fbpx

Tarts velünk, legyél tagja a Tudatos Vásárlók közösségének!

Csatlakozz hozzánk!

Közterületi gyümölcstérkép

| Frazon Zsófia

Egy képzőművész, egy életművész és egy beszélgetés: így kezdődött a Szentbékkálla szabadon termő gyümölcsfáit és bokrait feltérképező hímzett falvédő története.

A női hímzés számomra mindig rémületes volt. Rémületes és abszurd. Valami olyan, amire sose lenne időm, amihez sose lenne türelmem. Amiről mindig a Jane Austin-regények férjhez menni igyekvő női figurái jutnak eszembe: ahogy ülnek egy kanapén, hímezgetnek, közben nézegetnek ki az ablakon, hogy jár-e arra valami szemrevaló férjnekvaló, aztán ha igen, akkor egy gyors frizuraigazítás, köténysimítás és szorgos hímzés.

Sose derült ki számomra, min is dolgoznak. A regénybeli hímzések pusztán a haszontalan időtöltés kellékeinek tűntek, amelyek összekapcsolódtak a technikai tudással és az előállítás művészetével. Ettől elkezdett történetük lenni, és szerethetővé váltak.

A nők és a hímzések egyaránt. A 20. század végi, 21. század eleji művészet újra felfedezte ezeket az anyagokat, eszközöket és „műformákat” – közöttük a női hímzést. A cél pedig már messze nem a férjhezmenetel volt. 

Rövid gyümölcsészeti kultúrtörténet
A gyümölcstermesztés egyike a legkorábbi termesztési módoknak. A vadon termő fajták közül a legjobb kiválasztása és meghagyása („népi” néven: hagyásfa), a vadkertek bekerítése, a szabadon termő fák közös használatának szabályai voltak az első lépések a módszeres ültetés, gondozás, termesztés és nemesítés felé.  A római gyümölcskultúrák virágzását követően a Kárpát-medencében a középkor az az időszak, amikor – az oklevelek feljegyzései szerint – elindult a rendszeres gyümölcstermesztés. Megjelentek a gondozott gyümölcsösök, az elkerített vadkertek, majd a tervszerű ültetés.
A 16-17. századtól kezdve követhető a gyümölcsök külföldi eladása, az amerikai gyümölcsfajták telepítése és honosítása, kertészeti faiskolák létrehozása. Ezzel párhuzamosan a paraszti kultúra „gyümölcsészete” még a 20. században is megőrzött olyan középkori formákat, mint például a kertszerű használat. Az ártereken és az erdők szélén szabálytalanul ültetett vagy magról kelt, nemesítés nélkül vadon is termő fajták maradtak fent, melyek nyomokban ma is felfedezhetők érintetlenebb erdős területeken vagy ártereken.

Szabó Eszter Ágnes nem először vett kezébe varrótűt és hímzőcérnát, amikor 2008-ban Bányai János helyi lakos szóbeli beszámolói, valamint saját ismeretei és tapasztalati alapján elkészítette Szentbékkálla község közterületi gyümölcstérképét a szabadon termő gyümölcsfák, a valaha volt birtokhatárok, utak és patakok jelölésével.

Varrógéppel is jól megy neki a munka, de ehhez most kellett a kézi öltés, a szemek és a háló technikája, valamint a hímzett falvédő mint műfaj és kifejezési forma.

Az ötlet több egymással összefüggő dolgot kapcsol össze: a tudás és a tapasztalat újrahasznosítását, a helyi tudás megmutatását, értelmezését és megőrzését, a jelentéktelennek tetsző dolgok térbeli elhelyezkedésének átalakulását, a múlt és a modern életvilágok közötti átmenet megteremtését. Ehhez választotta a művésznő a női kézimunkát.

A munka egy beszélgetéssel indult. Bányai János, egykor jól menő helyi vállalkozó – aki saját története szerint roma, örmény és lengyel származású egyben – évek óta kísérletezett korábbi életvitelének elhagyásával, és ezzel párhuzamosan egy olyan életmód kialakításával, amely saját kétkezi munkáján, a természet megismerésén, a szabad élési formák feltérképezésén és a helyi lehetőségek kiszélesítésén alapul.

Ebben a szabadon termő gyümölcsfáknak is nagy szerepet szánt. Számon tartotta, hogy mikor hol van termés, a szomszédhoz menet mit lehet csemegézni, mikor érdemes egy ínycsiklandó falatért akár a kétszázharminc lelkes falu végére is elkanyarodni.

Nincs másra szükség, mint egy kis helyismeretre, évek alatt felhalmozott tapasztalatra és figyelemre. És persze kíváncsiságra és kutatásra: hol húzódtak az egykori földesúri és egyházi birtokok határai, merre futottak az utak, melyek mentén a vándoroknak is szabadon hozzáférhető gyümölcsfák és bokrok nőttek?

Ekkor jött Eszter és a fehér vászon, a piros és a zöld hímzőcérna, majd a papírra skiccelt térkép konyhai falvédőre komponálása.

A még meglévő helyi tudás és tapasztalat átörökítése a kortárs művészet eszközeivel. Női munkával, hímzéssel, Szabó Eszter Ágnes feldolgozásában. Védett fal és védett kultúra egyben.

 

 

Megjelent a Tudatos Vásárló Magazin 24. számában.

 

***

Tetszik a TudatosVásárló.hu és szívesen olvasod cikkeinket? Ez egy nonprofit oldal, a Tudatos Vásárlók Egyesülete tartja fenn. Minimális forrásaink vannak a működtetésre. Kérjük, hogy te is támogass bennünket, hogy több hasznos cikket publikálhassunk!
 
Oszd meg a cikket a facebookon! Klikkelj a cikk címe mellett!
Ajánlom másnak

Kapcsolódó cikkeink

További cikkek

Legnépszerűbb cikkeink

További cikkek

Legfrissebb videók

Hogyan lehet egészséges és környezettudatos a táplálkozásunk?

Hogyan lehet egészséges és környezettudatos a táplálkozásunk?

2022. február. 13-án tartottuk a Közösségi mezőgazdálkodás és ÖkoKörök családi napot, ahol közelebbről is megismerhették az érdeklődők a Tudatos Vásárlók munkáját. Ezen a napon a közösségi gazdaságok és az ÖkoKörök jutottak főszerephez: az izgalmas előadások és kerekasztal-beszélgetések mellett a vendégek személyesen is találkozhattak a gazdákkal, volt Magcsere, a legkisebbek pedig gyerekprogramok keretében játékosan tanulhattak a […]

Még több videó
Ugrás a tudatosvasarlo.hu nyitó oldalára

    Kövesd munkánkat, iratkozz fel híreinkre!
    Bónusz: tippek, tesztek, programok