| Tudatos Vásárló Mayer Barbara
60 fok a fólia alatt, eszüket vesztett vadak. Képeken az éghajlatváltozás a közösségi gazdaságokban
A mezőgazdaság az éghajlatváltozásnak leginkább kitett ágazat Magyarországon, hazánk a Balkán-félszigettel Európa leggyorsabban melegedő és száradó térségei közé tartozik. A nyári aszályok és hőhullámok a kis gazdaságokat sem kímélik. Ellátogattunk két közösségi gazdaságba, hogy megnézzük, mit hozott számukra a klímaváltozás. Hogyan érinti őket a forróság és szárazság, hogyan lehet egyáltalán védekezniük, és arról is, hogyan mutatkozik meg ilyenkor a szolidaritás, a közösségi gazdálkodási forma ereje.
Idén július végére a jelentések szerint az ország területének több mint felén a 25 százalékot sem érte el a felső félméteres réteg nedvességtartalma a növények számára hasznosítható vízmennyiség arányában, a mélyebb talajréteg pedig már június közepén kiszáradt. A csapadékhiány mellett a hőség is hatalmas károkat okoz – az átlaghőmérséklet jellemzően 2-4 Celsius-fokkal haladta meg a sokéves átlagot.
A nyár a végéhez közeledik, ezért meglátogattunk két közösségi gazdát, Kocsis Kingát a Panoráma Ökokertben a fóti Öreghegyen és Héjjas Szilviát a Homokhátságon, a kunszállási Birs Közösségben, hogy személyesen mondják el, hogyan élték túl ezt a nyarat, hogyan tudnak védekezni ezek a gazdaságok az éghajlatváltozás viszontagságai ellen, és hogyan próbálnak felkészülni arra, ami csak még ezután jön.
A közösségi mezőgazdálkodás a legközvetlenebb kapcsolat a termelővel, mondhatjuk úgy is, hogy 100 százalék farm to fork. Egy nagyon szodirális, elkötelezett, személyes és szoros együttműködés termelő és fogyasztó között, amelyben a gazdálkodással járó kockázatokat, felelősséget és a gazdálkodás gyümölcseit egy hosszú távú megállapodásban szabályozott módon közösen osztják meg.
Nedvesség kell, a levegőbe is
Kocsis Kingáéknál Fóton a Panoráma Ökokertben a legnagyobb kihívás a vízhiány. Kutat fúrni a hegytetőn nem tudnak, így az esővíz gyűjtéssel és csapízzel locsolnak. Szerencsére a ház alatt van egy 20 m3-es ciszterna, amiben nagyobb esőknél szép mennyiségű víz összegyűlik az épületről, de ezt ki kell egészíteniük csapvízzel a locsoláshoz.
A légköri aszály miatt ráadásul nem elég a növényeket csöpögtetéssel öntözni, mert ha nincs nedvesség a levegőben, akkor nem köt meg egyes zöldségek virága rendesen, és nem fordul termőre például az uborka. Ezért szórófejeket is használnak. A fóliákat pedig festéssel árnyékolják, hogy ne legyen olyan meleg a sátorban, de az igazán forró napokon így is mértek már 57 °C-ot is bennük.
Ami szerencsés adottság náluk, hogy a területük egyik felét erdő határolja, ami szépen leárnyékolja a telek egy részét. Azok a növények, amik a reggeli órákban kapnak árnyékot sokkal nagyobbra nőnek, mint az ágyás másik felében, amiket egész nap ér a nap. Ahogy a lenti képen is látszik, az eredménykülönbség a termésben óriási: a kisebbik répa árnyék nélkül, a nagyobbik az árnyékos területen fejlődött.
Most, hogy már kevésbé melegek augusztus elején az éjszakák, az erdősáv mellett sokkal több pára csapódik le, ami szintén segíti a növények fejlődését – magyarázza a termőterület adottságainak jelentőségét Kocsis Kinga.
„Szívügyem a helyi- és tájfajták, de már azok is felmondják a szolgálatot”
Olyan fajtákkal próbálkoznak, amik jobban bírják az éghajlatváltozásmaváltozás okozta szélsőségeket, így a meleget, de természetesen vannak kudarc élményeik is. Például az olasz saláta félék és a herencsényi tájfajta paradicsom sem bírta náluk az idei forróságot.
“A herencsényi paradicsomnak elvileg bírnia kellene meleget, de az idei hőségben nem érzi jól magát, nem nőtt meg ebben a hőségben. Rá kell találnunk azokra a fajtákra, amit sikerrel tudunk termeszteni. Ez egy ilyen szélmalomharc és az embernek kiveszi az energiáját. Én most idén pont ezt érzem, hogy ültetünk, gondozzuk, iszonyú energiát belerakunk és a végén nincs mit szüretelni.”
Hosszabb távon szeretnének a telek másik felére is fákat telepíteni, hogy az is kaphasson árnyékot, illetve, hogy elősegítsék a terület víz és pára megtartását. Emellett egy kerti tavat is terveznek, amiben a fóliákról lefolyó esővizet gyűjtik majd. Külső szemmel nézve ez valóságos versenyfutás az idővel, amiben a gazdaság fennmaradása, 80 család élelme a tét.
A vadkár is nagyobb az aszályos Homokhátságon
Ha valahol, akkor a Homokhátságon különösen nagy probléma a vízhiány. Több mint 15 éve gazdálkodik Kunszálláson Héjjas Szilvia, és úgy látja, egyértelmű a változás: nincsen hó télen és sokkal kevesebb a csapadék az év többi részében is. Nyáron egy kiadós eső után még 2-3 éve is voltak pocsolyák, idén nem marad az eső után semmi – mondja a gazdálkodó.
Így, hogy nincs víz, a rétek is sokkal szárazabbak, emiatt sokkal nagyobb náluk a vadkár. Próbáltak szabadföldön sárgadinnyét termeszteni, de a fácán megszúrta, az egerek alulról rágták, a darazsak pedig kiették a gyümölcshús maradékát.
És valóban, ahogy sétálunk az ágyások között, és szedegetjük fel az épnek tűnő mosolygós sárgadinnyéket, szinte mindegyik teljesen üreges volt belülről, csak a héjuk maradt meg.
Nem úgy mennek a dolgok, mint régen
Néhány hete Szilvi kitette a felszedett hagymát a napra száradni, ahogy hosszú évek óta mindig is csinálta. , de kint felejtette, és olyan erős volt az UV-sugárzás, hogy a hagymák szó szerint megfőttek a napon. A gazdálkodó azt mondja, szembe kell néznie azzal, hogy az erős UV-sugárzás miatt idővel kénytelen lesz felhagyni a szabadföldi zöldségtermesztéssel, és csak árnyékolt fóliában tud majd termeszteni.
A fólia ráadásul más védelmet is szolgál: a növekvő vízhiány miatt az állatok is beljebb húzódnak és vakmerőbbek is lettek. Az eredmény pedig szemmel látható – a szabadföldi sárgarépának esélye sincs a rágcsálókkal, pockokkal és az őzekkel szemben.
Szilvia a fóliasátrak árnyékolása mellett az agrofóliákból is fokozatosan áll át a fehér színűekre, a feketék ugyanis annyira fölmelegszenek, hogy az alattuk keletkező vízgőz ki tudja pusztítja a nyáron ültetett palántákat. Azt már kitapasztalta, hogy ha földet rak a tövükhöz, az elnyeli a vízgőzt.
50-60 fok a fólia alatt
Mindkét gazda arról számol be, hogy őket is nagyon megviseli a forróság. Területük nagy részén mindketten fóliákban termelik a zöldségeket, mert azok jól árnyékolhatók, jobban megtartják a vizet és a párát, a növényeket megvédik a széltől, a nagyobb esőktől, a jégesőktől, és Szilvi esetében a vadaktól is. Ráadásul ahogy látszik, a jövő is efelé mutat.
Ennek viszont az a hátulütője, hogy amikor egy nyári napon kint 35-40 fok van, a fóliákban lehet 50-60 fok is. Ezt úgy tudják kivédeni, hogy mindketten akkor dolgoznak, amikor lehet. Hajnali 5 körül kezdenek és délelőtt 10-kor, legkésőbb 11-kor le kell állniuk, mert a hőség elviselhetetlen. Este 6 után tudják folytatni 8-ig, 9-ig – ahogy bírják. A két szakasz között ugyan beiktatnak egy „sziesztát”, de ezt a felállást a délutáni szünettel együtt is képtelenség sokáig bírni, néhány ilyen hét után kimerül az ember, nem tudják kipihenni magukat.
Könnyebb közösségi gazdaként?
Arra is kerestük a választ, hogy könnyebb-e a dolguk közösségi gazdaként. Jóval többféle zöldséget termelnek, mint egy átlagos gazda, de Kinga szerint ezzel együtt is sokkal-sokkal jobb a helyzetük: „Ha kisebb marad a gyümölcs vagy a zöldség, mi ugyanúgy bele tudjuk tenni a kosárba. Szerintem nekünk ez nagy könnyebbség, hogy olyat is bele lehet rakni, ami nem a legtutibb nem a legszebb, nem fejlődött akkorára, mert nem volt annyi víz vagy nedvesség. Én nem termelnék már piaca ezek között a klimatikus hatások között.”
Hasonló véleményen van Szilvi is, aki a közösségi gazdálkodás működtetése előtt évekig a biopiacra szállított. Korábban 10-12 féle zöldséget termelt, amiből, ha az értékesebbet elvitte egy betegség, akkor nem volt bevétele. Ebben a rendszerben sokkal könnyebb szezon közben korrigálnia, ha valami nem sikerül.
„Itt most, ha tönkremegy valami, azért az annyira nem feltűnő, mert van helyette más. Idén például a kora tavaszi fagyokat a paprika megsínylette, de nagyon szépek a paradicsomok, ami nekem nem szokott jól sikerülni. És ha kicsit görbe, kicsit rágott, kicsit sérült valami attól az még belekerül a kosarakba.
Mindig szoktam a tagoknak mondani, hogy ez olyan mintha saját kertjük lenne, attól mert egy picit hibás, attól még azt haza fogjuk vinni” – mesélni nevetve Szilvi.
Mindkét gazda egyetért abban is, hogy vannak, akik a görbe, kisebb zöldségek, az idény és időjárás szabta kínálat miatt előbb-utóbb lemorzsolódnak, de a közösség maga hatalmas támaszt és segítséget jelent a gazdáknak. Az is, hogy ismerik őket, és tudják kinek termelnek és az is, hogy az átalánydíjnak hála stabil és fix havi bevételük van.
Fotók: Tudatos Vásárlók / Pelsőczy Csaba
Ez a cikk az Európai Unió pénzügyi támogatásával valósult meg a Interreg VI-A IPA Magyarország-Szerbia együttműködési program által. A cikk teljes tartalmáért a KDMFÜ Közép-Duna Menti Fejlesztési Ügynökség Nonprofit Kft. vállalja a felelősséget, és az semmilyen körülmények között nem tekinthető az Európai Unió és/vagy a programot Irányító Hatóság állásfoglalását tükröző tartalomnak.
Interreg VI-A IPA Magyarország-Szerbia Program: www.hungary-serbia.eu