fbpx

| F. Nagy Zsuzsanna

Ez a cikk már legalább 1 éve készült. A benne lévő információk azóta lehet, hogy elavultak, nézd meg, hátha van frissebb cikkünk a témában.

Jégmentesítés sóval és só nélkül

A téli jégmentesítés alapelve az, hogy a közutakat az önkormányzatoknak, a házak, üzletek körüli járdákat pedig a tulajdonosoknak kell rendben tartaniuk. Nem ritkák a viták, egy dologban mindig egyetértenek a felek: a reflexszerű sózásban. 

A konyhasót nálunk csak az 1960-as években kezdték tömegesen használni síkosságmentesítésre, de az útsózás hamar nagy karriert futott be. Magyarországon évente átlagosan ötven olyan nap van, amikor jégmentesíteni kell az utakat. Egy átlagos télen egy-egy nagyobb önkormányzat akár több tízezer köbméter sót is szétszórhat.

 

Nem úgy szeretik, mint az emberek a sót

A sózás leginkább a növényeket károsítja, de a rajtuk és környezetükben élő rovaroknak és egyéb talajlakó élőlényeknek sem tesz jót. Ha valakit mégsem hatna meg ezen úgynevezett alacsonyabb rendű állatok nyomora, a só a háziállatokat is kikészíti. Lelkesen sétáltató gazdik számára ismerős lehet a só által kikezdett kutyatappancsok látványa.

De a só nemcsak a szétszórás helyszínén rombol, a lefolyó víz a felszíni vizekbe is magával viszi a sós lét, és szennyezi a talajt. Márpedig az élővízbe bejutó hirtelen szennyezés az abban található élőlények számára akár végzetes is lehet.

Sok tavaszi halpusztulásnak a hirtelen megnövekedett sókoncentráció az oka. Ráadásul a só a légszennyező anyagok együtt még károsabb anyagokat hoz létre. Pedig a só már önmagában is meglepő rombolásra képes. A sós lé az autók gumiját, alvázát is megeszi, sőt idővel az aszfaltot és a betont is. Egy jól megépített vasbeton szerkezet kis túlzással örök életűnek számít, ám a sózás miatt a hidakat és felüljárókat öt-tíz évenként fel kell újítani, a kátyúsodó úttestekről nem is beszélve.

A sózás okozta problémák ráadásul nem tűnnek el a téllel. A só nehezíti az olvadáskor visszamaradó víz természetes párolgását is, a sós lé pedig a felszín alatt egész évben rágja és gyengíti a fémet (például a vasbetonban). A járművekre fröccsenő és az alváz üregeibe bejutó sóoldat természetesen az autók acélszerkezetét is korrodálja, szintén az évszaktól függetlenül. Ideje lenne tehát a só által okozott károkat forintosítani. Talán a költségek láttán más döntések születnének, amikor a téli síktalanítás kérdéseit tárgyalják a felelősök.

 

Magyar sóhivatal
A még mindig gyakran használt sózást betiltották – terjedt el a köztudatban, ám ez sajnos csak részben igaz. 
A hiedelem alapját az adja, hogy a fás szárú növények védelméről szóló kormányrendelet 2010. szeptember 1-től valóban korlátozza a sózást az úgynevezett belterületi közterületen, ha ezzel veszélyeztetik a fákat.  
Tehát nem teljes körű tiltásról van szó, csak korlátozásról. Fontos azonban, hogy ha akarják, az önkormányzatok helyi rendeletben ennél szigorúbban is szabályozhatják a sózást, sőt akár teljesen meg is tilthatják.

Máshol őrlemény és hókotró

A sózásra vonatkozó szabályok minden országban mások. Ausztriában például csak különleges időjárás esetén alkalmazhatók a sós vegyszerek. Innsbruckban kalcium-magnézium-acetátot alkalmaznak. Ez jelentősen csökkenti a levegő szennyezettségéért felelős szállóport is.

Németországban a pénzhiány miatt egyre több község már csak a veszélyes útszakaszokat sózza. Az évek alatt bebizonyosodott, hogy ez még a balesetek számát is csökkenti. Az autóvezetők ugyanis a sózott, fekete utakon a javasoltnál jóval gyorsabban hajtanak. Nem veszik figyelembe, hogy a só vékony csúszós réteget képez az úton és a fékbetéteken, ezért akár meg is kétszereződhet a féktávolság. A kezeletlen útszakaszokon viszont jóval óvatosabban közlekednek.

A skandináv országokban tilos és értelmetlen is a sózás, mivel a téli átlaghőmérséklet jóval só vizes oldatának mínusz 7 fokos fagyáspontja alatt van. A közutakon ezért a hó tömörítése után gránitőrleményt szórnak szét. A hegyvidéki utakat vagy fehéren hagyják, és megkövetelik a hólánc használatát, vagy egyszerűen letolják a havat az útról. Míg a skandináv országokban akár hónapokon át is havazhat, nálunk a havas időszakok hossza néhány órától néhány hétig tarthat. Ezek az időjárási adottságok változatos megoldásokat igényelnek.

Mit, mikor, mennyit?
A síkosságmentesítésre nincs jó vagy rossz megoldás, csak optimális, és az időjárástól és egyéb tényezőktől függően magunknak kell mérlegelnünk, hogy melyiket válasszuk. Szinte mindegyik alkalmazható anyag – faforgács, zeolit, acetátok, nátrium-, kálium- és magnéziumalapú vegyi anyagok – használata mellett és ellen is szólnak érvek. Ezekről az alábbi címen bőségesen lehet tájékozódni: http://www.kothalo.hu/index.php/gyakran-ismetelt-kerde

 

Társasági téli sport: lapátolás

Hogy mi válthatja ki a sót, arra a legegyszerűbb válasz az, hogy vezessünk lassabban. Ahogy az öltözködésünket is az évszakhoz igazítjuk, a havas és síkos időben egyszerűen másképp kell beosztanunk az időnket, és módosítanunk kell közlekedési szokásainkon.

A járdákat persze ettől még továbbra is csúszásmentesíteni kell. A legjobb megoldás, ha idejében lapátolunk és seprünk, még mielőtt a hó lefagyhatna. (Szorgalmunkat a járókelők és lakók is értékelni fogják, és az izmainkat is megmozgatjuk.) Ezen túl azonban nincs egyetlen üdvözítő eljárás vagy anyagtípus, helyzete válogatja, hogy mikor mit érdemes alkalmazni.

Például fontos az érdesítő anyagok – zúzalék, homok, kavics – hőelnyelő képessége. A világos színű érdesítők nem gyűjtik a hőt, a sötétek azonban igen, ezért napsütésben megolvasztják maguk körül a havat és a jeget. Vastag jég esetén a finom érdesítők nem sokat érnek, mert az apró szemcsék lesüllyednek a megolvadt lébe, és amikor este újra lefagy a jég, már mélyebben vannak, mint a felszín.

Ám a vékonyabb jeget egy kellően nagy szemcséjű anyag kiválóan megérdesíti, így csökkentve a csúszásveszélyt. A világos színű érdesítők nem olvasztják meg a havat, így nem is tűnnek el, hacsak a menetszél el nem sodorja őket. Fontos az érdesítő anyagok keménysége is a felverődés, valamint a járművek és az úttest kopása miatt. Tehát az időjárástól, a helyszíntől, sőt akár a napszaktól is függ, hogy mit érdemes használni.

De a korlátozott mértékben rendelkezésre álló ásványi nyersanyagokat erre a célra bányászni nem valami környezetbarát. Ezért talán a legjobb anyag a téglatörmelék daráléka (0,5 mm-es), amely úgyis csak szemétként végezné. A színe barna, ezért gyűjti a hőt, és kellően puha, így sem az utat, sem az autókat nem károsítja. Tavasszal ráadásul össze sem kell gyűjteni, legalább hizlalja kicsit a padkát.

 

Megjelent a Tudatos Vásárló Magazin 25. számában.

***

Tetszik a TudatosVásárló.hu és szívesen olvasod cikkeinket? Ez egy nonprofit oldal, a Tudatos Vásárlók Egyesülete tartja fenn. Minimális forrásaink vannak a működtetésre. Kérjük, hogy te is támogass bennünket, hogy több hasznos cikket publikálhassunk!

Oszd meg a cikket a facebookon! Klikkelj a cikk címe mellett!

Mi nem csak a „szuperzöldekhez” szólunk! Célunk, hogy az ökotudatos életmód és az ehhez vezető vásárlási szempontok bárki számára elérhetők legyenek, éljen bárhol, bármilyen végzettséggel, bármilyen szemlélettel is ebben az országban.

Tevékenységünk a gyártók támogatásától és reklámoktól mentes, nem fogadunk el termékmintákat tesztelésre, nincsenek céges támogatóink, sem reklámbevételeink. És ezt továbbra is fenn akarjuk tartani.

Ahhoz, hogy olyan ügyekkel foglalkozzunk, amikre nincsen hazai vagy más pályázati forrás nagy szükségünk van olyan magánemberek támogatására, mint amilyen Te is vagy! Lehetőségeidhez mérten emiatt kérünk, támogasd munkánkat rendszeres vagy egyszeri adományoddal.

Ne feledd, a pénzed szavazat!

Támogass minket!

Képezd magad a webináriumainkon!

Iratkozz fel hírlevelünkre!

    Válassz hírleveleink közül:*

      Iratkozz fel híreinkre!

      Tippek, tesztek, programok

      Megszakítás