Javíthatóak lesznek és tovább élnek a mobiltelefonok, de elég szigorú lesz-e a szabályozás?
Az európai mobiltelefonok élettartamának csak 1 éves meghosszabbítása évente annyi széndioxid-szennyezést takarítanánk meg, mintha egymillió autóval kevesebb pöfögne az utakon. Ezt felismerve nemrégiben tette közzé az okostelefonokra és táblagépekre vonatkozó javaslattervezetét az Európai Bizottság. A tervezett uniós szabályoktól azt várjuk, hogy hosszabb élettartamúvá, könnyebben javíthatóvá váljanak a készülékeink és könnyebben azonosíthatóvá a legmegbízhatóbb modellek. Milyen változásra számíthatunk, miben kell még jobban szigorítani? A tervezet értékelését mutatjuk.
Közel 20 évvel az első okostelefonok megjelenése után európai fogyasztóként miniszámítógépeket tartunk a kezünkben. Kütyüink alapanyagai ugyanakkor a Föld értékes és kritikus nyersanyagai, és magukban hordozzák a bányászattól a szállításon át az összeszerelésig terjedő globális értéklánc hatalmas karbonlábnyomát.
Fogyasztóként mégis gyakrabban vagyunk kénytelenek lecserélni őket, mint amilyen sűrűn új cipőt veszünk.
Mobiltelefon “fun facts”
- Az EU-ban a fogyasztók 450-600 millió okostelefont használnak.
- Az európai telefonokat átlagosan háromévente cserélik le, ami azt jelenti, hogy minden másodpercben 6 új telefont adnak el.
- Bár a kütyüink nem emésztenek fel annyi energiát, mint a repülőgépek és az autók, a rejtett költségek a meghibásodásra hajlamos készülékek gyártásában és a hulladék ártalmatlanításában bújnak meg.
- A telefonjainkhoz és táblagépeinkhez szükséges kritikus nyersanyagok (pl. kobalt) kitermelése során nagy árat fizetnek mind a bányászatban dolgozó emberek, mind a természet.
- Az egyre növekvő elektronikai hulladékhegyek, különösen az akkumulátorok nem megfelelő és nem biztonságos újrahasznosítása továbbra is mérgező nyomot hagy a környezeten.
- Az új eszközök iránti folyamatos kereslet miatt a széndioxid-kibocsátás kumulált értéke meghaladja Észtország éves kibocsátását.
Az európai okostelefonok élettartamának csak egy évvel történő meghosszabbítása évente 2,1 millió tonna széndioxidot takarítana meg, ami megfelelne egymillió autó kivonásának az európai utakról.
A fogyasztók körében tapasztalható növekvő környezetvédelmi aggodalmak ellenére
Európa továbbra is világelső az egy főre jutó e-hulladéktermelés tekintetében és az okostelefonok második legnagyobb fogyasztója.
Az ördög a részletekben rejlik
Közel egy évtizeddel az első tervezett elavulással kapcsolatos botrányok óta és az európai fogyasztók javíthatóbb készülékek iránti növekvő igénye mellett az Európai Bizottság végre közzétette az okostelefonokra és táblagépekre vonatkozó ökodizájn- és energiacímkézési intézkedések tervezetét. Ennek része
- a fogyasztók tájékoztatását szolgáló javíthatósági címke bevezetése,
- a pótalkatrészek elérhetősége, beleértve a gyors szállítást is.
Szeptember végén a termékek javíthatóságáért küzdő szervezetek a Fixfest résztvevőiként a brüsszeli Apple Store előtt gyűltek össze – a közösség egy kiskapumentes szabályozást követelt, hogy a tech iparágat szigorúbb szabványok felé terelje. Az ördög ugyanis a részletekben rejlik, a jelenlegi tervezetben pedig elég kiskapu van ahhoz, hogy tovább késleltesse a fogyasztók jogait a készülékek javíthatóságának tekintetében.
A jó, a rossz és a csúf
Jó kiindulópontot jelentenek, de
a jelenlegi törvényjavaslatok még mindig sok kiskaput hagynak a gyártók számára, hogy akadályozzák a javítást, és valójában továbbra is eldobhatónak tervezett eszközökkel árasszák el a piacot.
A következőkben az Európai Környezetvédelmi Ügynökség (European Environmental Bureau, EEB) ábráit felhasználva mutatjuk be az uniós tervezet előremutató oldalát és hiányosságait.
A JÓ: Javíthatósági címke, Pótalkatrész szállítás, Hozzáférés a pótalkatrészekhez, Összeszerelés (pótalkatrészek csoportosítása)
A ROSSZ: Határidő, Operációs rendszer frissítések, Éghajlati ambíciók, A pótalkatrészek ára, Emberi jogok, A hivatásos javítóműhelyek meghatározása, Engedélyhez kötött javítás
A CSÚF: Tartósság és megbízhatóság, Az energiacímke, Javítási információk, Hozzáférés a pótalkatrészekhez (végfelhasználók számára), Moduláris kialakítás
Javíthatósági címke
Franciaország példáját követve, amely úttörő szerepet játszott saját indexével, az új jogszabályok javíthatósági címkét javasolnak az okostelefonok és táblagépek számára, amely lehetővé tenné a fogyasztók számára, hogy tájékozott döntést hozzanak a vásárlás előtt.
A címke egy ötfokozatú index lesz, amely a készülékeket a leginkább és a legkevésbé javítható közé rangsorolja, és olyan kritériumokat tartalmaz, mint a pótalkatrészek elérhetősége és a gyártóktól származó javítási információk.
A pótalkatrészek megfizethetősége
Sajnos a francia indexszel ellentétben az uniós indexből a terv szerint kimaradna a pótalkatrészek megfizethetőségének kritériuma, annak ellenére, hogy a fogyasztók számára a javítás egyik fő akadálya az ár. Az okostelefon- és táblagépgyártók tehát továbbra is ésszerűtlenül magas áron határozhatják meg a pótalkatrészek árát, hogy aláássák a készülékek megjavításával kapcsolatos erőfeszítéseket.
A jelenlegi javaslat szerint a gyártóknak valójában csak a maximális pótalkatrész-árakat kell feltüntetniük a honlapjukon, de még csak nem is kötelesek betartani azokat.
Javítási információk – telefonunk bérlői vagyunk
Annak ellenére, hogy elvben a készülékeink tulajdonosai vagyunk, amikor a javításukról van szó, a fogyasztók valójában csupán bérlők.
A gyártók által felállított akadályok miatt, mint például a javítási információkhoz való hozzáférés korlátozása és a javítási engedély megkövetelése, a felhasználók autonómiája jelenleg egyenlő a nullával.
A javítási információkhoz való hozzáférés elengedhetetlen a javítás helyes elvégzésének biztosításához. Jelenleg azonban a teljes körű információk csak a jóváhagyott szakszervizek számára állnak rendelkezésre, a kisebb javítóműhelyek és a végfelhasználók kizárásával.
Hozzáférés a pótalkatrészekhez (végfelhasználók számára)
A (hardwarek feletti) kemény harc azonban itt nem ér véget. Az újonnan beszerelt pótalkatrészek, pl. akkumulátorok működőképessége a gyártó engedélyétől függhet, ami a jelenlegi tervezetben még engedélyezett, “alkatrészpárosításnak” nevezett bevett gyakorlat.
Ez a következőképpen működik: egyes alkatrészek egyedi sorozatszámmal rendelkeznek, amelyet a gyártók egy szoftver segítségével párosítanak a készülék egyedi egységeihez. Ha egy alkatrészt javítás során kicserélnek, előfordulhat, hogy az új alkatrészt a gép nem fogadja be, vagy az elveszíti bizonyos funkcióit, hacsak a gyártó nem párosítja a készülékhez távolról, szoftveresen újra. Ez a megközelítés, valamint a javítási információk hiánya jelentős akadályokat állít a független és saját magunk által elvégzett javítások elé, és sok potenciális javítót elriaszt, akik nem akarnak a bürokratikus munkával foglalkozni.
Nem sietik el
Annak ellenére, hogy nincsenek olyan technikai akadályok, amelyek megakadályoznák az azonnali intézkedést, a Bizottság nagyvonalú türelmi időt adott a gyártóknak 2025-ig, hogy végrehajtsák ezen új intézkedések némelyikét, így a következő három évben továbbra is több millió nehezen javítható eszköz kerül piacra.
Ahogy megírtuk, az EU nemrégiben az egységes töltők bevezetése terén jó irányba lépett, és az akkumulátorokról szóló rendelet terén elért ígéretes előrelépések is bátorítólag kell hassanak az okostelefonokra és táblagépekre vonatkozó új javaslatok megteremtéséhez. Csak remélni tudjuk, hogy végül kiskapumentes törvényeket hoznak létre.
Mit tehetünk addig is?
Már nem használható mobiltelefonunkban rengeteg értékes ritka nyersanyag rejlik. A telefonok előállításához szükséges koltán ércet pl. Afrikában, veszélyeztetett fajok, pl. gorillák és csimpánzok élőhelyén bányásszák, felemésztve erdeiket. A Jane Goodall Intézet évek óta gyűjti be a használt mobilokat újrahasznosítás céljából. Az Intézet honlapján itt tudod megnézni, hol van a közeledben a Passzold vissza Tesó! program keretében működő gyűjtőláda. Ugyanitt olvashatsz arról is, hogyan zajlik a bányászat, milyen konfliktusokat okoz.
Képek: European Environmental Bureau, canva.com
Ez a tartalom az Innovációs és Technológiai Minisztérium FV-I-22-C jelű pályázata támogatásával készült.