Hazánkban éves szinten körülbelül 50 ezer forintnak megfelelő étel kerül a kukába, ami részben a profin összehangolt reklámhadjáratnak is köszönhető. Minden fronton azt sulykolják belénk, hogy ha ki szeretnénk fejezni a szeretetünket, minimum egy terülj-terülj asztalkával kell készülnünk. Mivel a táplálék és a szeretet a legtöbb embernél már kisgyermekkorban összekapcsolódik, a reklámszakembereknek egyébként sincs nehéz dolguk.

Ennek kivédésére van egy egyszerű és jól bevált módszer: mielőtt nekivágunk az üzleteknek, pontosan mérjük fel, mire és mennyire van szükségünk, majd ennek megfelelően készítsünk bevásárló listát, és az ünnepi nyüzsgésben is igyekezzünk tartani magunkat hozzá.

 

Miből főzzünk?

Nem a hagyományos ünnepi ételek jelentik a problémát, sokkal inkább az, hogy felváltottuk őket a csomagolt, tartósított, félkész, mirelit és konzerv árukkal, az agyoncukrozott– és sózott süteményekkel, kekszekkel. Talán elcsépeltnek hangzik, de ezek tényleg olcsó és silány minőségű alapanyagokból készülnek, ráadásul feldolgozásuk során a bennük lévő tápanyagok nagy része elvész.

A tél folyamán sem kell táplálék-kiegészítőket szednünk, ha ilyenkor is a lehető legfrissebb és legkevesebb feldolgozáson átesett ételeket fogyasztjuk. Így nem csak magunknak, de a környezetnek is kedvezünk, hiszen kevesebb csomagolási hulladék keletkezik.

Ami az ételt illeti, sokat tanulhatunk a nagyszüleinktől, ha megnézzük, milyen volt egy hagyományos karácsonyi vagy szilveszteri menü. Idénynövényekből készült. A gazdagságot szimbolizáló bab, lencse és mák elhagyhatatlan hozzávalónak számított, a diót és a fokhagymát rontás ellen ették, almára pedig úgy tekintettek, mint az egészség forrására. A káposzta már az ókorban is áldozati ételnek számított, ahogyan a hal is, ami Jézust jelképezi a keresztény kultúrkörben.

A hagyományosan fogyasztott olajos magvak és a mézes, sült alma épp ilyenek, de említhetnénk a hagymával készült, olajosabb, csípősebb főfogásokat, a fűszeres süteményeket és a forralt bort is.

 

Receptek ételmaradékra

Törekedjünk rá, hogy minél kevesebb dolog kerüljön a kukába, legyen szó a főzés közben keletkezett héjakról vagy a megmaradt ételekről.

Mézeskalács recycling

Ha karácsony után megmarad egy adag mézeskalács, de már nagyon unjuk, rá sem bírunk nézni, akkor sem kell a kukában landolnia: darabolva, lereszelve még jól jöhet néhány desszertbe. Például kókuszgolyóba, keksztekercsbe, vagy éppen egy ricottatorta tésztájához. 

Alaplé zöldségmaradékból

Egy két maradék, akár fonnyadtabb répából, hagymából nagyon jó zöldségalaplevet lehet főzni. Ha zeller is van még jobb. A fűszerek közül kakukkfüvet, rozmaringot, fokhagymát, chilit főzhetünk még bele és mehet a mélyhűtőbe.

Ha nincs elég hely a hűtőben, karamelizált zöldségekből leveskockát is készíthetünk: a zöldségeket kevés olívaolajon karamellizáljuk, összenyomjuk, és kis dobozkában a mélyhűtőbe tesszük.

 

Bejgli két hét múlva is

A sütik közül a bejgli szinte elmaradhatatlan kelléke a karácsonynak, és mivel mindegyik rokonnál degeszre esszük magunkat, könnyen előfordul, hogy a miénk eközben otthon megszárad. Mihez kezdjünk vele?

Szeleteljük fel, készítsünk édes mártást, például Creme anglaise-t, tejszínt vagy görög joghurtot és jól öntsük nyakon vele, tegyünk hozzá bogyós gyümölcsöket, garantáltan nagyon finom lesz. Az édes löttyök kellőképpen felpuhítják a megszáradt tésztát, a gyümölcsök pedig feldobják az ízét.

 

Variációk töltöttkáposztára

A töltött káposztából általában óriási adag készül. 2-3 nap után, már senki sem eszi szívesen, ha viszont kicsit variálunk rajta, szinte egy új ételt tehetünk az asztalra.

Tejföllel nyakon öntött káposztás lepény: pizzatésztát gyúrunk, majd ráhelyezzük a maradék káposztát, tejföllel meglocsoljuk és mehet a sütőbe.

Káposztás gombóc: a maradék töltöttkáposztát szilvásgombóchoz hasonló krumpli alapú tésztából gyúrt gombócokba töltjük, szintén tejföllel leönte tálaljuk.

Ennek mintájára más húsos ételmaradékot is csomagolhatunk tésztába.

Kép: [cc]: Kovács Andrea, comfortablefood.com, Glorious Treats