A közösségi mezőgazdaság különböző modelljei Nyugat-Európa egyes részein már évtizedes tapasztalatra tekintenek vissza, de az utóbbi néhány évben egyre több magyar példát is találni: gazdálkodók és vásárlóik alkotnak közösséget, hogy így segítsék egymást.

A hosszú távú elköteleződésért cserébe a termelők biztos megélhetést, a fogyasztók pedig megbízható helyről származó, jó minőségű élelmiszert kapnak.

A közösség által támogatott mezőgazdasági rendszerek különböző fajtái (például a dobozrendszerek vagy a bevásárló közösségek) a gyakorlatba ültetik át a fenntartható élelmiszerfogyasztás alapelveit.

Mivel környezetkímélő technológiát alkalmaznak, a fogyasztók jó minőségű, egészséges, helyi élelmiszerhez jutnak a bolti bio-árnál olcsóbban, és csökken a környezetterhelésük is a rövid szállítás és a csomagolás mellőzése révén. Ezek a rendszerek egyúttal támogatják a helyi kisközösségek kialakulását, erősítik a lokális gazdaságot, és segítik a vidéki térség fennmaradását.

Ma körülbelül 4000 közösség által támogatott mezőgazdasági csoport van a világon, összesen nagyjából másfél millió taggal. Az alapok, azaz a gazda és a tagok közötti bizalmi, partneri viszony, az elköteleződés, szolidaritás mindegyik csoportra jellemző, de a megvalósítások mindenhol a helyi igények mentén alakultak ki.

Svájci, német és francia példák

Európában először Svájcban alakultak közösség által támogatott mezőgazdasági csoportok. Az első svájci közösség 1978-ban jött létre. Ma a társulási formák között találunk szövetkezetet (6 db), szervezetet (17) és magán kezdeményezést (13) is, ahogy biominősítésűt (23), vegyszermenetes, de biominősítéssel nem rendelkező gazdaságot is. Némelyl gazdaság bevételének 90%-a is ebből az értékesítési formából származik.

A gyümölcsök és zöldségek mellett tartós élelmiszereket (sajtot, kenyeret, bort) is szállítanak. Átvétel általában hetente-kéthetente van, de évenkénti szállításra is akad példa, főleg a liszt, olaj esetében. Az egyik legnagyobb svájci kezdeményezés a Lopin Bleu, amelynek jelenleg 200 tagja van, éves forgalma 30 ezer svájci frank.

A svájci előadás

A Fribourg térségében működő Notre Panier bio 10 termelő közössége, akik jelenleg 50 családot látnak el. A termelők évente egyszer találkoznak tervezés, megbeszélés céljából. Húst is szállítanak, és a honlapjuk mellett saját nyomtatott újságjuk is van. A modern technika kihasználása jellemző ezekre a gazdaságokra, a Rage de Vert egyesületnél például számítógépes programmal irányítanak szinte minden munkafázist. 

Németországban az első kezdeményezés 1988-ban indult. A hivatalos adatok szerint ma 19 ilyen közösség található az országban, a többségük északon. Jellemző, hogy oktatási tevékenységet is végeznek, például a Rote Beete, de olyan is van, ahol megváltozott munkaképességű, fogyatékos embereknek biztosítanak munkalehetőséget.

Franciaországban AMAP-nak hívják a közösség által támogatott mezőgazdasági társulásokat. Az első a fentiekhez képest későn, 2001-ben alakult meg, viszont 2 év alatt elérték, hogy a terményeiket 100%-ban ebben a rendszerben értékesítsék. Nem kellett piacra hordani többé az árut, a gazdaság összes terményén közösen osztoztak a közösség tagjai és a gazda. A modell sikerét mutatja, hogy 2012-ben már 1600 ilyen közösség volt szerte Franciaországban.

Egy magyar AMAP: a Biokert

Honi példákat is szép számmal találni: Évkerék Ökotanya, Háromkaptár Biokert, Átalakuló Wekerle, Átalakuló Duna part, Privát Lecsó, Herencsényi Ökotársulás és a szigetmonostori Biokert. Pető Áron a francia AMAP rendszerrel való megismerkedés után vágott bele a közösségi mezőgazdaságba 2011 tavaszán 15 családdal Szigetmonostoron (büszkén mondjuk: a TVE közvetített – a szerk.). Legfontosabb alapelvként az őszinteséget, bizalmat és a kölcsönös megbecsülést emelte ki.

Pető Áron, Biokert

„A közösség tagjai nem vásárlók, tagoknak hívom őket, és ezt a jövőben még jobban szeretném erősíteni” – mondta bemutatkozójában. Előfordulhat olyan, hogy valamelyik termény nem váltja be a hozzá fűzött reményeket, de ezt is meg kell beszélni a fogyasztókkal. Elképzelhetetlen, hogy ha valami nem sikerült, a gazda titokban beszerzi máshonnan. 

A modell közösségi jellegének sikere a tagok fizikai közelségén is múlik. Előnyös, ha a tagok helyben vannak, vagy a közeli környékről. Így valóban részt tudnak venni a közösségi életben.

A főleg kisgyerekes családokból álló közösségben az alkalmankénti együttdolgozás, például olajtök belezés is közösségi élmény, ahová gyerekestül érkeznek a tagok. Emellett Áronék közösségi összejöveteleket is szerveznek, ahol nincs munka, csak szórakozás.

Az első dobozok egyike

Elmondása és a svájci meghívottak véleménye szerint is a fennmaradás egyik fontos tényezője, hogy a gazda nem a piacokon, boltokban látható árak alapján alakítja ki a tagoktól kért díjat, hanem a termelés valódi költségét osztja szét a közösség tagjai között.

„Az első évben tavasszal még csak főleg salátát, hagymát tudtam adni. Az embereknek valahogy nincs a fejükben, hogy tavasszal még csak ezek teremnek. Kellett bizalom a tagok részéről, hogy kitartsanak. Nyáron már látták, hogy sokféle és sok terményt kapnak az előre befizetett fix összegért” – mondta Áron. 2012-ben már 58 család zöldségfogyasztásának 80-90%-át tudta biztosítani.

A projekt a Svájci Hozzájárulás Testvértelepülési és Partnerségi Pályázati Alap támogatásával valósul meg. 

           

Kép: TVE, biokert