| Kovács Gyula
Méz – egyáltalán ahogy ez az anyag előáll!
Baldavári László méhészt látogattuk meg, és arról faggattuk, mi a titka ennek a gyönyörű színű anyagnak, hogyan készítik a méhek? Mitől lesz valaki mézrajongó? Mit tud a propolisz, mit a virágpor?
Egy rovar és az ember kapcsolata önmagában érdekes. Hogyan kezdődött?
A méz az egyik legősibb élelmiszer, amely tartósítószer nélkül a végtelenségig tárolható. Beltartalmára nézve is alig változott a virágos növények és a hártyásszárnyúak összeforrt fajfejlődésének évmilliói alatt. Fáraók sírjában jó minőségű mézet találtak, amely mindössze beikrásodott. De az ember-méh kapcsolat az ókornál jóval régebbre nyúlik vissza, valószínűleg a történelem előtti időkig. Mondhatjuk, mindig is ismertük a mézet és a propoliszt (méhszurkot), mint élelmiszert és gyógyszert.
Franciaországi barlangrajzokon pedig már méhészeti jeleneteket találunk – igaz, ezek még nem tudatos háziasításról számolnak be. Aztán szorosabbra fűződött a viszony.
Eleinte faodúkban biztosított az ember saját élőhelye közelében szállást a méheknek, később gyékényből, vesszőből kasszerű otthont készített nekik, amely egyre tökéletesebb lett. Olyannyira, hogy egészen az utóbbi évszázadig egy-egy tanyához vagy portához a föld és a jószág mellé rendesen hozzátartozott néhány méhcsalád is. Ezek az emberek nem voltak kifejezetten méhészek, ahogy tyúkászok sem. De cukruk és tojásuk sem volt máshonnan, csak ha
gondoskodtak róla. Gondoljunk arra, hogy méhek nélkül gyümölcs is alig teremne a fán. Ezek a rovarok a beporzás elvégzésével megsokszorozzák a méz értékét.
Mielőtt továbbhaladnánk, szemlesütve be kell vallanom, nem szeretem különösebben a mézet…
Én viszont szeretem! Rendszeresen tartok gyerekeknek mézkóstoltatásokat, és ilyenkor felteszem a kérdést: ki nem szereti közületek? Mindig van egy-két jelentkező. Ilyenkor megpróbálok olyan mézfajtát bemutatni nekik, amely valószínűleg ízleni fog. Tapasztalatom szerint erre a világos színű mézek a legalkalmasabbak. Maga a látvány is pozitív hatású, és ezeknek az aromájuk is kellemes. Gyümölcscukor-tartalmuk nagyobb, és ezért nem ikrásodnak.
Emellett lélektani segítséget nyújthat, ha a gyerek maga választhat pár fajta közül. Csakúgy, mint amikor valamilyen ötletes megoldással maga teheti a poharába a mézet, anélkül hogy mindent összecsöpögtetne (erre kiváló eszköz a
mézpumpa, amellyel az imént a kávédba csepegtetted). Persze soha nem erőszakoskodom. Az idegenkedés legtöbbször onnan fakad, hogy a nagymama megpróbál ebből a nagyon karakteres ízű, sűrű anyagból lenyomni a gyerek torkán pár evőkanállal. Ha nem, hát nem. De itt még nem kell feladni a harcot.
A mézgasztronómia jóval több az itthon ismertnél. Készítek például narancsos mézet, amelyben gyümölcsdarabok lebegnek, és az íze is a narancs felé hajlik, illetve keverhetjük a mézet olyan italokba, amelyekben a főszereplő szintén
valami más íz. Ezekkel a módszerekkel becsempésszük a gyerek étrendjébe a mézet. Aztán ott vannak az idősebbeknek szóló harmóniák, mint a rózsasziromtea vagy a mézes pálinka. A hozzád hasonló felnőttek ízlésvilágát nehéz megváltoztatni, de biztosan tudok mutatni neked olyan ételeket-italokat, amelyeknél te is értékelni fogod a mézet; és ami a legfontosabb, szülőként még megszerettetheted a család aprajával ezt az értékes és egészséges tápanyagot.
A kaptárak itt körülöttem sokféle mézet és még néhány más kincset is adnak. Vegyük sorra ezeket!
Régen főként virágméz és akácméz volt a módi. A dolgozók nagy lépkeretekbe, hosszabb időn át gyűjtötték a feldolgozott nektárt, amely így egy fajta koszorút adott az abban az időszakban egymást követően nyíló virágok mézeiből. A kis keretek használata óta azonban szét tudjuk választani a fajtamézeket. Fajtalegelőkre vándorlunk: gyümölcsre – még ezen belül is, mondjuk, almára, meggyre, repcére, akácra, bálványfára, selyemkóróra, hársra,
szelídgesztenyére, még tökre is, sorolhatnám. Mind más és más élettani és élvezeti értékekkel bír.
Szólnunk kell a mára háttérbe szorult lépes mézről is. Fogyasztásakor olyan szívó-szürcsölő arcizommozgást kénytelen az ember végezni, amilyet máskor nem. Ez segít az arcüreggyulladás megelőzésében, illetve gyógyításában. A méz mint táplálék, magas szőlőcukor- és gyümölcscukor-tartalmának köszönhetően, nagyon gyorsan pótolja a szervezet működéséhez szükséges energiát. Azonnal fölszívódik.
A magyar ember mézfogyasztása negyede a nyugat-európaiénak
Itt meg kell jegyeznünk, hogy a túlsúlyos magyar ember mézfogyasztása negyede a nyugat-európaiénak. Az irdatlan mennyiségű fehér kristálycukor, amellyel szembe kell állítanunk a mézet, összetett cukor. A hasnyálmirigy bontja le, hatalmas energiát használva fel. Mikor munkából-iskolából hazatérve megisszuk a kis üdítőnket, aztán lazítunk, na
éppen akkor terheljük leginkább emésztőszerveinket. Nagy ötlet, ha ezt a munkát méhekkel végeztetjük, és mi csak a kész mézet fogyasztjuk…
De ennél persze többről van szó. Arról a sok millió éves virág-méh-ember történetről, amely elénk teszi a mézet. A fák virágjából begyűjtött tiszta víz és napsütés, az az 50 000 kirepülés, amely egy kiló mézhez kell – egyáltalán ahogy ez az anyag előáll, az maga az élet.
Nézzük, mi van még. A propolisz, vagy más néven méhszurok, a közvélekedéssel ellentétben nem méhürülék, hanem a fák rügyeiről begyűjtött balzsamanyag, amelyet a mai napig nem tudott az ember teljesen megfejteni. Igen
nagy és teljesen természetes antibiotikum-tartalma van. A méhek füstszerűen bevonnak és így tulajdonképpen fertőtlenítenek vele mindent, illetve tömítőanyagként használják a kaptár repedéseihez, bejáratszűkítéshez. Egyedül
az alkohol oldja, így tinktúrából csöpögtethetjük valamilyen élelmiszerbe.
A virágpor vagy pollen olyan formában kerül értékesítésre, ahogy a méhek gyűjtik: apró kis golyócskákként. Ez nektárgyűjtés közben ragad a dolgozók szőrzetére. Egy trükkös módszerrel a méhész a labdacsok felét elveszi,
a többit a kaptár fiasítására használja a méhcsalád. Ez is lehet vegyes vagy bizonyos fajta, ami azon látszik, mennyire egységes a színe. Nyolcszor annyi fehérje van benne, mint a húsban, és számos kedvező hatást gyakorol a
szervezetre. Emeli a vérben a vörösvérsejtek oxigént szállító, vastartalmú fehérjéinek szintjét, segít a tavaszi fáradságon, sőt a prosztatamegbetegedéseken is. Joghurttal, teával érdemes fogyasztani, és a tárolást zárt üvegben oldjuk meg, ugyanis felveszi a levegő nedvességtartalmát.
A méhpempő a dajkaméhek garatmirigy-váladéka, egy hormonális anyag. Tulajdonképpen ettől válik az így nevelt méh anyává. Romlékonysága miatt nehéz tárolni, és nagyon drága. Mitől érdekes mégis? A méh esetében az alapvető
értelmezési egység nem az egyed, hanem a család. Ez 50-60 000 dolgozó, pár száz here és egy anya. A dolgozó kb. negyven napot él gyűjtőszezonban. Az anya, a királynő öt-hat évig is élhet. Ez a pempő hatása. Egy rajbölcső
felszámolásakor mindig elfogyasztom a pempőt, és már néhány óra múlva érzem azt a vitalitást, amelyet nyújt.
Az érdekesség kedvéért említsük még meg a méhmérget. Ez egy vékony gumilepedővel, nagy munkával levett, az aranynál drágább anyag, a gyógyszeripar használja.
Most beszéljünk a mézről mint portékáról…
Amikor én méhészkedni kezdtem, egy százkaptáras méhészet szépen eltartott egy családot. Mára három-négyszer ennyi kaptár kell ugyanehhez. Négy-öt éve egy kiló akácmézet 1200 forintért adtam, ma 1300-ért tudom adni, miközben minden költség jócskán megugrott. Valahol valakik elraknak valamit, ez biztos. A hazai méz versenyképességének alapja a minőség, ezen belül is például az a tulajdonsága, hogy antibiotikumok nélküli technológiával termelnek a méhészek. Ha sikerül elérnünk, hogy ezt a közkedvelt hazai mézet ne csak ízesítőként csöpögtessék beazonosíthatatlan származású mézekbe, már előbbre léptünk.
Sajnos sokkal nagyobb problémák is vannak. És itt alá kell húznunk a különbséget a magyar méz és a Magyarországon kapható méz között. Régen kukoricasziruppal olcsósították a mézet – hamisítók persze mindig
voltak. De ma már létezik egy olyan enzim, amelyet ha vízzel és cukorral kevernek, pollen nélküli színméz (!) keletkezik. Mégis ki rendelhette meg azt a méregdrága kutatást, amely során felfedezték ezt, és miért érte meg neki?
Igazából nincs olyan biztosíték, amely kezeskedhetne azért, hogy egy nagy bevásárlóközpont polcáról leemelt üveg természetes, tiszta, jó minőségű, finom mézet rejt. Legbiztosabb a termelőktől, piacon vagy háznál venni, de egyelőre csak a méz kis része cserél így gazdát, a többi a nagykereskedőkhöz kerül, ahol bekeverik, romlik a minősége, és így tovább. Célunk, hogy az egyesület méhészeinek ellenőrzött termékeit egy hologramos szalaggal lezárt üvegben hozzuk forgalomba. A jövőben találtok majd ilyet a polcokon.
Az ember és a méh kapcsolatával kezdtük. Most szűkítsük ezt: te hol találkoztál a „bogarakkal”?
Sokáig fotóriporterként dolgoztam, kiállításaim is voltak, később zöldségtermesztésre, majd szőlészetre és borászkodásra adtam a fejem. Huszonhat évvel ezelőtt szinte véletlenül, szomszédom unszolására ismerkedtem
meg a méhekkel. János bácsi útmutatásával elkészítettem az első kaptárakat (ezekből egy-kettőben még idén is voltak méhek). A munkazajra aztán odaszállingóztak a környékről az öreg méhészek. A kínált pogácsa és forralt bor
mellett aztán megeredt a nyelvük. Egy ilyen, normálisan apáról fiúra szálló mesterség fortélyainak elsajátításakor igen fontos percek ezek. A modern méhészet szakkönyvekből elsajátítható tananyagát próbáltam ezzel a népi tudással ötvözni.
Jelenleg közel kétszáz méhcsaláddal foglalkozom ezen az öreg csévharaszti tanyán. Százéves falak, nem hordok órát, a kakukk jelzi az estét, a sárgarigó meg a reggelt. Másfelől meg vándorméhészként járom az országot, de méhanyákat is nevelek, ami a szakmai csúcs közelében jár, hiszen ez már nemesítés, és egyébként sem könnyű feladat (a hazai tizennégyezer méhészből huszonegynéhányan foglalkoznak ezzel hivatásszerűen). Bemutató méhészetemben
előadást tartok méhészeknek, technológiáról és méztermelésről. Ősszel általános iskolákba járok el, hogy biológiaóra keretében bemutassam a méhek életét, és mézet kóstoltassak.
Hiszen a jövő nemzedékét kell rászoktatni a helyes táplálkozásra, a méhek és a természet szeretetére!