fbpx

Tarts velünk, legyéla tagja a Tudatos Vásárlók közösségének!

Csatlakozz!

Méz, nagyító alatt

| Madarász Csaba

Az isteni nektár, a méhek szorgos munkájának terméke: nagyítónkkal néhány oldalról szemügyre vesszük a napfény áldásos hatását a virágok énekével hirdető méz hazai helyzetét.

Interjú a Budapesti Fővárosi Állategészségügyi és Élelmiszer Ellenőrző
Állomás munkatársával, Sárváriné Lakatos Évával.

Szabályozás
A magyar
mézelőállítók és forgalmazók a közelmúlt jogszabály-módosulásaival az
eddigieknél nagyobb önállóságot, „szabadságot” kaptak, de néhány esetben
szabadosság lett belőle. Mélyebbre süllyesztették a világhírű magyar méz
színvonalát. De ez a méz problémakörnek csak az egyik oldala.
Altalános
érvényű megállapításként elmondható, hogy a hatalmas méretűre duzzadt joganyag
következtében az importőrök sem ismerik a megváltozott szabályokat, ami a
hiányos jogi ismeretekkel együtt gyakran a szabályok megsértését vonja maga
után.
A joganyag egy része szabályozza az élelmiszertermékek jelölését, ami
hagyományosan szigorú volt a magyar gyakorlatban, ám az Európai Uniós
csatlakozás újabb előírásokkal növelte a meglévőket.
A jelenlegi tapasztalatok szerint egyértelmű, hogy sem a
fogyasztók, sem az előállítók, sem a kereskedők nem ismerik kellően a
szabályozást.

– Mondana egy konkrét példát?

Egy példával illusztrálva a helyzetet a mézek terén, itt van ez az import
termék, amelyre rá van írva, hogy „eredeti fenyőméz”. Tüzetesebben megvizsgálva
kiderül, hogy az eredeti címke (amely idegen nyelven jelöli meg a terméket)
fenyőrügy kivonatot és édesítőszert tartalmazó termékről szól. Ennek ellenére a
hazai forgalmazó ráírja a címkére, hogy méz. Az ellentmondás pedig világos: A
méz minőségi követelményei között az első (a MÉ 1-3-2001/110 sz. előírás
szerint), hogy a „mézhez…más élelmiszer összetevő, valamit a mézen kívüli
egyéb anyag nem adható hozzá”. Tehát élelmiszer-adalékok sem.

– Itt szemmel láthatóan a forgalmazó
felelőssége, hogy milyen címkével látja el a terméket. A jogszabályváltozások
azonban a termelők mozgásterét szélesítették ki. Mit lehet elmondani a  méz
minőségét érintő változásokról?
– A mézek esetében a minőségromlást
sajnos a szabályozás is provokálta. Az 1996-ig érvényben lévő magyar szabvány a
mézek pollentartalmát harminc százalékban határozta meg, e számok
függvényében  lehetett bizonyos mézről állítani, hogy fajtaméz.
Az 1996-ban
megjelenő Magyar Élelmiszerköny 30%-ról minimum 10%-ra vitte le a
szükséges pollentartalmat. Ennek részben az ipar szereplői voltak katalizátorai,
hiszen a mézadó terület a kilencvenes évekre egyre csökkent.

Megtévesztés

– Ha jól tudom, ebben az időszakban dívott a
méz hamisítása egyes gyártók körében..
– A 90-es évek jellemző
megtévesztési szokása volt, hogy a mézet a kiszerelő-üzemek részben izocukorral
próbálták helyettesíteni. Hogy érzékeltessük a hasznot, amely az izocukor és a
méz keveréséből keletkezhet: abban az időszakban az akácméznek 800 forint volt
kg-ja, míg az izocukornak 80 Ft. A manipuláció a csalóknak 10-szeres hasznot
biztosított. Az erősödő ellenőrzések hatására mindez szerencsére hamar
visszaszorult.
A megtévesztő módszerek viszont sajnos
egyre finomodtak és a kevésbé szigorú előírások miatt a büntetések egyre kisebb
visszatartó erővel bírnak. Hogy a minőségromlást érzékeltessem, a jelenlegi szabályozás egyáltalában
nem ír elő kötelező pollentartalom minimumértéket a fajtamézek
esetében.

– Hol jelentkezik ennek
hátránya?
– A hazánkban közkedvelt akác-, illetve hársmézeknél a 2004.
május 1-én hatályát vesztett Magyar Élelmiszerkönyv szerint még legalább 10%
illetve 20% akác- illetve hárs-pollentartalom esetében nevezhette az előállító a
termékét akácméznek illetve hársméznek. A ma hatályos előírás szerint akár pár
százalék fajtapollen-tartalom mellett is feltüntethető a fajta megnevezés,
amennyiben „a méz teljesen vagy túlnyomó részben a jelzett növényről származik
és megmaradnak az ezekre jellemző érzékszervi, fizikai-kémiai és mikroszkópos
tulajdonságai”.
Ez a szabályozás nem annyira egyértelmű, mint a konkrét
mennyiségi határértéket megadó, ezáltal vitára, értelmezési különbségekre adhat
okot.
Az egyre nagyobb népszerűségnek örvendő édesharmat-mézet színezett,
(karamellizált, túlhevített, mesterségesen beállított vezetőképességű) olcsóbb
árfekvésű virágmézből állítják elő, és 1000 forint feletti áron kínálják. A
bioboltok és vevőközönségeik egy része menő újdonságként tekint erre a mézre és
ezért szinte állandó a kereslet iránta. Megtörtént eset, hogy az egyik kereskedő
többszöri figyelemfelhívásra sem reagált, teljesen hidegen hagyta, hogy a mézek
terén gyakorolt hitelrontó tevékenységével a saját üzletét is gyengíti, ha
a fogyasztó tudomást szerez a félrevezetésről.
Persze akad példa arra is,
hogy a kereskedők ismerve a beszállítók szándékos minőségrontó tevékenységét más
beszállítóra váltottak.

Szankciók

– Milyen szankciókkal lehet élni a
szabálysértők ellen? Létezik feketelistája a notórius szabálysértőknek, vagy
esetleg kizárhatják  őket a „forgalomból” egy időre, mint az autóvezetésben
büntetőpontokat begyűjtött személyeket?

– A minimálisan kiszabható büntetés sajnos igen alacsony (50 000 forint),
és egyáltalában nem veszi figyelembe a valós élet számos vetületét. Manapság
egy bolt jellemzően nem raktároz nagyobb mennyiséget egyféle termékből, így a
büntetés – mivel tételfüggő – nem elrettentő erejű. Sőt, mivel számos
boltba naponta szállítanak termékeket, a kiszabható büntetés minimális, hiszen alig található meg
a boltban néhány darab az adott termékből.
A büntetési folyamatnak van még
egy jellemző sajátossága. Mi, a budapesti Állomás munkatársai csak a
Budapesten történő mintavételek esetében járhatunk el. A jelenlegi raktározási
szokások az ingatlanárak következtében az elmúlt évtizedben megváltoztak, a
raktárak  a városhatáron kívülre települtek, amelyek már nem tartoznak a mi
hatáskörünkbe. Természetesen, az észlelt minőségi hibákról értesítjük az
illetékes megye intézményét.

Élelmiszerkönyv definíciók
A mézelő növények nektár- és virágportermésének
aránya igen változó, ezért megkülönböztetünk bőséges nektárt, de kevés
virágport, sok virágport és kevés nektárt adó, egyaránt sok nektárt és virágport
adó valamint mindkettőből keveset adó növényeket. Sok nektárt és viszonylag
kevés virágport adó növények az akác, a levendula és a hárs. Kevés nektárt és
sok virágport adnak a gesztenye és a nefelejcs.

A fajtajelleg meghatározására a méz
virágportartalmának vizsgálatát használják. A mézben természetesen olyan
növények virágpora is megtalálható, amelyek egyáltalán nem mézelnek (pl.
szélporozta növények), ennek figyelembevételével a fajtajelleg meghatározásához
az adott növények virágporából a szabványban meghatározott %-os arányban kell
jelen lennie a mézben. Amennyiben a virágporok között a szélporozta növények
virágporai jelentősebb mennyiségben vannak jelen, akkor ezeket a vizsgálat során
figyelmen kívül kell hagyni, feltéve hogy a virágpor összes mennyisége megfelel
az elfogadott természetes pollentartalomnak.

Kapcsolódó cikkeink

További cikkek

Legnépszerűbb cikkeink

További cikkek