
| Simon Birch
Jobbak-e a bioüzemanyagok?
A bioüzemanyagok olyan ökotechno-csodaszernek tűnnek, amelyek határtalan mennyiségben képesek szennyezés-mentes energiát nyújtani. De mi a bioüzemanyagok valós költsége? Helyzetkép és -értékelés Angliából.
A jelenlegi olajválság a kormányzatokat és az ipart lármázó vekkeróraként ébresztette rá az olajforrások ingatag természetére. Az alternatív energiaforrások – amelyekkel egyrészt a nyugati ipar is sínen maradhat, de amelyek közben a kőolajnál kevésbé szennyezőek – kutatása során kerültek reflektorfénybe a bioüzemanyagok. „A bioüzemanyagok megújuló energiaforrások, növényi olajokból készülnek, mint például a napraforgó és a repce” – határozta meg a bioüzemanyag fogalmát Peter Richardson, a Low-Impact Living Initiative munkatársa. A non-profit szervezet saját bioüzemanyagot állít előt és forgalmaz – teljes egészében az élelmiszeripar használt növényi olajára építve.
Angliában jelenleg a legtöbb bioüzemanyag dízelmotorokhoz készül. Rudolph Diesel eredeti motorját eleve úgy tervezték, hogy kizárólag mogyoróolaj hajtsa, de benzinmotorokat is lehet bioüzemanyaggal működtetni. Brazíliában például számtalan autó cukornádból készült bioetanollal robog.
S hogy miért lennének jobbak a bioüzemanyagok? A növényi eredetű üzemanyagokat szénsemleges hatásuk miatt tartják környezetbarátnak: az üzemanyag elégetése során ugyanannyi szén-dioxid szabadul fel, mint amennyit a növény élete során megköt – magyarázza Peter Richardson.
Termőföld
A bioüzemanyagoknak van azonban egy jelentős hátulütőjük is. Peter Richardson szavaival: „Egyszerűen nincs annyi föld, hogy a napraforgó és más hasonló növények termesztésével a biodízel felválthassa a dízelolajat. Például Angliának ehhez az összterületénél is nagyobb területre lenne szüksége, s akkor már ételre valót sehol nem tudnánk termeszteni. Ezért a bioüzemanyagokat fosszilis üzemanyagokkal kell vegyíteni. Amikor pedig elfogy a kőolaj, más megújuló energiahordozókkal kell majd őket kombinálni.”
Európa jelenlegi bioüzemanyag-termelése alacsony, de ahogy az Európai Unió és a nemzeti kormányzatok is egyre inkább hajlanak a bioüzemanyagok támogatására, egyre több és több cég lép a rohamosan bővülő piacra. Van azonban miért aggódni.
Pálmaolaj
A Biofuels Corporation csak egyike a piacra lépő cégeknek: teesside-i gyáregységében mostanában fog bele a biodízel élőállításába. Míg a cég előszeretettel hangoztatja, hogy a biodízel fontos szerepet játszik az üvegházgázok kibocsátásának csökkentésében, a nyersanyagként felhasznált pálmaolaj nagy részét a messzi Malajziából importálja, most pedig éppen Indonéziában kutat újabb nyersanyagforrások után.
Számos környezetvédő csoport egyébként éppen, hogy a pálmaolaj használata ellen kampányol. A pálmaolaj termelés ugyanis Dél-Kelet Ázsiában és az Amazonas vidékén is egyaránt a trópusi esőerdők pusztításával jár együtt. A pálmaolaj kapcsán felmerülő problémákat John Nicholas, a Biofuels igazgatója is elismerte: „Cégünk törekedni fog rá, hogy ne járuljon hozzá az esőerdők további pusztításához. Elvárjuk, hogy beszállítóink bizonyítsák: pálmaolajuk fenntartható módon lett megtermelve.”
Mindezen „biztosítékok” ellenére Sören Ring, a WWF International pálmaolaj kampányának munkatársa rámutatott: pillanatnyilag egyetlen kis malajziai ültetvényen folyik bizonyítottan fenntartható termelés. „Valószínűtlen, hogy a pálmaolaj-termelés fenntarthatóságáról hiteles biztosítékokat kapunk. Ezért a fogyasztóknak egyelőre kritikával kell fogadniuk a „zöld” és „környezetkímélő” pálmaolajról szóló kijelentéseket” – hangsúlyozta Ring.
Biodiverzitás
A bioüzemanyagok környezetvédelmi fogadtatása azonban nem csak a pálmaolaj-termeléssel járó esőerdő-pusztulás miatt ellentmondásos. A brazil cukornád- alapú ipari bioetanol termelés biodiverzitásra gyakorolt kedvezőtlen hatása miatt váltott aggodalmakat, s hasonló a helyzet Kelet-Európában is, ahol nagy biodiverzitású füves pusztákat szántanak fel, hogy helyüket Európa bővülő bioüzemanyag-piacára termelő repce monokultúrák foglalják el. Angliában az English Nature természetvédelmi ügynökség volt az, aki megkongatta a vészharangot, tartván attól, hogy a bioüzemanyag előállítására alkalmas növények termesztéséből nyerhető profit túlságosan is csábító lesz a gazdák számára. Ennek az a veszélye, hogy vissza fognak térni az ipari mezőgazdasághoz, felbontva a nemrégiben kidolgozott és megkötött vadvilág-barát termelési megállapodásokat.
Hitelesítés
Mindezek után hogyan biztosíthatjuk, hogy a bioüzemanyagok ne okozzanak új, illetve ne súlyosbítsanak már létező környezetvédelmi problémákat? „Amire sürgősen szükségünk van, az egy hitelesítő rendszer, amely biztosítja a bioüzemanyagok előállítására alkalmas alapanyagok egész sorának ökológiai fenntarthatóságát” – nyilatkozta Brian Johnson, az English Nature szakértője.
És mit tehet az etikus vásárló, ha ezektől a rendszerektől még oly távol vagyunk? Anna Hope, az English Nature munkatársának javaslata: „A legetikusabb, ha a bioüzemanyagot olyan helyi termelőktől vásároljuk, akik azt használt olajból állítják elő”. Angliában ilyen a Manchesteri Biodízel Szövetkezet (Manchester Biodiesel Co-op), amely Manchesterben nyitotta meg a szigetország első teljes egészében biodízel-kútját. „Fontos lépés ez a kőolajfüggőség felszámolása felé” – kommentálta munkájukat Matt Favier, a szövetkezet képviselője. Favier mindazonáltal azt is elismerte, hogy „a bioüzemanyag csak egyetlen részlet a klímaváltozásra adott válaszok mozaikjában, önmagában azonban nem varázsszer”. Végül hozzátette: „Az igazán nagy lépés az lenne, ha az éves dízelolaj szükséglet legalább 5%-át biodízelből fedeznénk. Ez már valóban drasztikus mértékben csökkentené az üvegházgázok kibocsátását.”
Megjelent az Ethical Consumer 2005 november-decemberi számában. Lefordítva és közzétéve a kiadó engedélyével. Fordította Mihalik Gabriella.