Könyvajánló

Oikosz és polisz - Zöld politikai filozófiai szöveggyűjtemény

Szerző: 
Scheiring Gábor, Jávor Benedek
Kiadó: 
L'Harmattan, BCE TEK, PPKE JÁK, Védegylet
Kiadás éve: 
2009

Politika? Pfuj! Én ilyen undorító dolgokkal nem foglalkozom!- vélekedik manapság számos embertársunk. Attitűdjük aligha helyes, ám könnyen érthető: a politika mára gyakorlatilag a pártpolitikára szűkült, és ritkán szól másról, mint a társadalomtól igencsak elszakadt elitek kétes játszmáiról. Pedig valójában sokkal többet jelent ennél, a politika egy igazán nemes tevékenység: részvétel közös ügyeink intézésében. Nem véletlenül nevezték a régi görögök idiótáknak mindazokat, akik bár megtehették volna, távol tartották magukat a közügyektől, nem vettek részt a társadalmi döntéshozatalban vagyis elzárkóztak a politikától, és ezáltal saját sorsuk alakításától is.

A zöldek jelentős része is így áll a politikához. Pedig nehéz belátni, miként is lehetne hatékonyan környezetet védeni idiótaként, azaz arisztokratikusan távol maradva a „mocskos" közügyektől. Az individualista megoldások persze fontosak, de önmagukban bizonyosan nem elegendők komoly társadalmi változások eléréséhez. Ehhez részt kell venni a közjóról folytatott párbeszédben, sőt, egyenesen ösztönözni kellene ezt a diskurzust. Politikamentes környezetvédelem tehát gyakorlatilag nem létezik.

Ám a fenti állítást nyugodtan meg is fordíthatjuk: ma már a politika sem létezhet úgy, hogy ne venné figyelembe az ökológiai aspektust. Bolygónk korlátait ugyanis egyre gyakrabban érezzük: egyre többször válnak szűkössé számunkra forrásai, és egyre kevésbé képes semlegesíteni szennyezéseinket, hulladékainkat. Ez pedig környezeti problémák formájában egyre gyakrabban rontja életminőségünket, nem is beszélve az utánunk jövő nemzedékekéről
vagy más fajokéról. Vagyis a környezeti problémák és enyhítésük a legfontosabb közügyek közé emelkedtek, ergo a XXI. század politikája nem kerülheti meg őket.

Arról viszont már megoszlanak a vélemények, hogy a hagyományos politikai filozófiák keretein belül megfelelően kezelhetők-e a környezeti kérdések. Az Oikosz és Polisz szöveggyűjtemény jó néhány szerzője emellett érvel. Mások írásaiból azonban az derül ki, hogy e keretek bizony joggal nevezhetők túl szűkösnek és elavultnak. A gyökeresen megváltozott világhelyzet új politikai elmélet iránt kiált. Az önálló ökopolitika létjogosultsága egyre kevésbé kérdőjelezhető meg.

Nos, ezt az új politikai filozófiát igyekszik bemutatni a szóban forgó kötet. Összesen 23 tanulmány követi egymást benne, okos, logikus rendszerbe szerkesztve, az elméletet és a gyakorlatot egyaránt szem előtt tartva. Hiánypótló kötet - hangzik a könyvrecenzensek egyik rendkívüli módon elcsépelt szófordulata. Ha nem lenne ennyire unalmas, mi is leírnánk, merthogy erre a szöveggyűjteményre egyértelműen igaz ez az állítás. Nagyon hálásak lehetünk a két szerkesztőnek és több tucatnyi munkatársuknak, hogy végre magyarul is elérhetővé tettek néhány gondolatot  nemzetközileg meghatározó szerzőktől (és persze számos kevésbé ismert tudóstól is). Hálásak lehetünk nekik, hogy népszerűsítenek néhány
rendkívül fontos, ám itthon gyakran nem, vagy csak felszínesen ismert szellemi áramlatot.

Megtudhatjuk például a könyvből, hogy mi köze van az egyik legnagyobbra tartott kortárs filozófusnak, Jürgen Habermasnak a zöld politikai gondolkodáshoz. Megismerhetjük belőle Murray Bookchin rengeteget hivatkozott, ám magyarul eredetiben eleddig nem olvasható gondolatait az ökoanarchizmusról. (Kezdők kedvéért: az anarchia nem káoszt és nem is
erőszakos csuklyásokat jelent, hanem hatalomnélküliséget.) Olvashatunk benne egy tanulmányt a környezeti igazságosságról (Low és Gleeson klaviatúrájából), amelyről itthon még csak kevesen tudják, hogy mi fán is terem, pedig egy igen fontos fogalom. Három írást is találunk a kötetben az ökopolitikai gondolkodás egyik legnagyobb hatású képviselőjétől, Andrew Dobsontól (mindenki mástól csak egyet-egyet). És így tovább, számos érdekes téma, számos figyelemre méltó (kizárólag külhoni) szerző sorjázik a gyűjteményben.

De vajon mi az, ami kimaradt, pedig ott lenne a helye? A kukacos recenzensek szörnyen unalmas szokása, hogy újra és újra fölteszik ezt a kérdést. Ráadásul általában nem is túl méltányos ezen lovagolni, hiszen úgyis, óhatatlanul is hiányzik majd valami, ami másnak nagyon fontos, holott a terjedelmi korlátok léte vitathatatlan (és ez a kötet már így is
kitűnően alkalmas izomerősítésre). Úgyhogy ezt rövidre fogjuk. És nem is abba fogunk elsősorban belekötni, hogy kimaradt néhány fontos szerző (Robert Goodin például meglepő hiányzó). Sokkal inkább abba a szembeötlő hiányosságba, hogy a kötet meglepően keveset foglalkozik a részvételi demokrácia (illetve a deliberatív demokrácia) kérdésével. Holott az
ökopolitikai gondolkodók jelentős hányada véli úgy, hogy a mai, döntően képviseleti jellegű demokráciát részvételibbé kellene változtatni az ökológiai fenntarthatóság érdekében. Ez a témakör alighanem egy teljes fejezetet is megérdemelt volna a könyvben, ennek ellenére alaposabban csak John Dryzek írása foglalkozik vele.

Minden ilyen szöveggyűjtemény összeállításakor komoly dilemma, hogy a szerkesztők csak az általuk leginkább preferált, legértékesebbnek tartott daraboknak adjanak-e helyet az átfogóság rovására; vagy pedig igyekezzenek a szóban forgó terület minél teljesebb palettáját láthatóvá tenni annak árán, hogy így általuk kevésbé kedvelt szerzők és gondolatok veszik el a
helyet szívüknek kedvesebbektől. Jelen kötet szerkesztői az utóbbi megoldást választották. Így kerülhetett a gyűjteménybe néhány olyan írás is, amellyel a szerkesztők aligha tudnak azonosulni. (Legfőképp, de jó eséllyel nem kizárólag a neokonzervatív Bush-tanácsadó, Terry Anderson és társszerzője védőbeszéde a szabadpiaci környezetvédelem mellett.)

A könyv tehát meggyőzően világít rá az ökopolitika sokszínűségére. Kérdés, hogy ebből a kavalkádból mely irányzatok fognak kiemelkedni, melyek fognak leginkább megerősödni az elkövetkező néhány évtizedben. Sokan egyetértünk abban, hogy olyanok lennének a leginkább kívánatosak, amelyek a politika becsületének helyreállítását is segítik. Amelyek nem egy szűk elit privilégiumának tekintik a politikacsinálást. Idióta mivoltunknak tehát
véget kellene vetnünk, és újra a politika felé kellene fordítanunk a fejünket. Nem kizárólag, és talán nem is elsősorban a pártpolitika felé, ám mindenképp valamiféle ökológiai politika felé.  Sokat segíthet ebben nekünk ez az igényes és izgalmas szöveggyűjtemény.

 

*
Kapható a nagyobb/jobb könyvesboltokban. Biztosan beszerezhető a
L'Harmattan Kiadó boltjában: Bp. V. Kossuth Lajos u. 14-16.

 

Megjelent a Védegylet Zöldirodalom levelezőlistáján, amelyen olyan kiadványok (könyvek, folyóiratok, civil szervezetek anyagai) ismertetése olvasható, amelyek explicit módon foglalkoznak az ökológiai fenntarthatóság témakörével. Feliratkozni a lista szerkesztőjénél, Takács-Sánta Andrásnál lehet a tsa[kukac]mail.datanet.hu címen. 

Nyelv: 
magyar
Oldalszám: 
630
Ár: 
4500






  • Nemzeti Fejlesztési Minisztérium,
    a fogyasztók érdekében