Ahogy arról részletesen írtunk, 2021 januárjában a 20 éves Jeyasre Kathiravelt holtan találták a családja háza közelében lévő földeken, miután befejezte a műszakot a Natchi Apparelnél, a H&M számára ruhákat gyártó gyárban, Kaithian Kottaiban, a dél-indiai Tamilnádu államban.

A felettese állítólag bevallotta a gyilkosságot, és bírósági tárgyalásra vár. Családja azt is állítja, hogy a nőt megerőszakolták, mielőtt megölték, a halála előtti hónapokban pedig sorozatosan erőszak, zaklatás és megfélemlítés érte a munkahelyén, de tehetetlennek érezte magát ahhoz, hogy megakadályozza a bántalmazást.

A Worker Rights Consortium (Munkásjogi Konzorcium – WRC) tavalyi, még nem nyilvánosságra hozott független vizsgálata során további női dolgozók tanúvallomásait hallgatták meg a Natchi Apparelnél széles körben elterjedt nemi alapú erőszakról, ezt követően pedig a H&M és az Eastman Exports tárgyalásokat kezdett az indiai Tamilnádu Textilruházati Ipari Dolgozók Női Szakszervezetével (Tamil Nadu Textile and Common Labour Union, TTCU)), valamint regionális és nemzetközi munkajogi csoportokkal.

Az így létrejött, jogilag kötelező erejű megállapodás az első olyan eset a divatiparban, amikor egy márka aláírt egy kezdeményezést a nemi alapú erőszak leküzdésére az ázsiai ruhaiparban, ahol többnyire szegény nőkből álló munkaerő dolgozik.

A megállapodás értelmében minden munkásnak, felettesnek és vezetőnek részt kell vennie a nemi alapú erőszakról szóló képzésen, a TTCU pedig női dolgozókat toboroz és képez ki arra, hogy felderítsék és megelőzzék a nőket ért verbálist zaklatásokat és szexuális megfélemlítést.

A megállapodás részeként felülvizsgálják a Natchi belső panaszbizottságait is – a panasztételre az indiai törvények szerint elméletileg minden munkahelyen lehetőség van, de a rendszer évtizedek óta képtelen megvédeni a nőket a Natchi üzemeiben a férfiak által elkövetett erőszaktól.

A H&M számára ruhákat gyártó Natchi Apparelnél dolgozó nők mostantól névtelenül jelenthetik be a szexuális zaklatást egy független testületnek, amelynek jogában áll elbocsátani az elkövetőket, és anyagi kártérítést ítélni meg az áldozatok és családjaik számára.

Bár az áldozat felettese az elmondások szerint beismerte a nő meggyilkolását, a tragédiát követően az Eastman Exports még tagadta, hogy bármi felelősség terhelné. Sőt, a cég tisztviselői által vezérelt ötven férfiból álló csoportot küldött a meggyilkolt nő lakásába. Arra kényszerítették Jeyasre édesanyját, hogy írja alá azokat a papírokat, amelyek felmentik a ruhagyártó céget lánya meggyilkolásának, illetve a nők elleni erőszak elkövetésének vádja, felelőssége alól.

India egyik legnagyobb ruhaipari cége, az Eastman Exports Global olyan fast fashion divatóriásoknak szállít be, mint a H&M, a Gap vagy a Calvin Klein-t és a Tommy Hilfiger-t forgalmazó PVH.

Az Eastman Exports igazgatója, Subhash Tiwari a mostani megállapodás kapcsán már a következőket nyilatkozta a The Guardian-nek: „A legfontosabb feladatunk annak biztosítása, hogy üzleteinkben a nők biztonságban legyenek, hogy a nők azt érezzék, hogy látják és hallják őket és merjék jelenteni, ha baj van. Nem fogjuk megengedni, hogy bármilyen módon megsértsék jelen megállapodás feltételeit. Ez nem pusztán zéró tolerancia, a női alkalmazottainkkal szembeni zaklatás és erőszak minden formájának teljes megszüntetését akarjuk elérni.”

Thivya Rakini, a TTCU elnöke szerint a megállapodás a dolgozó nők győzelme: „úgy gondoljuk, hogy ennek elég ereje lesz ahhoz, hogy megváltozzanak a dolgok, ami azt jelenti, hogy valami jó származott Jeyasre halálának szörnyű tragédiájából.”

Bizakodó az Asia Floor Wage Alliance (Ázsiai Minimálbér Szövetség – AFWA) és a Global Labour Justice-International Labour Rights Forum (Globális Munkaügyi Igazságszolgáltatás – Nemzetközi Munkajogi Fórum GLJ-ILRF) elnevezésű nemzetközi munkajogi csoport is, amelyek szintén a megállapodást aláírók között vannak, is úgy vélik, hogy ez a divatipar megváltozásának nagy pillanata. Anannya Bhattacharjee, az AFWA nemzetközi koordinátora így nyilatkozott: „Biztosak vagyunk abban, hogy ez a megállapodás a változás modellje lehet a globális ruhaiparban, ahol a nemi alapú erőszak minden szinten jelen van, és még mindig nagyrészt elhanyagolják és figyelmen kívül hagyják.”

Ez a kikényszeríthető megállapodás valóban jó példa lehet arra, hogyan lehet valódi változást elérni a márkák, beszállítók, szakszervezetek és globális munkaügyi partnerek együttműködésével.

A H&M közleménye szerint Jeyasre Kathiravel halála tragédia volt, és a cég együtt érez a családdal. “A H&M Csoport minden tőle telhetőt meg akar tenni annak érdekében, hogy hozzájáruljon az iparág rendszerszintű és pozitív változásához, ezért megállapodást írt alá az iparág érdekelt feleivel a nemi alapú erőszak és szexuális zaklatás kezelése, megelőzése és orvoslása érdekében. Arra számítunk, hogy ez a megállapodás hozzájárul egy szélesebb, iparágon átnyúló kezdeményezéshez.”

2019-ben a Levi Strauss, a Wrangler Jeans és a The Children’s Place amerikai márkák írták alá a Lesotho-i Megállapodást, amely az első iparági megállapodás volt a nemi alapú erőszak leküzdésére, miután a Worker Rights Consortium vizsgálata több mint 120 nő szisztematikus szexuális zaklatását tárta fel három leshothoi farmergyárban.

Az indiai Tamilnádu Textilruházati Ipari Dolgozók Női Szakszervezete (Tamil Nadu Textile and Common Labour Union, TTCU) 2013-ban alapított, bejegyzett, független, nők által vezetett szakszervezet; kb. 11 ezer dolgozó érdekeit képviseli az indiai Tamilnádu államban. A szakszervezet tagjainak 80%-a a textilruházati iparban dolgozik. A TTCU Tamilnádu nagyobb ruha-előállító központjaiban tevékenykedik (Coimbatore, Dindigul, Erode, Tirupur).

Az Asia Floor Wage Alliance (AFWA) ázsiai, munkások vezette, globális, munkaügyi és szociális szövetség, mely az ázsiai ruha-előállító országokat és az európai és egyesült államokbeli fogyasztói régiókat köti össze. A 2007-ben alapított AFWA regionális összefogást épít az ázsiai ruhagyári szakszervezetek között, hogy az egyes országokra korlátozott küzdelmek és célkitűzések helyett az ázsiai munkások egységesen tudjanak fellépni a globális termelés hálózatával szemben, és, hogy végül a nagy világmárkák elszámoltathatóak legyenek.

A Global Labor Justice – International Labor Rights Forum (GLJ – ILRF) egy nemrégiben alapított munkaügyi szervezet, mely a globális értékláncok és munkaerő-migrációs folyosó területein különböző szektorokat átfogó stratégiákat hoz létre. A GLJ-ILRF felelősségre vonja a globális nagyvállalatokat a munkavállalói jogok megsértéséért a beszállítói láncaikban, és olyan, előremutató szakpolitikákat és szabályozásokat javasol, amelyek a tisztességes munkát és az igazságos migrációt ösztönzik, az egyesülés szabadságát erősítik, a tárgyalás új formáit és a dolgozók szerveződését támogatják.

Kép: canva.com

Készült a Clean Clothes Campaign kampány keretében; a projekt az Európai Unió finanszírozásában valósul meg. “Filling the Gap: Achieving Living Wages through improved transparency” “FILLING THE GAP” HUM/2018//404-124