A komposztálás tulajdonképpen a legősibb újrahasznosító eljárás, melynek során a lebomló szerves hulladék értékes talajjavító anyaggá alakul. Ehhez nincs is másra szükség, mint egy komposztálóra meg néhány gombára és apró talajlakó élőlényekre, ráadásul nekünk csak az előbbit kell előállítanunk, az utóbbiakról a természet gondoskodik. A legolcsóbb és legkisebb környezetterheléssel járó megoldás az, amikor helyben, a kiskertben, az udvaron komposztálunk. Szobanövényeink, kertünk, de az utcai fák is különösen hálásak lesznek a tápanyagban gazdag komposztért, és tápoldatra sem kell költenünk.

 

Milyen komposztálót válasszunk?

A komposztálás nagyon egyszerű eljárás, nincs szükség hozzá semmilyen extra beruházásra. Elegendő néhány jó minőségű, megfelelő szellőzést biztosító komposztkeret – ma már ebből is számos változat kapható, de kis kézügyességgel magunk is barkácsolhatunk kereteket például vesszőből, raklapokból. A műanyag komposztálókat elsősorban ott ajánljuk, ahol a komposztálandó anyag zöme a konyhából kerül ki, tehát nem keletkezik nagy mennyiségű kerti zöldhulladék, ettől eltekintve azonban az anyag- és formaválasztás nagyrészt ízlés kérdése. De akár veszünk, akár építünk, fontos, hogy a komposztáló lefelé szélesedjen, hogy a komposzt átforgatását és kivételét könnyen meg tudjuk oldani. Ha fakeretes ládánk van, legyen könnyen szétszedhető. A kereteket érdemes olyan helyre felállítani, amely a konyhából télen is jól megközelíthető és árnyékos.

 

Nem büdös

A komposztálást hozzánk hasonló igényekkel rendelkező apró élőlények végzik, így nem kell nekik más, mint nekünk: levegő (pontosabban oxigén), valamint elegendő nedvesség és tápanyag, melyet a zöldhulladékok biztosítanak. A legfontosabb dolgunk, hogy figyeljünk ezek megfelelő arányára: a szenet a „barna” alkotók (pl. gallyak, fűrészpor, avar), a nitrogént pedig a „zöld” anyagok (fűnyesedék, zöldséghéj, egyéb konyhai hulladék) biztosítják. A víztartalom is igen érzékenyen befolyásolja a lebomlást: készülő komposztunk nedvességtartalma akkor megfelelő, ha markunkba véve és összenyomva összetapad, azaz nem esik szét, de nem is tudunk vizet kipréselni belőle. Ezeket az alapelveket betartva nem következhet be az, ami miatt néhányan ódzkodnak a komposztálástól, vagyis az erőteljes szagot árasztó rothadás. Az ugyanis vészjel, a helyesen kezelt komposzt nem rohad, ezért nem is nem bűzlik.

 

Itt a vége

A „komposztlakók” szorgos tevékenysége folyamatosan hőt termel, ezért a komposzthalom belsejében télen sem áll le teljesen a folyamat, ám érdemes ilyenkor nem bolygatni a halmot. Tavasszal és ősszel azonban két-három alkalommal célszerű átforgatni az összegyűjtött szerves hulladékot, hogy a nedvesebb és szárazabb, illetve a szénben és a nitrogénben dúsabb anyagok összekeveredjenek. Az így beállított és megtelt komposztkeretet 6-12 hónapig hagyjuk magára, hogy a szerves anyagok lebontása és a humuszanyagok felépülése megtörténhessen. Ezen időszak alatt a komposzthalmunk körülbelül az ötödére fog összeesni. Ha a komposztálódás biológiai folyamatainak utolsó fázisa is lezajlott, a komposztunk megérett: a halom színe egész sötét barnává, földszerűvé válik, és elhagyják a százlábúak, földigiliszták. Ekkor a kész komposztot egy nagyobb méretű rostán átszitáljuk, és a kész humuszt már fel is lehet használni a virágcserepek vagy a kert földjébe keverve. A szitáláshoz tökéletesen megfelel egy lukacsos aljú műanyag zöldségesrekesz vagy egy kőműves-felszerelésként árusított kavicsszita.

 

Mi kerülhet a komposztba?

A konyhában egy tálban vagy más alkalmas (esetleg lukakkal ellátott fedeles) edényben gyűjthetjük a szerves hulladékot. A komposztba kerülhet a gyümölcsök, zöldségek héja, tojáshéj, kávé- és teazacc, hervadt virágok és elszáradt szobanövények, virágföld, toll, szőr, fahamu (köbméterenként legfeljebb 2-3 kg), növényevő állatok ürüléke a forgácsalommal együtt, papír kis mennyiségben, valamint gyapjú, feldarabolt pamut és lenvászon, szintén kis mennyiségben. Újságpapírt ne tegyünk a rakásba, de feldarabolt selyempapír és tojástartó doboz mehet bele.

A kerti komposztalapanyagok közül legnagyobb mennyiségben az avar fordul elő, illetve a fűnyesedék, szalma, falevél, lehullott gyümölcsök, ágak, faforgács, fűrészpor. A gallyak közül a kisebbeket kézzel, a nagyobbakat ágaprítóval ajánlott feldarabolni körülbelül 5 centiméteres darabokra.

 

Mit ne tegyünk a komposztba?

Ne kerüljön a komposztba festék-, lakk-, olaj- és zsírmaradék, szintetikus, illetve nem lebomló anyagok (műanyag, üveg, cserép, fémek), veszélyes, magas nehézfémtartalmú anyagok (nagy forgalmú utak mellől származó növényi hulladék, elem, akkumulátorok stb.). A fertőzésveszély miatt ne tegyünk a komposztálnivalók közé fertőzött, beteg növényeket, húsevő állatok almát, főtt étel maradékát, húst és csontot. Ez utóbbiakat a kóbor állatok és rágcsálók miatt is érdemes kihagyni a komposztból. A déligyümölcsök héját szintén hagyjuk ki, mert azokon rendszerint nagyon sok a gombaölő és egyéb vegyszer.

 

Egy lépéssel közelebb a természethez és egymáshoz

Már a fővárosban is rengeteg példát találni rá, hogy egy-egy lakótelepi házban, társasházban az ott élő, sok szabadidővel rendelkező nyugdíjasok megszervezték a közös komposztálást, ami nemcsak közösségi élmény, hanem egy kis hasznos mozgás is a – mégoly apró – zöld területen, a friss levegőn.

 

Megjelent  a Tudatos Vásárló Magazin 25. számában.