fbpx

| Halász Péter

Magyar termékek: melyik boltban mennyi van?

Nem könnyű annak a vásárlónak a dolga, akik magyar – vagy annak vélt – termékekkel töltené meg a kosarát a szupermarketekben. Miközben az utóbbi években a szupermarketek imázskampányaiban a “hazai termék” vagy a “magyar minőség” vált az élelmiszermarketing egyik legfontosabb hívószavává, az áruházi polcok között járva ennek vajmi kevés nyomát látni.

Azok a cégek, amelyek reklámjaikban alig győzik sulykolni az elkötelezettségüket a hazai áru iránt, az eladótérben csak nagy ritkán tüntetik fel külön, hogy magyar termékről van-e szó.

Így a hazai portéka iránt elkötelezett vásárlóknak jobbára az marad, hogy szorgalmasan ellenőrizgeti a terméken feltüntetett gyártás helyét. Igaz, így többek között az itthon palackozott Coca-Cola is bekerülhet a kosárba.

A kereskedelmi szakmán belül ismert, ám egyelőre nem publikált piackutatásokból kiderül: a hazai áru nem feltétlenül azoknál a kereskedőknél a magasabb, amelyek ezt nagydobra verik.

A magyar tulajdonú láncokban átlagosan csak 4-5%-kal több a hazai termék aránya, mint a multiknál. Ám az ellenkezőjére is akad példa. A Budapest Corvinus egyetem által készített pillanatfelvételen alapuló felmérésből kiderült, hogy éppenséggel a belga tulajdonú Match szupermarketláncnál találták a legtöbb magyar árut.

 

Mitől magyar a magyar?

A fenti kérdés nemcsak a vásárlónak nehéz: a TudatosVásárló.hu által megkeresett cégek (Tesco, Coop, CBA, Auchan, Spar) közül egyedül a CBA volt hajlandó értelmezni számunkra, hogy mit ért hazai áru alatt, az összes többi cég erről hallgatott, vagy – mint a Spar – a rendezetlen jogszabályi helyzetre hivatkozva hárították el a választ.

Ritka az olyan termék, amelyet tisztán magyarországi alapanyagból és itteni munkaerővel teljesen magyar tulajdonú cég készít. Inkább a kistermelők között akad ilyen, ám közülük csak kevesen jutnak be a nagy áruházláncokba.

A jelenlegi piaci közfelfogás – ez volt a CBA meghatározása is – az, hogy minden olyan termék hazai, amelyiknek a származási helye Magyarország. (Még akkor is, ha csak az utolsó munkafázist, például a csomagolást végezték Magyarországon. Szerk.) De a kérdés versenyjogilag ennél jóval bonyolultabb, és komoly tétje is lehet.

A GVH tavaly az Auchan, a Spar, az Aldi ellen és az egyik CBA-val szemben indított eljárást, mivel a hazainak feltüntetett termékek valójában nem Magyarországon készültek.

A kérdést egyelőre jogszabály sem rendezi: a “magyar termék”-ügyben nagy elánnal fellépő agrártárca egy évnyi vajúdás után is csak egy meglehetősen nyakatekert szabályozástervezetet tudott letenni az asztalra.

Az elképzelés azonban nem nyerte el Brüsszel tetszését. Többek között a fogyasztók számára értelmezhetetlennek látják a tervezetet. Különösen, hogy az új eredetjelzések mellett megmaradnának az eddigi „magyar” termékvédjegyek is. Ezekből a szaktárcánál nemrégiben 35-öt számoltak össze, ám ez a szám nőhet, mivel ilyen védjegyet lényegében az barkácsol magának, aki akar. Sőt, némi odafigyeléssel a GVH eljárását is megúszhatja.

A GVH ugyanis pontos jogszabályi meghatározás híján nem is azt kifogásolta a fenti kereskedőcégeknél, hogy hamisan tüntették fel a “magyar” eredet kifejezést, hanem hogy nem rendelkeztek arról szóló belső eljárásrenddel, mit tekintenek hazainak. Azaz: ha van egy belső eljárásrend, jöhet a trikolór.

Kérdés, hogy megéri-e, pontosabban mennyire várja el azt a vásárló?

 

Mennyit ér a magyar?

Piackutatások kimutatták, hogy a vásárlók döntő többsége a „bio”-hoz hasonlóan elvárja a „magyar” megkülönböztető termékjelzések hangoztatását. Azonban csak elenyésző arányuk – mindkét esetben nagyjából a vásárlók 10%-a – kereste-keresi ténylegesen a bioélelmiszert vagy mostanság a hazai árut.

A GfK Hungária ide vágó kutatásaiból kiderült: míg a zöldségeknél-gyümölcsöknél ténylegesen odafigyel a fogyasztó, hogy honnan származik a termék, addig ez a szempont a tejterméknél már alig, a tőkehúsoknál pedig egyáltalán nem merül fel.

Így viszont a valóságban a kereskedők nincsenek rákényszerítve arra, hogy külön kiemeljék a boltban a hazai árut.

Pláne, hogy így igen jelentős összeget bukhatnak el, ugyanis az áruházláncok a termék bármilyen megkülönböztető megjelenítéséért – az eladótérben vagy az akciós újságban – hatalmas összeget számlázhatnak ki a beszállítóknak. Márpedig a hazai termékeknek szóló ingyenes termékreklámok ezeknek a fizetős promócióknak hatását rontanák le.

“Az egy dolog, ha kiteszek egy terméket a polcra, és várom, hogy elfogyjon, és megint másik, ha azt külön kiajánlom. Akkor viszont nem fogyhat el egy hét alatt, hanem állandó, nagy mennyiségű és jó minőségű termékre van szükség. Erre viszont a hazai termelők közül kevesen képesek” – magyarázza a helyzetet az egyik élelmiszerlánc vezetője.  

 

Számla nélkül boldogan?

A közhiedelemmel ellentétben a multinacionális kereskedőnek is érdeke, hogy minél több helyi beszállítója legyen, ugyanis a jó céges imázs mellett jelentős logisztikai költségeket spórolhat meg.

Viszont a hipermarketek sajátossága, hogy hosszú időn át, nagy mennyiségű és egyenletes minőségű termékre van szükségük. Ennek jelenleg a legnagyobb gátja a feketekereskedelem. Ahogy Raskó György agrárközgazdász nemrégiben egy szakmai fórumon megjegyezte, „a multiknak még egy fontos tulajdonsága van: mindent számlára vesznek”.

Azonban a legális kereskedők nem tudnak vagy nem akarnak olyan árat kínálni a terményért, mint a számla nélkül forgalmazó feketegazdaság. Így viszont a kistermelő inkább eladja az útszéli neppernek számla nélkül az árut, pláne, hogy az fizet, távozik, és persze messze nincsenek olyan elvárásai a termelő felé mint a nagy áruházláncoknak.

Beszállítók: a helyzet jobb, de nem rózsás

Arra kérdésre, hogy a reklámjaikban a “hazai beszállítók elkötelezett partnereként” mutatkozó cégeknél a hazai beszállító élvez-e bármilyen előnyt, az összes általunk megkérdezett beszállító határozott nemmel felelt.

Ha van egy olcsóbb külföldi tétel, “le kell szállítanunk az árat, különben azonnal kiesünk a versenyből” – kaptuk a választ. Másutt úgy fogalmaztak: “amint megvan a kereskedő által kért árrés, akkor kerül csak szóba a termék eredete”.

Az egyetlen terület, ahol a hazai, helyi termelők előnyt élveznek, az az utóbbi időben elterjedt beszállítói program. A Tesco, a Spar, a CBA és az Auchan is indított olyan programot, amelynek során egy-egy kistermelőt belistáznak egy helyi üzletbe.

A Tescónál a beszállítói program keretében a termelőnek nem kell külön fizetni azért, hogy belistázzák a helyi áruházba. Továbbá, ha a termelő betartja a kereskedő által megkívánt minőségi, higiéniai kritériumokat, a programból akkor se listázzák ki, ha egy adott időszakban nincs meg a megfelelő árumennyiség.

Igaz, a Tesco nem sokat kockáztat: a Regionális Beszállítói Fórumok nyomán bekerült 270 kereskedő 300 terméke a Tesco forgalmának csak ezrelékekben mérhető részét jelenti. A Tesco emellett ingyenes üzleti képzéseket tart hazai beszállítóinak.

A nagy hipermarketek közül a Tesco mellett a Spar és az Auchan is évek óta belistáz a polcaira olyan kisebb, hazai beszállítókat, akik normál feltételek mellett nem tudnának bejutni a termékeikkel az áruházakba.

A pontos együttműködésről azonban csak meglehetősen szűkszavúan nyilatkoztak ezek az áruházak. A Spartól csak annyit tudtunk meg, hogy mára több tucat helyi beszállítója van, akikkel ilyenkor „egyszerűsített szerződést” kötnek ám, hogy ez pontosan mit jelent, azt homály fedi.

Az Auchannál úgy fogalmaztak: hosszú évek óta rendszeresen jelennek meg az áruházaikban helyi termelők. Külön, nevesített programjuk, úgy tűnik, hogy nincsen – legalábbis erről nem nyilatkoztak a cégnél, ám a kis, helyi beszállítók belistázását már jóval azelőtt elkezdték, hogy egyáltalán „divatba jött volna” a hazai beszállítók propagálása. (Ide tartozik, hogy az Auchan beszerzési politikájában kezdettől fogva viszonylagosan nagy súlyt fektetnek a helyi beszerzésre, azaz az egyes áruházigazgatók meglehetősen önállóak e tekintetben.)

Az Auchannál úgy fogalmaztak, hogy előfordul, hogy helyi beszállítókat mindenfajta egyéb szerződéses kondíció nélkül, szimplán a kiskereskedelmi árrés kikötésével belistáznak, míg másutt könnyített, azaz lazább kondíciós feltételekkel kerülhetnek be az áruházaikba.

 

Mi nem csak a „szuperzöldekhez” szólunk! Célunk, hogy az ökotudatos életmód és az ehhez vezető vásárlási szempontok bárki számára elérhetők legyenek, éljen bárhol, bármilyen végzettséggel, bármilyen szemlélettel is ebben az országban.

Tevékenységünk a gyártók támogatásától és reklámoktól mentes, nem fogadunk el termékmintákat tesztelésre, nincsenek céges támogatóink, sem reklámbevételeink. És ezt továbbra is fenn akarjuk tartani.

Ahhoz, hogy olyan ügyekkel foglalkozzunk, amikre nincsen hazai vagy más pályázati forrás nagy szükségünk van olyan magánemberek támogatására, mint amilyen Te is vagy! Lehetőségeidhez mérten emiatt kérünk, támogasd munkánkat rendszeres vagy egyszeri adományoddal.

Ne feledd, a pénzed szavazat!

Támogass minket!

Képezd magad a webináriumainkon!

Iratkozz fel hírlevelünkre!

    Válassz hírleveleink közül:*

      Iratkozz fel híreinkre!

      Tippek, tesztek, programok

      Megszakítás