A közép-,és kelet-európai régióban (megközelítőleg Szlovákiától Grúziáig) mintegy 3 millióan dolgoznak a textiliparban. Ezek az országok jelentik a beszállítói hátterét az olyan nagy, nyugat-európai márkáknak, mint az Adidas, a H&M, a Zara, a Hugo Boss vagy a Prada. 

Míg az üzletekben komoly összegeket kérnek el egy-egy jól csengő márka által piacra dobott ruhadarabért, addig a gyárakban dolgozó munkások fizetése a minimálbért sem éri el, munkavállalói jogaikat pedig előszeretettel hagyják figyelmen kívül. A Clean Clothes Campaign (Stitched Up!) kutatása során 10 ország (Románia, Ukrajna, Törökország, Bulgária, Szlovákia, Horvátország, Grúzia, Macedónia, Bosznia-Hercegovina és Moldva) 316 munkását kérdezte arról, hogy milyen körülmények között dolgoznak a nagy textilipari márkák beszállítóinak gyáraiban. Grúziában, az Adidas egyik alvállalkozójánál elsősorban az alacsony bérekre és az állandó megfélemlítésre panaszkodtak a dolgozók.

Betegszabadságot nem mernek kivenni, mert az az állásukba kerülhet, a bérük pedig a mindennapi megélhetésre is alig elegendő. Jellemző adat, hogy míg egyetlen Adidas póló ára Nyugat-Európában kb. 12 eurótól kezdődik, addig egy grúz munkás egy teljes napi bére 5 euró. Moldovában, a Zara és a Tesco beszállítóinál az alkalmazottak szerint mindennapos a túlóra és a szombati munkavégzés, miközben ennek a díját a térség három vizsgált gyára közül csak az egyikben fizetik ki.

A helyzet azonban az Európai Unió tagállamaiban sem sokkal jobb. Romániában és Bulgáriában is arról számoltak be a megkérdezettek, hogy bár törvény szabályozza a minimálbér összegét, a vizsgált cégek (a Zara és a H&M beszállítói) mégsem fizetik ki azt. Míg 2013-ban Bulgáriában 159 euró volt a havi minimálbér, addig a megkérdezett textilipari munkások csak 129 eurót kaptak. Ennél is rosszabb az arány Romániában, ahol 179 euró helyett csak 124-et vihettek haza a dolgozók.

Az ok elsősorban a teljesíthetetlen elvárásokban, és a ruhadarabonként fizetett, rendkívül alacsony bérben keresendő. Egy, a H&M bulgáriai alvállalkozójánál dolgozó varrónő beszámolója szerint egy blúz elkészítéséért 45-50 centet kapott annak ellenére, hogy átlagosan egy órát vett igénybe a munka. Így tehát ha a megélhetéshez szükséges fizetést szeretnék megkeresni az ottani dolgozók, úgy rendszeresen túlórázniuk kell.

A plusz munkaórák a hivatalos papírokon nem jelennek meg. Az érintett vállalatok vagy tagadták a vádakat (mint a H&M), vagy a panaszok kivizsgálását ígérték (pl. az Adidas cégcsoportnál), vagy egyáltalán nem reagáltak a kutatás eredményeire (Prada). Ahhoz azonban, hogy a cégek ne veszítsék el fogyasztóikat, kénytelenek foglalkozni a nyilvánosság elé tárt problémákkal, ami hozzájárulhat az etikátlan termelési gyakorlatok felszámolásához.

Forrás, kép: Guardian, cleanclothes.org