Még nem járt le a konyhalányok és a konyhatündérek kora, de már sorra jelennek meg a modern konyha új szerepei is. Magamat például a konyhakutatók közé sorolom. Egyrészt kutatóként a legtöbb cikket, jelentést, tanulmányt a konyhában írom (ezt is, mert saját szoba helyett egyelőre beérem Virginia Woolf Saját szoba című könyvével). S konyhakutató vagyok azért is, mert több mint két évtizede a konyhában(ból) látom el a szaporodó létszámú családdal kapcsolatos bokros teendőket. Az otthon, ébren töltött idő nagy része a konyhában folyik el …

De más is elfolyik ám ott: a folyó vizes mosogatás (melyről valamikor elterjedt, hogy sokkal higiénikusabb), valamint a zöldség- és gyümölcsmosás egyaránt rengeteg vizet emészt el. És a tömérdek vízzel az esetek nagy részében tömérdek vegyszer is kerül a lefolyóba. Ezek egy része ecettel, mosószódával, citromlével és szódabikarbónával kiváltható, s ott vannak a speciális törlőkendők, melyek különleges szövetük miatt már kevés tisztítószerrel hatékonyak.

Ha mégis vegyszer, akkor pár csepp elég, és ma már széles a választék az ökológiailag lebomló termékekből. A legjobban az bosszant fel, amikor valaki két-három litert kienged a csapból, hogy az a fél pohár víz három fokkal hidegebb legyen. Elvégre ott a hűtő. Csapvízzel feltöltött palackok segítségével olcsó, ráadásul cukormentes hűsítőről gondoskodhatunk.

A botmixeren és a habverőn kívül nem sok masina kell

A hűtővel viszont az a baj…, hogy mindig van vele valami baj. Ha tele van, az, ha üres, akkor meg az. Elég pazarló, ha valaki a rohanó életmódja miatt csak a kávétejszínt tartja ott, vagy kánikula idején a csokit. A tele hűtő pedig más veszéllyel fenyeget: kiszámíthatatlan módon bújnak el benne a legkülönbözőbb időpontokban lejáró szavatosságú opuszok. Egy vákuumcsomagolt felvágott alatt könnyedén meglapul a csokorba kötött petrezselyem, a félig elfogyasztott vajkrémen hamar kivirul a penész, ha a sajt oldalról takarja.

Korunk trendje, a átláthatóság a hűtőszekrényben is kívánatos lenne, mert az átlag európai hetente nagy mennyiségű – akár bontatlan csomagolású – ételt dob ki azért, mert megromlik. A veszteség nemcsak dekában, hanem forintban is mérhető, mint ahogy az is, ha a hűtő a tűzhely mellett van, vagy elporosodik a kondenzátora. A készülék ilyenkor pluszmunkát végez, amit mi fizetünk meg (és stratégiai partnerünk, Gaia).

Egy régi villanysütővel rendelkező barátnőm kiszámolta, hogy az áramfogyasztás miatt neki olcsóbb, ha cukrászdából hozzák a süteményt, mint ha maga készíti el. Tévedett-e, vagy sem, nem tudom, de az biztos, hogy áramot minden konyhai gép fogyaszt. Pedig jó részük kiskéssel kiváltható, és nem kell bíbelődnünk az alkatrész-mosogatással sem – ezáltal pedig vizet is spórolunk. A botmixeren és a habverőn kívül nem sok masina kell a mindennapokban.

Kevés lelombozóbb látvány van, mint a kétszer használt és beporosodott fritőz vagy kenyérsütő gép. Pedig edénynek, gépnek szekrényben a helye, különben gyorsan piszkolódik. Volt digitális mérlegem, de sokkal szeszélyesebb, mint a klasszikus mérőedény, és halálosan érzékeny minden libbenő szemcsére – hónapokig bírta csak, a mérőedényt viszont tizenöt éve használom.

Már mosogatógépekből is van víz- és energiatakarékos készülék: aki a boldog tulajdonosok táborába tartozik (valljunk színt: mint jómagam), vezekelhet a telepakolással és a környezetbarát mosogatószerek használatával.

De nemcsak az elektromos eszközök önthetik el konyhánkat: a különböző egyfunkciós tárolóedények (kedvencem az úgynevezett olívahajó), kézi eszközök ugyanígy felgyűlhetnek, és elvehetik a helyet a magvak, a befőttek és más tartós, könnyen tárolható élelmiszer elől.

Zöld konyha

A modern konyha gyakran igazi szemétgyár: az előrecsomagolt kicsiny adagok rengeteg hulladékot termelnek, és a kis helyiségben (pláne nagyvárosban) nehéz megoldani a szelektív gyűjtést. De azért lehet, csak akarni kell: a tároló beosztása, a csomagolóanyagok préselése, összenyomása, zömítése sok helyet takarít meg.

Még egy fontos szempont: az autó és a konyha romantikus távkapcsolata. Sok minden autóval jut el a konyháig. Ez sokkal környezetszennyezőbb, mint a mosogatógép. Remek eszközök segítik a kézi bevásárlást, akár több tíz kilót is haza lehet gurítani cipekedés, görnyedés és kipufogógáz nélkül.

Az étel elkészítésével tehetünk a legtöbbet környezetünk megóvásáért a konyhában: a főzőcskéző ember döntése, hogy konzerv, mirelit, félkész vagy friss étel kerül az asztalra. Van úgy, hogy muszáj a gyors megoldáshoz folyamodnunk, de ma már ebben az esetben sem kell lemondanunk a bióról.

A leginkább környezetbarát akció, amit a konyhában végrehajthatunk, ha magunk sütünk-főzünk, lehetőleg helyi, bio vagy magyar alapanyagokból,

amelyeket lehetőleg a piacon vásároltunk, a kertben szedtünk vagy az erdőben gyűjtöttünk, kézben vittünk haza, kiskéssel pucoltunk meg és daraboltunk fel. Olcsó, finom és kapcsolatépítő időtöltés, mely szórakozásnak sem utolsó.

Ha sütünk, ne feledjük, hogy a lekapcsolt sütőben még percekig meleg van, ezzel is számoljunk, amikor az időt tervezzük; s a lobogó víz helyett is elég az épp csak bugyborékoló: az ugyanúgy száz fokos. Különböző tárolóedényekkel megúszhatjuk, hogy a megmaradt alapanyagokat ki kelljen dobni, s nagyanyáink receptkönyveiben pompás recycling-tippeket találunk.

A konyha az önismeret és önmegvalósítás kiváló terepe is. Ha tisztában vagyunk azzal, hogyan szerveződik a családtagok életmódja, akkor ezt a konyha optimalizálásával is támogathatjuk. Ha sosem marad elég idő reggel a tízórai elkészítésére, akkor mindig eldobható csomagolásba kerül majd, pedig szépen be is dobozolhatnánk. Ha a későn kelőnek nem főzzük le előre a kávét, akkor nem fogja a kihűlt italt kilöttyenteni (hiszen hidegen nem az igazi).

Nézzünk szembe azzal, mennyire meghatározza konyhánk nemcsak az ételünket, hanem az életünket is. A kéz, amely a bölcsőt ringatja, a konyhát is vezeti.

Megjelent a Tudatos Vásárló Magazin 25. számában.