fbpx

Tarts velünk, legyéla tagja a Tudatos Vásárlók közösségének!

Csatlakozz!

Meseország királya

| Haller Dóra

Hegyek között – völgyek között, de zakatoló vonatoktól igencsak távol
áll a Galgafarm. Meseszerűnek hangzik, és tulajdonképpen az is, hiszen
a Galgafarm több mint egy biogazdálkodást folytató üzem: egy egész
életforma. A Galgahévíz határában fekvő farm egyik alapítója, Varga
Géza a területen folytatott biotermelésről és életvitelről nyilatkozott
a Tudatos Vásárlónak.

Hogyan jött létre, és milyen tevékenységeket folytat a Galgafarm?

A 80-as évek tudatos fogyasztóiból kinőtt egy baráti társaság,
akik úgy gondolták, hogy komoly gond van az élet minőségével, beleérve a környezetet,
az élelmiszerek minőségét, az oktatást és az energiafelhasználást is. Ezeknek a
problémáknak a megoldására kidolgoztuk egy fenntartható település modelljét. Jelenleg
még folynak a munkálatok az 50 családnak otthont adó település kialakításán,
ahol a helyi gazdaság kiépítésénél fontos szempont, hogy minél kisebb legyen a
település ökológiai lábnyoma.

Mára befejeződött az ökofalu infrastruktúrájának kiépítése:
az 50 családi házat távhővel látjuk el, melynek vezetékrendszerét már
kiépítettük, és elkészült a bioszolár hőközpont is, amely a saját
energiaerdőben előállított fák elgázosítása útján nyeri az energiát. Az ökofalu
a projekt központi része, ezt veszi körül egy 300 hektáros ökológiai gazdaság,
ahol 15 éve gazdálkodunk a vegyszerek teljes kizárásával, valamint a területhez
tartozik egy oktatási központ. A mezőgazdaságon kívül a helyi gazdasághoz része
a teljes körű élelmiszer-feldolgozás, az oktatás és a turizmus. Sőt, az
építészet is, mivel minden egyes házat mi tervezünk – a később odaköltöző
lakókkal együtt -, annak érdekében, hogy valóban érvényesüljenek az ökológiai
megfontolások, például az energiafelhasználás területén. A Galgafarm minden
elemével és tevékenységével együtt kiváló példa arra, hogy nem lehetetlen úgy kialakítani
az életterünket, hogy közben a fenntarthatóság szempontjai se csorbuljanak.

 

Mit tart a projekt legspeciálisabb részének?

Leginkább azt emelném ki, hogy nagyon fontosnak tartjuk a
munkahelyteremtést. Egy olyan modell megvalósításán dolgozunk, ami a
fenntarthatóság szempontjainak is megfelel, mégis tud hatni az ellen a jelenség
ellen, hogy a fiatalok elhagyják a vidéket. Tizenöt-húsz éve általános
tendencia, hogy a falvak elöregednek, és lassan senki sem marad, aki gondozza a
tájat. A projekt ezt a folyamatot igyekszik visszafordítani. A helyi
gazdaságban – és nemcsak a mezőgazdaságban, de az asztalosműhelyben, a textil-,
a tej- vagy a gyümölcsfeldolgozó üzemben is – számos munkalehetőséget biztosítunk
a fiatalok számára.

 

Mivel foglalkozik az oktatási központ?

Az oktatóközpontunkban 1995 óta a fenntartható fejlődés és
az ökológiai gazdálkodás témaköreit oktatjuk. Emellett aktívan részt veszünk az
úgynevezett leader-programok megvalósításában, vagyis a helyi gazdasági
kapcsolatokra épülő vidékfejlesztésben. Ennek az uniós projektnek a keretén
belül bővítettük ki a programot 18 Galga-menti településre, ahol szintén
létrejöttek kisebb biogazdaságok, ami szám szerint 56 ezer embert érint. Nem könnyű
egy ilyen nagy térség felé nyitni, és népszerűvé tenni számukra a biogazdálkodás
gondolatát, de soha nem akartunk zárt közösség lenni. Saját bőrünkön kikísérleteztünk
egy modellt, és azt szeretnénk, ha minél szélesebb körben ismert lenne.

 

Mi a véleménye arról, hogy a magyar biotermékek jelentős
részét exportra termesztik?

Egyrészről lesújtónak találom a helyzetet, másrészről viszont
a termelőket is megértem. A 90-es években, hogy talpon maradhassunk, mi is kénytelenek
voltunk exportálni. Ugyanakkor az exportot – véleményem szerint – csak egy folyamat
részeként szabad tekinteni, vagy – még ideálisabb esetben – kezdeteként. Amíg
világpiaci áron kell megvásárolni az üzemanyagot, a traktort és más inputokat,
addig nem lehet elvárni a magyar biotermelőtől, hogy a hazai, kisebb
fizetőképes kereslettel rendelkező piacon értékesítse az áruját. Mi, annak
köszönhetően, hogy a befolyt jövedelem egy részét kezdetektől hazai
piacépítésre fordítottuk, 2001-ben teljesen megszüntethettük a biotermékek
exportálását: jelenleg minden termékünket itthon értékesítjük. A termelők
többsége azonban nem követi ezt a módszert: az összesen 130 ezer hektáron,
ellenőrzött ökológiai gazdálkodást folytató termelők 80%-a profitorientált, és csupán
jól jövedelmező üzletnek tekinti a biotermelést. Ennek többek között az a
hátránya, hogy a biotermelésből adódó környezeti előnyöket számos módon –
főként az áru szállításával – semmissé teszik. A Gaia Alapítvány egyik
kutatásából az derült ki, hogy ha 200 kilométernél nagyobb távolságra szállítják
a biotermékeket, akkor a biotermeléssel nyert környezeti előny elvész. Ezért
nem is nevezhető környezetvédőnek az exportorientált biotermelés.

 

Ön szerint melyek a biogazdálkodás társadalmi előnyei?

El kell különíteni azokat az előnyöket, amiket az egyes
fogyasztó, és amiket az egész társadalom számára jelent a biogazdálkodás. Az
egyén a saját egészségét védi vele, hiszen több száz E-jelzésű adalékanyag és
tartósítószer kerül be a szervezetünkbe, amelyek együttes hatásáról – hiszen
kizárólag egyenként vizsgálják őket – semmilyen információnk sincs. Ha a 60-as
évektől kezdve figyeljük a trendet, elmondhatjuk, hogy az agrokemikáliák
használatának elterjedésével egyenes arányban nőtt az allergiás és a daganatos
megbetegedések száma. Valamilyen korreláció tehát bizonyosan van a kettő
között, ezért mindenképpen hasznos a fogyasztónak, ha bioterméket fogyaszt. A biogazdálkodás
társadalmi hasznossága azonban még ennél is sokkal fontosabb, hiszen a termék
előállításakor a termelő a vizeket és a környezetet is védi. Ez már nem az
egyes fogyasztó, hanem az egész társadalom haszna.

 

Milyen kihívásokkal találkozik munkája során nap mint nap?

A legnagyobb probléma, hogy a biotermelés és a vegyszer nélküli
mezőgazdaság gondolata és gyakorlati megvalósítása a rengeteg példa ellenére sem
terjedt el eléggé a társadalomban. Megértem, hogy annak, akinek üres a pénztárcája,
csupán a tudatossága kevés ahhoz, hogy a magasabb árú biotermékeket vásárolja,
de ez rövid távú gondolkodás, mivel a biotermesztést csak a fogyasztók
oldaláról lehet ösztönözni. A tudatos termelőknek ugyanúgy szükségük van a
tudatos fogyasztókra, mint vice versa.

 

Melyek az alapítvány hosszú távú céljai, illetve hogyan
képzeli el a Galgafarm jövőjét?

Évtizedek óta a lokalitás erősítésén fáradozunk a globalizációval
szemben. Nem az egész globalizációs folyamatot ellenezzük, csak azon elemeit,
amelyek a helyi szokások lerombolásához és – ennek egyenes következményeként –
környezeti problémákhoz vezetnek. Éppen ezért a jövőben is a lokalitás támogatása
a fő célunk.

 

Mit üzen a Tudatos Vásárlóknak?

Szeretettel várjuk a látogatókat és a fogyasztókat Galgahévízen,
ahol rendszeresen szervezünk nyílt napokat és más családi programokat. Azt
gondolom, a bizalomerősítés legjobb módja, ha megismerjük egymást.

 

Megjelent a Tudatos Vásárló magazin 9. számában

Kapcsolódó cikkeink

További cikkek

Legnépszerűbb cikkeink

További cikkek