Már születtek remek részeredmények: ma például szinte minden frizsideren ott olvasható, milyen környezeti kategóriába tartozik, és sokan azt is tudják már, hogy az energiatakarékosság mellett a benne használt és a légtérbe kerülő gázok, anyagok összetétele, fajtája, mennyisége is számít.

A napi fogyasztásban is tudatosulnak lassan környezetvédelmi tennivalóink: főként a háztartásban alkalmazott anyagoknál, csomagolásnál stb. Ausztriában a Kurier című bécsi lap szerint most az egyik párt (ÖVP – a szerk.) arra akarja felhívni a figyelmet, hogy élelmiszerfogyasztásunkkal is hozzájárulhatunk a terebélyesedő klímaválság enyhítéséhez. A párt szerint a kiskereskedelemnek is fontos szerepe lehet ebben.

Javaslatuk lényege: legyen a termékeken jelzés: milyen távolságról érkeztek az országba. Ha messziről jött, akkor nagy mennyiségű szállítást igényelt, márpedig ez esetben a szállítójárművek alaposan kivehették részüket a globális légszennyezésből.

Más kérdés, hogy a kiskereskedelemben fogalmazott cikkek nagy részén szerepel a származási hely megjelölése. Ez azonban mindaddig nem jelent semmit, amíg a vásárlóban nem tudatosul: irdatlan mennyiségű szén-dioxid és más, üvegházhatású gáz került a levegőbe azért, hogy a nevezett cikk a szomszédos üzletbe kerüljön.

A fogyasztói társadalomban jellemzően nem kérdés, honnan jött, milyen befektetéssel, milyen háttérrel vált elérhetővé egy élelmiszer. A távolság tényét persze sokszor tükrözi a fogyasztói ár. Ha csak távoli országban terem a vásárló megkívánt vagy kedvenc csemegéje, akkor csak az a kérdés, nagyobb nyereséget (elsősorban élvezetet) jelent-e a fogyasztása, mint amekkora veszteséget – elsősorban pénzben – a vele kapcsolatos személyes kiadás. Európában tipikusan az élvezet nyer.

Ám még a gazdag nemzetek közé sorolt Ausztriában is felvetődik most a kérdés: vajon maradhat-e minden a régiben? A nevezett párt aktivistáinak egyike pedig egész egyszerűen így fogalmazza meg a kérdés lényegét: kell nekem télen is epret ennem?

Egyelőre csak a klímavédelem mellett kampányolnak azok, akikben az utóbbi kérdés megfogalmazódott. Ám nem kizárt, hogy idővel megjelennek majd és a tudatunkba vésődnek olyan adatok, mint hogy mennyi a CO2-kibocsátás egy kiló eperre, banánra, egyébre, ha ennyit viszik ide vagy oda, ezzel és azzal (ld. még Egy kiló paprikát és egy kiló szén-dioxidot, legyen szíves! c. cikkünket).

És felvetődhet majd az is, hogy az adott termékekre különleges környezetterhelési díjat állapítsanak meg. Akkor nyilván az áruk még feljebb szökik, és a nem környezettudatos és nem szupergazdag emberek is elgondolkodnak: kell nekem az az eper novemberben, decemberben? Mindenesetre már most is érdemes rajta elgondolkodni…

Kép [cc] manchestermonkey