Az Amerikai földrész trópusi éghajlati vidékein több mint hétezer éve termesztik a Capsicum nemzetség fűszerként, zöldségként és gyógyszerként egyaránt használatos tagjait.

Európa Kolumbusz Kristóf felfedezőútjai révén ismerte meg a paprikát. Az ajándékba hozott növény eleinte a főúri kertek különleges dísze volt. A XVI-XVII. században kereskedőkkel érkezett Törökországba, majd onnan hazánkba az akkoriban „törökbors”-ként emlegetett erősen csípős fűszerpaprika.

Magyarországi termesztése Szegeden kezdődött. A zölden is fogyasztható nem csípős paprikát Bulgáriából érkező kertészek honosították meg Kalocsa környékén. Népszerűségét részben annak is köszönheti, hogy Szent-Györgyi Albert hazánkban termett paprikával végzett kísérletei nyomán kapta meg a C-vitamin előállításáért járó Nobel-díjat.

 

A paprika élettani hatásai

A paprika igen sok A-vitamint és egyes B-vitaminokat tartalmaz. C-vitamin tartalma közismerten magas. Ez elsősorban nyersen érvényesül, bár viszonylag kevés vitamin vész el a héjában, olajban hirtelen kisütött paprikából. Azonos tömegű termés esetén a paprikában kilencszer annyi C-vitamin található, mint a paradicsomban.

A szárítás módozatai közül a napon szárítással őrizhetjük meg leginkább a vitamintartalmat.

Az ásványi anyagok közül elsősorban a magnézium, valamint a kálium és a vas jelentős. A paprika remek béta karotin-forrás.

Fertőtlenítő hatása egyenes arányban áll csípősségével: a bakteriális és állati eredetű kórokozókkal terheltebb trópusokon a legerősebb, és itt is fogyasztják a legnagyobb mértékben.

Szabályozza a vérnyomást, javítja a keringést, az anyagcserét, csökkenti a vér koleszterin szintjét. Serkenti az emésztőrendszer működését, a nyál és a gyomorsavak kiválasztását. Az agyban az ún. örömhormonok termelődését fokozza. Ez lehet a magyarázata annak, hogy sokan szinte rabjaivá válnak az egyre csípősebb ételek fogyasztásának.

Kivonatát sikerrel alkalmazzák reumatikus eredetű ízületi gyulladások kezelésére.

A paprika erősíti az immunrendszert; bioflavon és likopin tartalma révén fontos szerepe van a rákbetegség megelőzésében.

 

Hű, de csíp!

A nemzetség legtöbb tagjában megtalálható a kapszaicin, amely erős, égető érzést okoz a szájban, és nem megfelelő emésztés esetén a végbélben is. Ez az érzet csak az emlősállatokban alakul ki, a madarak számára a vegyület közömbös ízű.

A kapszaicint 1978-ban Hőgyes Endre izolálta. Kísérleteivel kimutatta a nyálkahártyára gyakorolt izgató hatását; valamint azt is igazolta, hogy a paprikafélékben található jellegzetes vegyület serkenti a gyomornedv termelődését.

 

A paprika vásárlása és tárolása

A friss zöldpaprika vízben gazdag; tapintásra kemény, húsa ránctalan. Vitamintartalma és állaga alkalmassá teszi salátába, töltésre és wokban sütésre. A régóta leszedett paprika a tárolás során megfonnyad. Lecsóba és sütéshez ez a minőség is megfelelő.

A száraz foltok napsütéstől vagy apróbb kártevők szívogatásától származhatnak, az ízt és az élvezetet nem tudják igazán befolyásolni. A szürkés, puhás, esetleg folyós foltok gombabetegség jelei, az ilyen paprikát inkább ne vegyük meg.

Hazaérve tegyük árnyékos, hűvös helyre. A hűtőszekrény enyhén hűtött rekeszében papírzacskóban 3-4 napig is eláll.

Fűszerpaprikát csak megbízható helyről érdemes beszerezni. Fénytől védett, száraz, légmentes körülmények között tároljuk, pl. szekrénybe helyezett csavaros kupakú befőttesüvegben.

 

Mire jó még a paprika?

A zöldpaprikát fogyaszthatjuk nyersen szeletekre vágva, feldarabolás után salátába keverve, esetleg levesben pürésítve. Sült ételekkel együttsütve kiválóan társul gombával, hagymával, fokhagymával, padlizsánnal és paradicsommal.

Változatos színével és egyedi ízével gazdagítja a wokban készült ételeket, illetve a gabona alapú kásákat.

Bizonyos fajtái töltésre alkalmasak. A rizzsel, esetleg kölessel, illetve hússal és sajttal töltött paprikát mártással leöntve, majd sütőben megsütve kellemes nyáresti vacsorát állíthatunk össze.

A fűszerpaprikát szárítással, a zöldpaprikát savanyítással is tartósíthatjuk. A marinált paprikasaláta rántott húsok vagy zöldségek kíséreteként szerepelhet étlapunkon.

 

Receptek

Zöldséges rizs paprikával

• 1 Ek olaj
• 1 vöröshagyma, karikára szeletelve
• 3 gerezd fokhagyma, összezúzva
• 1-1 piros és zöld színű paprika, apró csíkokra vágva
• 300g barnarizs
• 2db paradicsom, negyedekre vágva
• 900ml víz
• 2 vöröshagyma, kockára vágva
• 2 kisebb zeller, felkockázva
• 130g csemegekukorica
• só, borsikafű, petrezselyemlevél

Az olajban megdinszteljük a hagymát és a fokhagymát. Beletesszük a paprikát. Sűrű kevergetés mellett megpirítjuk. Hozzáadjuk a rizst és a paradicsomot. Öt percig tartó gyakori kevergetés után felöntjük a vízzel, majd hozzáadjuk a többi zöldséget és ízesítőt is. Ha szükséges, pótoljuk az elpárolgott vizet. Petrezselyemlevéllel megszórva tálaljuk.

 

Gazpacho

• 1-1 piros és sárga húsú paprika
• 1 cs újhagyma
• 1 salátauborka
• 2 gerezd fokhagyma
• 400g paradicsom
• 2 Ek olaj
• 2 Ek zsemlemorzsa
• só, bors

A zöldségeket viszonylag kicsire szeleteljük. Ízlés szerint ízesítjük, majd hozzáadjuk a zsemlemorzsát. Rúdmixerrel összedolgozzuk. Hűtőszekrényben állni hagyjuk. Főtt tojás szeletekkel és petrezselyem apróra vágott zöldjével tálaljuk.

 

Termesztési tanácsok

Gyenge csírázási képessége miatt a paprika magról szaporítása nehéz. Érdemesebb május első harmadában erőteljes, zömök palántát vásárolni, majd azt kiültetni.

A paprika rendkívül meleg- és vízigényes növény. Napsütötte, tápanyagban gazdag, komposzttal dúsított helyre ültessük. Társaságot nem igényel: önmagában, más növényektől távolabb helyezzük el.

A tápanyagellátás zavartalansága érdekében a nyár során többször is adagolhatunk komposztot a talajra. Ne feledkezzünk meg a gyakori és bőséges öntözésről sem.

Legfontosabb kártevője a zöld őszibarack levéltetű. A megelőzés módszere az olyan kiskert, ahol a levéltetvek természetes ellenségei is megtelepedhetnek: változatos, főként őshonos növényeket tartalmazó növényvilággal. Kiemelendő a csalán és a bodza fontossága.

 

Kép [cc] reidab