| Szakács István
Közösségi komposztálás: egy év tapasztalatai első kézből
Sok kezdeményezés indult az elmúlt években a városi közösségi komposztálás elterjesztésére. A TudatosVásárló szerzője a saját sikereiről és kudarcairól számol be. Jelentés egy belvárosi bérház udvaráról, képekkel.
Amikor 5 évvel ezelőtt beköltöztem egy VIII. kerületi, régi, ám egészen jó állapotban lévő gangos ház legfelső emeletére, végtelenül boldog voltam, hogy nem lebetonozott udvar fogadott, hanem egy kissé elhanyagolt, ám lehetőségek sokaságát kínáló hársfás kert.
Eleinte önkéntes alapon, de egyedül kezdtem feltörni az ugart, ültetni új növényeket, de bíztatás és lelkes támogatók híján a kedvem lassacskán alábbhagyott. Később beköltözött a házba Éva, aki a ház ügyei mellett kiemelt figyelmet fordított a kertre is.
Újraszerveződött az önkéntes kertészkedés, sőt, a ház lakóinak bevonásával ún. „kertéSZombatokat” szerveztünk, amikor az éppen aktuális kerti munkákat végeztük el (tavaszi metszések, lemosó permetezés, a kert felásása vagy éppen magvetés, növényültetés).
Az első ilyen szombaton vagy 10-15 ember serénykedett a kertben. Ez a szám a későbbi alkalmakkor harmadára csökkent.
Munkánk sikerét jelzi, hogy egy fiatalokból álló énekkar vezetője felfigyelt a gondozott kertre, és 2009 májusában felhangzott az első kerti hangverseny az Oriolus kamarakórus közreműködésével.
Egy későbbi kertészkedés alkalmával merült fel az ötlet: helyezzünk el komposztáló keretet a kertben, használjuk fel a kertben összegyűjtött zöldhulladékot (ágnyesedéket, lehullott lombot) valamint a háztartásokban keletkező szerves hulladékot.
A komposztláda elhelyezése
A komposztáló elhelyezésénél elsődleges szempont volt, hogy a talajjal érintkezzen a szerves hulladék, illetve hogy a házban földszinten lakókat ne zavarja sem a komposztálókeret látványa, sem az esetleges szaga. Szerencsére a kertben sok cserje van, amelyek takarást biztosítanak a műanyag keretnek, a komposzt rendszeres kezelésével (forgatás, szellőztető rács elhelyezése) pedig elkerülhetővé vált a sokak által aggályosnak vélt szag képződése.
Kerti „tipegőutat” építettünk a keret könnyebb megközelíthetősége érdekében. A ládát igyekeztünk úgy elhelyezni, hogy közel kerüljön a földszinten lévő kukatárolóhoz, így mindenkinek útba esik, amikor leviszi a szemetet, csak pár lépés kitérőt kell tenni.
Képzés, informálás
Személyes konzultációra hívtuk a SZIKE munkatársait, akik elmagyarázták a lakóknak szervezett fórumon, hogy mit kell tenni a sikeres komposztálás érdekében. Figyelemfelkeltő plakátot helyeztünk el a faliújságon, és szórólapokat dobtunk be azoknak, akik idő hiányában nem tudtak részt venni az összejövetelen.
Eredmények
A lakók többsége örömmel fogadta a komposztálás lehetőségét, hiszen egy évvel korábban (2008-ban) már a szelektív szemétgyűjtést is bevezettük a házban.
A komposztkeret és szelektív hulladékgyűjtő kukák „beüzemelése” után a zöld színű, háztartási hulladék elhelyezésére szolgáló kukákból (5 db) egyet sikerült lemondani. Ez a környezetterhelés csökkentése mellett évi több mint 70 ezer forint megtakarítást jelent a lakóközösségnek.
Természetesen voltak olyanok is, akiknek nem tetszett a komposztálás ötlete. Kétkedve fogadták a házban a zöld mozgalom sikerességét, sőt, hivatalos szervtől kapott végzéssel próbálták eltávolíttatni a kertből a keretet. Az ellenérv a nyári időszakban felszaporodó muslincák voltak, amely probléma mindmáig valójában megoldatlan maradt.
Pontos adataink nincsenek arról, hogy a 75 lakásból ki és milyen rendszerességgel használja a majdnem 1 köbméteres keretet, de a sikert jól mutatja, hogy a 2009 áprilisában beállított keret novemberre teljesen megtelt. Újabb keret beállításával, valamint az érett komposzt tavaszi „kitermelésével” már reméljük, elegendő lesz a kapacitás 2010-re. A muslincák ellen száraz komposztadalékkal (szalma, faforgács), valamint rendszeres földtakarással igyekszünk felvenni a harcot az elmúlt év tapasztalatai alapján.
A szerző kertészmérnök.