Márkás küzdelem

A Kanadában nevelkedett Naomi Klein hatéves korától a márkák és a vásárlás rabja volt. Megigézték a családi autó hátsó üléséről látott fényes cégtáblák: a McDonald’s, a Texaco, a Burger King és különösképpen a Shell fluoreszkáló sárga ragyogása. „Olyan csillogó és képregénybe-illő volt, meg voltam győződve arról, hogy ha felmászhatnék és megérinthetném, az olyan volna, mintha egy másik világ – a TV világának – dimenzióját érinteném.” Kis hamisított krokodilokat varrt pólóira, hogy úgy nézzen ki, mintha Lacoste-ot hordana, szombatonként egy Esprit boltban dolgozott (nekik volt a legjobb logójuk), és szüleivel legtöbbet a Barbie és a márkás farmerek árai miatt veszekedtek. Középiskolai évkönyvében – ahol néhányan a „legesélyesebb a sikerre” feliratot kapták – ő lett a „legesélyesebb arra, hogy peroxid-lopásért becsukják”. Identitását a haja színezésére használt termékektől kölcsönözte.

Mindennek ellenére 30 évesen írt könyvét, a No Logót „az egyre növekvő vállalatkritikus mozgalom Das Kapital-jának” nevezik. A márkanevektől megbűvölt tinédzser túlmárkázott világunk ellen küzdő aktivistává vált, és azokat a vállalatkritikus eszméket népszerűsíti, amelyek például 2000-es prágai IMF/Világbank találkozó ellen tiltakozókat is tüzelték. A könyv szájról-szájra terjedő szenzáció lett és hangot adott a harminc alattiak generációjának, akiket addig nem érdekelt a politika. A Radiohead nevű zenekarra olyan hatással volt a No Logo, hogy a csapat kitiltotta a vállalati hirdetéseket angliai turnéjáról, és a bulikat „logó-mentesnek” nyilvánította. Ed O’Brien, a gitáros elmondása szerint „A No Logo olvasása után sokkal kevésbé éreztem magam egyedül. Naomi megírt mindent, amit én magam is kapizsgáltam. Nagyon felemelő volt.”

A Guardian Naomi Klein-nel készített interjújának teljes szövege a NoLogo.hu oldalon olvasható.

Naomi Klein No Logo című könyve még kapható. Keresse a könyvesboltokban vagy szerkesztőségünkben!

• #Reklám