Nem tudom, ki hogy van vele, engem a pánikroham kerülget, valahányszor a Föld túlnépesedési számaival szembesülök. (Ha szereted magad sokkolni efféle adatokkal, akkor ajánlom a worldometers oldalát, ahol valós időben követheted az emberiség gyarapodását.) No de akár nyomaszt, akár nem, a következő van:

• Jelen pillanatban nagyjából 7,5 milliárdan vagyunk. Évente 80 millióval többen. 2050-re kb. 9 milliárdan leszünk.

• A világ édesvízkészletének 70%-át már most is termőföldek öntözésére és haszonállatok itatására használjuk.

• 805 millió ember nem jut elég élelemhez.

• A következő 15 évben négyszeresére nő az a terület, amin élelem helyett bio-üzemanyagot termesztünk.

Kérdés nem fér hozzá, hogy a globális felmelegedés és környezetszennyezés megállítása mellett legnagyobb feladatunk a világ népességének élelmezése.

Ezek után van jó hír is?

Ha a megfelelő területekre fókuszálna, a világ mezőgazdasága jelenleg is biztosítani tudná 9 milliárd ember egészséges élelmezését. Hogy mi lenne ez a fókusz? A vegetáriánus alapanyagok.

A rossz hír viszont, hogy a világ gazdaságilag fejlett része makacsul ragaszkodik megszokott étrendjéhez, és kitart amellett, hogy nincs jó étel hús nélkül. Nem beszélve a most 1,4 milliárd lakosú Kínáról, ahol az étkezési szokások rohamos ütemben változnak, és egyre jobban közelítenek a hús-központú amerikai és európai étrendhez.

A jövő élelmezése szempontjából meghatározó lehet, miben látja a megoldást, milyen utakat keres Kína. A Bloomberg idén májusban közölt remek összefoglaló cikket a témában.

Hogy élelmezze a lakosságot, Kína hektáronkénti műtrágyafelhasználása
megrázó mértékben emelkedik, zölddel a világátlag látszik (Forrás: FAO)

Pedig tudjuk, ötször annyi gabona kell például ahhoz, hogy adott mennyiségű kalóriához jussunk disznóhúsból, mint ha mi magunk fogyasztanánk gabonát. Ez az arány a marhahús esetében még rosszabb: 10-szeres. A jövő útja pedig kétség kívül az, ha a szervezetünk számára szükséges fehérjét állati helyett növényi alapanyagokból szerezzük be, vagy legalábbis növeljük az utóbbi arányát.

A világ népességének élelmezésére sokan sok irányban keresik választ: hogyan lehet egyre több növényt termeszteni a szárazföldön, a tengerekben, mesterséges szárazföldi aquakultúrákban, felhőkarcolókban, nagyvárosi állatfarmon, növelni a terméshozamot öntözőberendezésekkel, műtrágyával, GMO-vetőmaggal. A legtöbb efféle megoldás hatalmas technológiai beruházást igényel, miközben teljesen kiszolgáltatottá teszi a gazdákat a technológiának, illetve, mint például a műtrágyázás, óriási környezetterheléssel jár.

Az élelmezés nagyágyúi

A FAO adatai szerint a világ teljes széndioxid-kibocsátásának harmada származik mezőgazdasági tevékenységből, és mint írtuk, az ember által felhasznált víz kb. ¾-ét is a mezőgazdaság szívja fel. A jövő élelemforrásának tehát nem csupán elegendőnek, de környezetileg jóval kíméletesebbnek is kell lennie, sőt, bírnia kell a klímaváltozással járó természeti viszonyokat.

Szakemberek egyre népesebb csoportja egy Európában ismerős és hagyományosan kedvelt növénycsoportban, a hüvelyesekben látja a jövőt. Babos könyv címmel jelent meg kiadvány, amely remekül összegzi a hüvelyesekben rejlő lehetőségeket:

• a hüvelyesek jól tűrik a szárazságot, gyökereik a talaj mélyebb rétegeibe is leérnek, ezért kevesebb vízzel termeszthetők a világ szárazabb, élelmezési gondokkal küzdő területein;

• hüvelyeseket a világ minden táján termesztenek, ezért nem kell távoli országokból beszerezni őket;

• a világ számos vidékén különféle helyi változatukat termesztik, amelyek jól bírják az adott vidékre jellemző környezeti feltételeket;

• szárítva hosszú ideig tárolhatók, ezért termelési szezonon kívül is eladhatók, fogyaszthatók;

• a hüvelyesek (baktériumok segítségével) egyedülálló módon képesek a légköri nitrogén megkötésére. A körülöttük élő, illetve az utánuk ültetett növények örömmel hasznosítják a megkötött nitrogént, ezért a hüvelyesek helyes gazdálkodás mellett kiváltják a szintetikus nitrogén-műtrágyákat.

Ha van szuperélelmiszer, ez az

Mostanság egzotikus szuperkajákról szólnak a tévéműsorok, blogok, főzőmagazinok, a csapból is guacamole folyik, gigantikus lúzernek érezheti magát, aki chia-mag nélkül majszolja el a reggeli müzlijét. Finomak, izgalmasak, de az avokádó, a chia-mag, a quinoa és társai kevés valószínűséggel fogják megmenteni az emberiséget az éhhaláltól, nem beszélve arról, termesztésük és szállításuk milyen környezetterheléssel jár. A hüvelyesek sajnos nem ilyen divatosak, pedig sokat nyernénk velük.

Minden hüvelyes remek fehérjeforrás, magas a rost-, vitamin- és ásványianyag-tartalmuk. Mindeközben zsírtartalmuk alacsony, és az is egészségesebb, többszörösen telítetlen zsírsav. Bár szénhidráttartalmuk viszonylag magas, nyugodtan fogyaszthatják cukorbetegek, hiszen kis mértékben és fokozatosan emelik meg a vér glükózszintjét (alacsony a glikémiás indexük).

Aki a hús helyett a hüvelyeseket választja, egy dologra kell figyelnie: a húsokkal ellentétben a hüvelyesekben néhány aminosav kisebb mennyiségben van jelen. A megoldás erre, ha gabonafélékkel egészítjük ki az étkezést, így teljes értékű fehérjékhez juthatunk.

Mungóbab, lóbab és a lencsék

Meg vagyunk győzve, oké, legyen a hüvelyeseké a jövő. A felvetés már első hallásra is megdobogtatta a szívünket, hiszen számunkra a csicseriborsó, a tarkabab vagy a zöldborsó otthonosan ismerős. Már az óvodában énekeltünk róluk, a menzán hosszú évekig tömtük magunkba – az elkészítés igényessége szerint több-kevesebb lelkesedéssel – a borsófőzeléket bundás kenyérrel, zöldbabfőzeléket fasírttal, sárgaborsó főzeléket pörköltszafttal, a rizibizit meg a csülkös bablevest.

Szeretjük őket, de valljuk be, a leves-főzelék párosra ráférne egy alapos profilbővítés, hogy a hüvelyesek mindennapi részei lehessenek étkezésünknek. Szerencsére van kitől új recepteket tanulnunk, hogy ne mondjunk mást, ott van például az 1,3 milliárdos India, ahol a lakosság nagy része nem fogyaszt húst, és megszámlálhatatlan féle hüvelyesből készítenek ételeket, de jelentős szerepe van a hüvelyeseknek a világ összes hagyományos konyhájában. Szóval, keressünk recepteket és dálra fel!

Képek: freepik.com

Nézd, ez is érdekelhet:
Tehén- vagy növényi tej: melyikkel ártunk kevesebbet a Földnek?
Hiába a kampány, egyre népszerűbb a kapirgálós tojás, és nem ok nélkül
A Gasztrohős már működteti is a jövő ételdoboz rendszerét

Készült a Nemzeti Kulturális Alap 201201/00196 jelü pályázat támogatásával.