ki. A háborús kárpótlás ténye önmagában
még nem meglepő, az viszont igen, hogy a kifizetések Irak tavaszi megszállása és
Szaddam Husszein elmozdítása óta is folytatódtak: az elmúlt fél évben Irak 1,8
milliárd dollárt (mintegy 400 milliárd forintot) utalt át ezen a címen
Genfbe.
Precedens nélküli továbbá, hogy az elmúlt tizennégy
évben kifizetett kárpótlás jó része vállalatokhoz került. Claude Aimé, ENSZ
diplomata, aki 2000. decemberéig vezette az UNCC-t, nyilvánosan is
megkérdőjelezte ennek a gyakorlatnak a legitimitását. „Tudomásom szerint először
fordul elő, hogy az ENSZ vállalati tőkejavak elvesztését és a profitcsökkenést
kompenzálja – mondta a Wall Street Journalnak adott 1997-es interjújában – és
nem hiszem, hogy ez így rendben lenne.” A pénz legnagyobb részét természetesen
az olajipar kapta, a Texaco például mintegy 500 millió dollárt, azon az alapon,
hogy a kuvaiti háborúban megrongálódtak a tulajdonukat képező vezetékek,
finomítók. Ám számos más olyan vállalatnak is jutott a pénzből, amelyek nem
állították, hogy Szaddam Husszein tönkretette volna a javaikat, csak azt, hogy a
háború miatt „profitcsökkenést” tapasztaltak, vagy „az üzletmenet romlását”
szenvedték el. Ezen az alapon kapott pénzt a Nestlé (2,6 millió dollárt), a
Pepsi (3,8 millió dollárt), a Philip Morris (1,3 millió dollárt), a Kentucky
Fried Chicken (321 ezer dollárt) vagy a játékgyártó Toys R Us (189 ezer
dollárt).
Naomi Klein szerint felháborító, hogy a kereskedelmi
szankcióktól és háborúktól sújtott iraki népnek kell megfizetni amerikai
nagyvállalatok profitját, azután is, hogy Szaddam Husszeint eltávolították a
hatalomból. Szeptemberben az UNCC 377 millió dollárt osztott szét kárpótlás
címén, és még lesz miből osztogatni: Irakból októberben további 200 millió
dollárt utalnak át Genfbe. Ha ez nem lenne, Irak talán nem szorult volna rá a
Valutaalap 437 millió dolláros gyorshitelére, amelyért egyrészt természetesen
kamatot kell fizetnie, másrészt vállalnia kellett a Valutaalap által előírt
gazdasági megszorításokat. Az átutalt kárpótlási összegek továbbá meglehetős
aránytalanságot mutatnak azokhoz képest, amelyeket az Egyesült Államok és
szövetségesei eddig Irak újjáépítésére költöttek. A Washington Post becslése
szerint ugyanis eddig mindössze 29 millió dollárt szántak az egészségügyi
ellátás fejlesztésére, a közbiztonság javítására, a vízszolgáltatás
helyreállítására, a csatornázásra, valamint út- és hídépítésre. Szaddam
elmozdítása az amerikai és a hazai háborús retorika szerint egyrészt a
terrorizmus elleni harc jegyében, másrészt az iraki nép érdekében
történt…
A Tudatos Vásárló pedig azon morfondírozott, hogy
valóban mennyire egyeztethető össze a szabad piac ideológiája az efféle,
vállalatoknak adott kárpótlással. A szabad piacban állítólag az a jó, hogy
mindenki a saját pénzét kockáztatja, nem az állam vagy a társadalom hozza a
döntéseket, és vállalja a rossz döntések következményeit, mint ahogyan a
szocializmusban történt. Ha egy vállalat szerencsésen extraprofitot csinál
(mondjuk egy háborúból), akkor nem fizet extra profitadót, mondván, hogy ez nem
is járt neki igazán. Ezt a logikát megfordítva viszont jogos a kérdés, hogy
miért kap kártérítést akkor, ha a körülmények miatt nem várt veszteségeket
szenved el?
Egy másik megközelítésben az egyenlőség problémája
merül fel. Az egyszeri embernek nem fizet a biztosító háborús események vagy más
erőszakos cselekmények miatt bekövetkezett kár esetén. Mint itthon is sokan
megtapasztalták, még árvízkár esetén sem. Miért jár a nagyhatalmú, évi
sokmilliárd dolláros forgalmat bonyolító multinacionális vállalatoknak az, amit
a kisjövedelmű, gyermekeiért remegő hús-vér állampolgár nem kaphat meg?
Az eredeti cikk Naomi Kleintől „Why is war-torn
Iraq giving $190,000 to Toys R Us?” címmel jelent meg a The Guardian október
16-i számában.
Naomi Klein újságíró, és több könyv szerzője. No logo című
könyve nemrég jelent meg magyarul a Tudatos Vásárlók Egyesülete és az AMF
Kft. kiadásában.