fbpx

Tarts velünk, legyéla tagja a Tudatos Vásárlók közösségének!

Csatlakozz!

Legyen meleg tudatosan! A fűtési rendszerekről

| Perneczky László

A téli hideg ellen is védekezhetünk környezettudatosan. Fűtési,
szigetelési, öltözködési tanácsainkat mindenkinek melegen ajánljuk.

 

Mini fűtéstörténet

A fűtés egyidős a tűz megismerésével, amit
őseink tűzgyújtási ismeretek híján eleinte még csak őriztek. Később azonban az
ideiglenes vagy állandó hajlékok része lett a tűzhely, így a honfoglaló
magyarok jurtáinak közepén is volt tűzrakó hely.

Az első igazi fűtési rendszert a rómaiak
találták fel. Aquincum és Szabadbattyán területén is több, a második században
épített ún. hypocaustum is található. Ezekben a padlófűtéssel ellátott
épületekben elkülönült a tűzrakás helye és a melegített helyiség.

A kései középkorban a jobbágyok egyetlen
tekintetben jobban jártak nemes uraiknál: házaikban a kemence már
néhány
kukoricaszár – ma úgy mondanánk: biomassza – eltüzelésével is kellemes
meleget
adott, míg a huzatos kővárak óriási termeit képtelenség volt
kandallókkal kifűteni
– csakúgy mint a későbbi barokk kastélyok hatméteres belmagasságú
szobáit a
díszes cserépkályhákkal. Forróvizes központi fűtés az újkori Európában
először Nagy Péter cár nyári palotájában működött, különálló épületeket
összekötő
távfűtést pedig Svédországban alkalmaztak először 1716-ban.

A XIX-XX. századi nagyvárosokban a szén-
vagy fatüzelésű vaskályhák terjedtek el, égéstermékeik – így a füst és a korom
– elborította az utcákat. Ez már a 18-19. században is nagy probléma volt, amit
motorizáció csak tovább fokozott. Ezen „fejlődés” tragikus állomása volt az
1952-es, 4000 ember halálát okozó londoni Nagy Szmog.

Az első távfűtőmű ugyan már 1877-ben
megkezdte működését a New York állambéli Lockportban, de a távfűtés csak ezután
terjedt el világszerte. A XX. század utolsó negyedében tisztább egyéni fűtési
módok is megjelentek, mint a gázkonvektor, majd később az elektromos
olajradiátorok és hőtárolós kályhák.

Mindenekelőtt: a környezettudatosság célja télen sem a
minimalizálás, hanem az optimalizálás!

A fűtés több ezer éves története során többnyire volt
elég fa, szén, olaj vagy gáz – a környezetvédelmi és energiahatékonysági
megfontolásokat csak a kényszer hozta előtérbe. (Lásd keretes írásunkat.) Nem
akarunk milliós hőszigetelési és fűtés-átalakítási beruházásokat kényszeríteni senkire,
és nem várjuk el senkitől azt sem, hogy hideg szobában takarókba bugyolálva
fagyoskodjon. De már egyszerű odafigyeléssel, mértéktartással és kisebb
beruházásokkal is jelentős eredményeket érhetünk el, azaz rengeteg energiát
takaríthatunk meg.

Fűtési rendszer ahány annyiféle, céljuk azonban azonos:
minél tisztábban és hatékonyabban termeljük a hőt, majd minél kisebb
veszteséggel juttassuk célba. A fűtési rendszer három alapvető eleme a
hőtermelő, a hőszállító és a hőleadó egység. Kevésbé tudományosan: a kazán, a
szabályozó és biztonsági berendezésekkel, illetve keringető-szivattyúval
ellátott (cső)vezeték és a lakáson belüli fűtőtest. Takarékosságra mindhárom
esetében van lehetőség.

Hőtermelők

Távfűtés esetén nem sok beleszólásunk lehet abba, hogy
milyen kazán működik az erőműben. Zárójelben csak annyit jegyzünk meg: nagyon
nem mindegy, hogy a környékbeli erőmű mit éget el, pakurát, szenet, lignitet,
földgázt, netán kommunális hulladékot, milyen szűrőkkel van felszerelve, és mi
jön ki a kéményen.

Tekintettel arra, hogy a legjobb távfűtőműből is
kilométereket utazik a távhő – legtöbb esetben az „ezüsthernyó”-ként emlegetett
magasépítésű csővezetékeken -, a hőveszteség a legjobb szigeteléssel is igen
nagy lehet. Így hát jogosnak tűnik úgy vélni, a jövő a cirkó, a kondenzációs és
kombinált berendezéseké lesz.

Az első viszonylag tiszta egyéni fűtési mód a gázkonvektor volt, amely a szén- és
fatüzeléshez képest meglehetős tisztasággal égette el a finomított földgázt. Hátránya
ugyanakkor, hogy a konvektor nyílt lángja a szoba levegőjét használja (el), míg
a ház oldalára applikált kivezető csövek és rács-piramisok látványa nem épp a
legesztétikusabb.

A modern
gázkazánok
már a pincében is remekül működnek. Aki kazáncserén gondolkodik,
cirko vagy kombi készüléket válasszon, amely egyszerre biztosít fűtést és
melegvizet. E készülékek ún. lamellás hőcserélőkkel vannak ellátva, azaz a
kazán belsejében futó csövek felületét bordázással megnövelik. A készülék
gyenge pontja az elkoszolódás lehetősége.

A piacon már versenyképes áron kaphatóak az új
generációs ún. kondenzációs kazánok,
amelyek nem csak hogy tisztán égetik el a földgázt, de a dupla csövezésnek hála,
az égéstermékek, füstgázok hőjét is hasznosítják. A kéményen így már viszonylag
hideg, duplán hasznosított füst – jobbára csak vízgőz – távozik.

Végezetül az alternatív megoldásokról pár szót.
Elsősorban vidéken, tanyákon alkalmazható az olyan vegyes tüzelésű kazán, amelyben biomasszát: fát, lágy szárakat,
szalmát is égethetünk. Mindenképp oda kell azonban figyelni, hogy az együtt
égetett biomassza megfelelően száraz legyen. Ellenkező esetben a biomassza
nehezen éri el a gyulladási hőmérsékletet, kormol és füstöl.

Említést érdemel, hogy napkollektor, illetve a környező levegő vagy a talajvíz
hőmérsékletét hasznosító hőszivattyú
segítségével jelentősen rásegíthetünk a fűtésre. Egy pár négyzetméteres
napkollektor segítségével például télvíz idején, a nap halovány derengése
mellett is 20-25 fokosra melegíthetjük elő a jéghideg vizet. A „fordított
hűtőszekrény” elvén működő, és jelenleg még 2-3 millió forintba kerülő
hőszivattyú hasonlóképp járul hozzá a kazán működéséhez, így annak nem a
„nulláról” kell a kívánt üzemi hőmérsékletre: 50-60 fokosra fűtenie a vizet.

 

Vezetékek

Alapelv: megfelelő minőségű – nem korrodáló, jól
illeszthető és toldható – illetve megfelelő keresztmetszetű csövet kell
választani. A csőhálózat a kazán
égésterében kezdődik, ezzel nem sok dolgunk van, leszámítva azt, hogy a fűtési
szezon végén és elején érdemes a hozzáférési lehetőségekhez mérten
portalanítani a csöveket. Természetesen csak száraz ronggyal vagy inkább
levegő-befújással, semmiképp sem vízzel vagy vegyszerekkel! Elvégre senki nem
akar tisztítószer-cseppeket párologtatni a kazánon belül.

A csőrendszert jól méretezett keringető szivattyúval,
megfelelő szabályozó csapokkal, légtelenítő szelepekkel és tágulási tartállyal
is fel kell szerelni.

A modern rendszerek többsége már „elfelejtette”, hogy
a melegebb víz „magától is” felfelé áramlik, a lehűlt víz pedig elnehezülve
visszaérkezik. Magyarán a gravitációs
elven működő rendszerek
mára szinte teljesen eltűntek. Előnyük abban állt,
hogy működtetésükhöz nem kellett elektromos áram, se keringető szivattyú,
legfeljebb a víz-körforgás beindításához pár percre. A gravitációs rendszer
hátránya viszont, hogy csak rövidebb csőhálózat és alacsony szintkülönbség
esetén, valamint csak meglehetősen nagy átmérőjű csövekkel működik. Családi
házak, vegyes vagy kombinált fűtési rendszerek esetén azonban ma is kihagyható
az állandóan zümmögő szivattyú.

A fűtési rendszereket szakemberek építik ki, de nem
szakemberek működtetik. Így fordulhat elő, hogy a rendszerben nincs elegendő
víz, vagy levegőbuborékok maradnak a csövekben. Ez akadályozhatja a keringést,
illetve energiaveszteséget is okoz, hiszen egy félig töltött radiátor nem tud
megfelelő mennyiségű hőt leadni. Érdemes megemlíteni, hogy a rendszerben nyáron
is benne kell hagyni a vizet, nem szabad leereszteni! Sőt, a modern
radiátorokban hideg vizet is keringethetünk kánikula idején, amivel hűthetjük a
lakást: e tekintetben a hőszivattyúval felszerelt falfűtő-hűtő rendszerek
járnak az élen.

Hőleadók

A radiátor
olyan, mint az agy: nem a méret számít, hanem a bordázottság. A régi
középületekben található vasradiátorok több négyzetmétert foglaltak el.
Hatékonyság tekintetében mégsem veszik fel versenyt a modern lapradiátorokkal,
amelyek lamellázott felülete jóval több hőt képes leadni.

Célszerű minden radiátorunkat – akár utólag beépítve is –
megfelelő szabályozó-csapokkal ellátni. Használatukhoz egyetlen „bölcs
tanáccsal” szolgálhatunk: azokkal lehet letekerni a fűtést. A takarékosság alapelve, hogy csak azokat
helyiségeket fűtsük, amelyekben tartózkodunk. Ha nincs programozható termosztát
beépítve, akkor ne legyünk restek éjszakára lejjebb venni a fűtést, továbbá
egészen alacsony „temperáló” fokozatra kapcsolni, ha hosszabb időre távozunk a
lakásból.

Természetesen nem szabad hagyni, hogy teljesen
kihűljön a szoba, mivel akkor a falak is kihűlnek, és megfagynak például
kedvenc szobanövényeink is. De a 16-18 fok bőségesen elég egy üres lakásnak. A
manuális szabályozók is megfelelnek a célnak, de az elektronikus termosztátok még kényelmesebbek. Ezeket
programozhatjuk például úgy, hogy napközben csak temperálják a szobák
hőmérsékletét, majd hazaérkezés előtt fél órával „felemelik” azt a kellemes
20-21 fokra.

Ugyanez vonatkozik az éjszakára is: a meleg takaró
alatt nem zavaró a hűvösebb szoba. Aki pedig nem szeret a jó meleg ágyból a
reggel dermesztő hidegébe lépni, „ébresztő hőmérsékletre” is programozhatja a
termosztátot. A gyermekorvosok véleménye szerint a kicsiknek sem egészséges a
kórházakban, óvodákban és iskolákban uralkodó 24-26 fokos meleg. A
gyerekszobában is elegendő 18 fok éjszakára, inkább öltöztessük fel alváshoz a
kicsit. Ettől még nem fázik meg, viszont a bacilusok melegben mindenképp jobban
szaporodnak.

A radiátorok mellett említést érdemel a padló- és falfűtés is. Ezek a rendszerek
komolyabb beruházást igényelnek, mivel a csőhálózatot bele kell építeni a
„hőálló” falba, padlóba. Ahogy a radiátorokat sem szerencsés például földig érő
függönnyel eltakarni, a padlófűtés is csak akkor érvényesül igazán, ha nem
teszünk rá vastag szőnyeget. A falfűtéses házakba pedig nem árt gardrób- és
könyvtárszobát is tervezni, mert a nagy szekrényekkel szintén lefojtanánk a
fűtést. További „hátrány”, hogy ismernünk kell a vakolat alatt futó csövek
pontos helyét, mert nem verhetünk be akárhová még egy szöget sem.

Ugyanakkor a fal és padlófűtésnek számos határozott
előnye is van. Amellett, hogy a helyiségeket nem csúfítják el csövek és
radiátorok, a kellemesen langyos padló és falak jelentősen megnövelik a
hőérzetünket, ami által több fokkal csökkenthetjük a szoba valós hőmérsékletét
azonos komfort mellett.
1 celsius fokkal alacsonyabb lakáshőmérséklet egy
fűtési szezon alatt
250 kilogramm széndioxid-kibocsátás csökkenést, és nem
mellesleg 15000 forintnyi költségmegtakarítás jelenthet.

 

 

 

Kapcsolódó cikkeink

További cikkek

Legnépszerűbb cikkeink

További cikkek