Van-e hormonkárosító biszfenol az ivóvízben? Teszteltük
Országosan kapható népszerű palackozott vizekben és a budapesti csapvízben vizsgáltuk, hogy megjelennek-e bennük az egyre nagyobb gondot okozó hormonkárosító biszfenolok.
A hazai csapvíz még mindig kifejezetten jónak számít, bár természetes vízkészelteinkben, folyóinkban egyre több szennyező anyagot mutatnak ki, nagyrészt az ipar által felhasznált anyagok bővülése miatt.
A gödi akkumulátorgyár okozta szennyezésről szóló hírek után nemrég a HUN-REN kutatóinak eredményéről olvashattunk a Duna vizében mért PFAS szennyeződésről. Ezek az új mikroszennyezők, ahogy az elnevezés is mutatja, sokszor csak nagyon kis koncentrációban vannak jelen, mégis komoly környezeti és egészségügyi problémákat okozhatnak.
Arról, hogy milyen kockázatos anyagok lehetnek az ivóvizünkben itt írtunk.
Hogyan teszteltük az ivóvíz minőségét?
10 budapesti csapvízmintát küldtünk laborba. Igyekeztünk a lehető legtöbbféle helyet lefedni Budapesten:
- 4 nyilvános budapesti vízvételi helyről – az Allee és a KÖKI bevásárlóközpontok kulacstöltő állomásaiból, a Nyugati pályaudvaron található Alexandriai Szt. Katalin ivókútból, illetve a Parlament látogatóközpontjának mosdójából,
- 3 magánlakásból,
- 3 munkahelyről: a WWF Magyarország, a Greenpeace Magyarország irodájából és a saját irodánkból vettünk mintát.
A csapvizek mellett 10 palackozott vizet vizsgáltunk – Szentkirályi, NaturAqua, Hell aludobozos FloeWater -, ezek között PET-palackos, üveges és alumíniumdobozos termékek is szerepeltek.
A közismert biszfenol A (BPA)-n kívül további 17 különböző hormonkárosító biszfenol vegyület mennyiségét is bemérettük.
A mérést úgynevezett GC-MS/MS módszerrel végeztettük, amely alkalmas nagyon kis koncentrációk kimutatására is. A tesztet követőink adományaiból tudtuk elvégezni, köszönjük a támogatásotokat!
Találtunk-e hormonkárosító biszfenolt a vízben?
A laboratóriumi vizsgálatok szerint egyik mintában sem volt kimutatható biszfenol vegyület a mérési határ felett. Vagyis a vizsgált vegyületek koncentrációja minden esetben 1 mikrogramm/liter alatti volt, és egyik esetben sem érte el a BPA-ra vonatkozó, az ivóvíz minőségéről szóló uniós rendeletben meghatározott 2,5 mikrogramm/liter határértéket.
Neked egy kattintást, nekünk viszont pályázati forrást jelent, ha válaszolsz:
Mennyire biztonságos a budapesti csapvíz és a palackos vizek?
- Az eredményt látva annyit mondhatunk, hogy a budapesti csapvízben a megengedett határérték fölött, sőt, a laborban kimutatható határérték fölött sem találtunk hormonkárosító biszfenolokat.
- Fontos hangsúlyozni, hogy a „nem kimutatható” nem feltétlenül jelent teljes hiányt. A mérési módszereknek ugyanis mindig van egy kimutatási határa, amely alatt a koncentrációk nem mérhetők megbízhatóan.
- Az egyes anyagokra vonatkozó megengedett határértékek nem számolnak az ún. koktélhatással, ami azt jelenti, hogy a sokféle forrásból az emberi szervezetbe jutó sokféle, akár kis mennyiségű káros vegyi anyag összhatása rosszabb, mintha külön-külön hatnának. A szabályokat és megengedett határértékeket meghatározó hatóságok sajnos mind a mai napig nem hajlandóak figyelembe venni, hogy a káros vegyszerek az emberek szervezetét a valóságban a legritkább esetben terhelik egyesével.
- Ez a mérési eredmény a jelenlegi állapotot mutatja. Tudjuk azonban, hogy az ipar egyre többféle vegyi anyagot használ, egyre nagyobb mennyiségben. Ezért fontos a rendszeres mérés, illetve az, hogy a szűrő-tisztító rendszerek felkészüljenek ezeknek az anyagoknak a szűrésére.
Az emberek nem kérnek több káros vegyi anyagot! Ha Te sem akarod megvárni, míg a hormonkárosító biszfenolok megjelennek az ivóvízben, támogasd petíciónkat aláírásoddal!
Miért fontos vizsgálni a biszfenolok jelenlétét?
A biszfenolok elsősorban műanyagok és epoxigyanták gyártásában használt vegyületek. A legismertebb közülük a biszfenol A (BPA), amelyről évtizedekkel ezelőtt kiderült, hogy többek között hormonkárosító (endokrin diszruptor) hatású lehet.
Az Európai Unió ezért több területen korlátozta a BPA használatát. A probléma azonban ezzel nem oldódott meg. Sok esetben ugyanis a tiltott vegyületet a gyártók egy hasonló molekulával, például biszfenol S-sel vagy biszfenol F-fel helyettesítik. Az ezekre vonatkozó törvényi szigorításokat általában civil szervezeteknek kell kezdeményezniük, miközben az ipar minden lehetséges eszközzel gátolja, időben amennyire csak bírja késlelteti a szigorítást, illetve gyengíti a szigorítás erősségét.
Így történt ez a biszfenolok esetében is: mire az évekig elhúzódó törvényi szabályozási módosítás végére bizonyos termékekben betiltották a BPA használatát, az ipar már rég készen állt a hasonlóan hormonkárosító helyettesítők alkalmazására. Valamelyest előremutató, hogy az élelmiszerekkel kapcsolatba kerülő anyagokban és a gyerekjátékokban már nem egyesével, hanem csoportként tiltották be a káros hatású biszfenolokat.
Tanulságok a PFAS-szabályozásból
A PFAS-ek, azaz a per- és polifluor-alkil vegyületek története szintén jól mutatja, milyen összetett probléma az ipar által egyre nagyobb mennyiségben és számban használt vegyületek szabályozása. Az “örök vegyi anyagok” néven is emlegetett PFAS-vegyületek rendkívül stabil anyagok, amelyek évtizedeken keresztül szinte korlátozás nélkül kerültek a környezetbe, mire világossá vált, hogy felhalmozódhatnak az élő szervezetekben, ezzel rengeteg kárt okozva. Ezért az Európai Unióban már egyre inkább teret nyert az a szemlélet, hogy vegyületcsoport-szintű szabályozást kell alkalmazni a PFAS-ek esetében.
A szakértők szerint a biszfenoloknál is mindenképpen hasonló megközelítésre van szükség: nem egyes molekulákat, hanem az egész vegyületcsaládot kell egységesen értékelni és szabályozni.
Új ivóvíz-szabályozás Európában
2026. január 12-én lépett életbe a vízminőség biztosítását szabályozó (5/2023. Korm. rendelet). Az Európai Unió új ivóvíz-irányelve (2020/2184/EU) több fontos változást hozott az ivóvízminőség ellenőrzésében, ezekről részletesen ITT olvashatsz.
Neked egy kattintást, nekünk viszont pályázati forrást jelent, ha válaszolsz:
Mit tegyél, ha aggaszt a csapvized minősége?
Magyarországon az ivóvíz minőségének ellenőrzése alapvetően a vízszolgáltatók és a népegészségügyi hatóságok feladata. A szolgáltatók kötelesek rendszeresen vizsgálni az ivóvíz minőségét, a vizsgálati programot pedig a hatóságokkal egyeztetve végzik. A népegészségügyi hatóságok emellett saját ellenőrző vizsgálatokat is folytatnak.
Ha aggódsz az otthoni csapvíz minőségéért, (akár íz-, szín-, esetleg egészségügyi probléma merül fel) a témával foglalkozó Víz Koalícióval együtt a következőket tanácsoljuk:
- mielőtt költséges vizsgálatokba vagy műszaki megoldásokba kezdenél, először a nyilvánosan elérhető adatokból és a szolgáltatótól tájékozódj. A fogyasztók számára ivóvízminőségi adatok és hasznos információk elérhetők:
- az NNGYK honlapján országos ivóvízminőségi értékelések találhatók településekre lebontva,
- illetve rengeteg praktikus kérdésre választ kaphatunk a csapvízzel kapcsolatban, ha az NNGYK kisokosait böngésszük.
- Ha mindez nem nyugtatott meg, csak akkor érdemes laborvizsgálatot végeztetni. Egy alap ivóvízvizsgálat ugyanis 60–70 ezer forinttól indul, a részletesebb analitikai vizsgálatok pedig ennél jóval drágábbak is lehetnek.
Segíthetnek az otthoni vízszűrők?
Egyre több fogyasztóban merül fel a kérdés: vajon szükség van-e otthoni vízszűrőre.
Budapest kapcsán gyakran halljuk azt az állítást, hogy a csapvíz kiemelkedően jó minőségű. Ez ugyan általánosítás, kezeljük fenntartásokkal, de van valós alapja. A főváros ivóvízellátásának jelentős része úgynevezett parti szűrésű kutakból származik, ahol a Duna vize természetes szűrőrétegen – kavicsos, homokos üledéken – keresztül jut a kutakba. Ez a természetes folyamat rendkívül hatékonyan képes eltávolítani számos szennyezőanyagot.
Amennyiben víztisztítóval szeretnél javítani az ivóvized minőségén, ezeket a szempontokat vedd sorra:
- ha valaki víztisztító berendezést telepít a saját belső hálózatába, akkor a rendszer megfelelő karbantartása és a szűrők rendszeres cseréje elengedhetetlen. A nem megfelelően üzemeltetett vízszűrők könnyen baktériumok elszaporodásának táptalajává válhatnak, így akár több problémát is okozhatnak, mint amennyit megoldanak.
- Az otthoni vízszűrők hatékonysága jelentősen eltér. A mechanikai szűrők elsősorban lebegő részecskéket képesek eltávolítani, ezért a szerves mikroszennyezők (pl. biszfenolok és PFAS-vegyületek) ellen általában nem hatékonyak.
- Bizonyos technológiák azonban képesek csökkenteni a szerves vegyületek koncentrációját is, ilyenek az aktívszén-szűrők és a fordított ozmózis rendszerek. Minden esetben a vízminőség felmérése után, annak figyelembevételével és szakértő bevonásával érdemes ilyen rendszerek telepítésébe belefogni.
Civilek a káros vegyi anyagok ellen – a ToxFree Life együttműködés
A Tudatos Vásárlók Egyesülete uniós szinten szeretné elérni, hogy a fogyasztási cikkekbe ne kerülhessenek mérgező anyagok. Az egyesület vezeti a ToxFree Life for All elnevezésű nemzetközi projektet, amely az egészségkárosító anyagok kockázatait csökkentené. Ilyen mérgező anyagok a biszfenolok.
A ToxFree Life for All projektben magyarországi, szlovéniai, csehországi és osztrák fogyasztói szervezetek dolgoznak azon, csökkenjen a fogyasztók káros vegyi anyag kitettsége. A résztvevő partnerszervezetek: a cseh Arnika és dTest, a szlovén ZPS, az osztrák VKI.
Az öt partnerszervezet közösen tesztel, egyeztet döntéshozókkal, kampányokat indít és a fogyasztókat segítő oktatási programokat hoz létre. Az együttműködést a Tudatos Vásárlók Egyesülete kezdeményezte és vezeti.
A Toxfree LIFE for All projektet az Európai Unió LIFE alapja (LIFE22-GIE-HU-ToxFree LIFE for All, 101114078) és az Energiaügyi Minisztérium társfinanszírozza (Z1230232). A cikkben kifejtett nézetek és vélemények a Tudatos Vásárlók Egyesületének álláspontját képviselik, és nem feltétlenül tükrözik az Európai Unió véleményét.