Ma már köztudott, hogy a szépségápolásban felhasznált szintetikus anyagok között olyan konzerválószerek, illatanyagok, fényvédőanyagok, emulgálószerek is találhatóak, amelyek főleg a bőrt, de az egész szervezetet is veszélyeztethetik. Nyilvánvalóvá vált az is, hogy a kozmetikai vegyészek által megalkotott természetazonos anyagok nem egészen úgy viselkednek, mint a növények hatóanyagai, amelyekben az egyéb alkotórészek harmonikus összjátéka is érvényesül. Az elmúlt évek tapasztalatai szerint a természetes anyagok (gyógynövények, zöldségek, gyümölcsök, élő állatok termékei – tej, méhviasz, gyógyvizek, gyógyföldek) kevésbé szervezet-idegenek és toxikusak; kevesebb mellékhatással rendelkeznek, mint a laboratóriumokban előállított társaik.

A természetes anyagokat ellenzők azzal érvelnek, hogy nagyon nehéz standardizálni a természetes, növényi anyagokat, mert hatóanyagaik összetétele, mennyisége változó. A termesztés helye, a gyűjtés ideje, a tárolás, a felhasználás mind-mind befolyásolják a hatóanyagok mennyiségét, s ezért nem lehet pontos hatóanyag-dózist megállapítani.

A vásárlók általában azt hiszik, hogy azok a kozmetikumok, amelyeket magukat natúrnak vagy bionak nevesített cégek reklámoznak, vagy amelyeket reformüzletek kínálnak, azok kizárólag a természet csodálatos éltető anyagait tartalmazzák, és ezért megbízhatóak. A valóságban azonban sajnos ez nem így van. Hivatalosan nem csak nálunk, de az Európai Unió országaiban sem létezik natúr-, illetve biokozmetikumokra vonatkozó szabvány, s a jogi szabályozás is hiányzik. Így ma azok is állíthatják magukról, hogy „natúr”, „bio”, „természetes”, „fito”, akiknek valójában sok közük nincs e jelzők eredeti tartalmához. Elég egy kevéske növényi kivonatot, olajat belekeverni a kozmetikumba, s már natúrként kerülhet a polcra. A trükkös gyártók nem egyszer megtévesztő jelzéseket (pecsét, növényi rajz) is használnak a vásárlók befolyásolására. Az összetevők listájából általában csak az anyagokat ismerő szakemberek képesek tájékozódni, persze ők is csak akkor, ha azokon valóban a pontos, csökkenő mennyiségben szereplő összetételt közlik, s nem bújnak el a hatóanyagok vagy a fantáziajelzések csábító nevei mögé. Sajnos a kozmetikumok összetételét nem szokták a forgalomba kerülés után ellenőrizni, legfeljebb csak akkor, ha panaszt tesznek rájuk.

Németországban a Német Gyógyászati, Reformárú és Testápolószerek Gyártóinak Ipari és Kereskedelmi Szövetsége (BDIH) a tisztességes gyártók és a vásárlók számára egyaránt kedvezőtlen helyzet javítására átlátható megmérettetést kínál a natúrkozmetikumokat gyártó cégek számára. A meghatározott irányelvek szerinti rendszeres ellenőrzéssel javultak a tisztességes verseny feltételei. A természetes anyagokat tartalmazó kozmetikumokat keresők biztos kézzel nyúlhatnak a keresett kozmetikumokhoz. Az allergiásak elkerülhetik az érzékenyítő, problémát okozó összetevőket.

A „kontrollált natúr kozmetikum” embléma viselését a BDIH csak azon cégek termékeinek engedélyezi, amelyek

• szintetikus anyagok helyett természetes alapanyagokat, növényi olajakat, viaszokat, kivonatokat (lehetőleg ökológiai eredetűeket), állati termékeket (tej, zsír, méhviasz), valamint ásványi anyagokat használnak;
• nem tesznek szintetikus színanyagokat, allergizáló illatanyagokat, emulgálószereket, szilikonokat, paraffint és más ásványolaj-származékokat a készítményeikbe;
• akik az anyagok mikrobiológiai biztonsága érdekében a természetes konzerváló anyagok és eljárások mellett (pl. illóolaj, antioxidánsok) csak az engedélyezett természetazonos konzerválószereket használják: például benzoesavakat és ezek sóit, ethilésztert, szalicilt, szorbinsavakat és ezek sóit, valamint benzilalkoholt. Ezeket azonban a termékeken külön fel kell tüntetni.

A BDIH irányelvei nem engedélyezik a nyersanyagok és a kész kozmetikumok radioaktív besugárzását, például csírátlanítás céljából, s géntechnológiával megváltoztatott összetevők sem használhatóak. A gyártók felé környezetvédelmi kívánalmakat is megfogalmaztak: csökkenteni kell a környezetet terhelő csomagolóanyagok használatát, így javasolják a visszaváltható csomagolóanyagokra való átállást. A natúrkozmetikai kritériumok betartásáról független vizsgálóintézet gondoskodik.

Míg például csak Németországban időközben egyről négyre nőtt – valószínűleg piaci megfontolásból – a natúrkozmetikumot minősítő szervezetek száma (ECOCERT, neuform, „állatkísérletektől mentes kozmetikum” – bár ezek meglehetősen hasonló szempontokat érvényesítenek), s évről évre nő a kontrollált natúrkozmetikumok spektruma és mennyisége, addig Magyarországon a fogyasztók továbbra is rémesen kiszolgáltatottak a reklámoknak. Nálunk évekkel ezelőtt a Biokontroll Kht. szerezte meg a kizárólagos jogot az ökológiai termesztésű biokozmetikumok minősítésére illetve a tanúsítványok „eladására”. A társaság a BDIH minősítésénél szigorúbb feltételeket szabott, ugyanis azt is előírja, hogy a felhasznált növények legalább 70%-ának biodinamikus gazdálkodásból kell származnia, holott Magyarországon ez a gazdálkodási forma még egyáltalán nem nevezhető elterjedtnek. Nem csoda, hogy eddig mindössze egyetlen hajápoló-készítmény igényelte a tanúsítványukat. Ráadásul a kozmetikumok gyártóinak túl sokba kerül a pozitív diszkrimináció „reklámja”, mert egy termék minősítéséért évente körülbelül negyvenezer forintot kellene fizetniük. Többen komolytalannak tartják ezt a „lehetőséget”, szívesebben vennék, ha inkább valamelyik hivatalos szerv, mondjuk a Fogyasztóvédelmi Felügyelőség vagy az OÉTI szorgalmazná a kozmetikumok, s azon belül a natúrkozmetikumok ügyének rendbetételét, s nem egy Kht. – de legalábbis szükségesnek tartanák az ellenőrzők ellenőrzését.