| Markovics Vera
Intim tisztálkodó szerek: vegyem, ne vegyem?
Mivel több olvasói levelet is kaptunk az intim tisztálkodó szerek használatával kapcsolatban, utánajártunk a témának. Kozmetikus szakírónk cikke segít azoknak, akik nem tudják eldönteni, hogy mikor tesznek jót magukkal, ha megveszik, vagy ha a polcon hagyják ezeket a termékeket.
Ma már bőséges a választék kíméletes hatású szappanokból és tusfürdőkből egyaránt, amelyeket az egészséges emberek nyugodtan használhatnak az egész testre, beleértve az intim testrészeket, sőt az arcot is. Az intim mosdószereknek minőségben minimum ezeket a bőrbarát natúr és biotermékeket kellene túlszárnyalni ahhoz, hogy ösztönözve legyünk megvásárlásukra.
Ha tehát az eddig használt mosdószerekkel meg vagyunk elégedve, és az intim területek állapotában sem tapasztalunk semmi rendellenességet, teljesen felesleges egy újabb termékkel gazdagítani a piperepolcunk amúgy is bőséges készletét, főleg, hogy ezeknek a termékeknek az ára akár 2-4000 forint is lehet.
A gyártók, forgalmazók ajánlása szerint az intim tisztálkodó termékek azért jobbak a hagyományos szappanok többségénél, mert pH-értékük kissé savas (4 körüli), megegyezik a hüvely váladékáéval, ezért nem borítja fel azt a természetes egyensúlyt, amely a védő baktériumoknak kedvező, a károsaknak viszont nem. Ezzel szemben a legtöbb kapható tisztálkodószer – mint állítják – lúgos irányba változtatja a pH-értéket, ezzel elősegíti a káros baktériumok és gombák szaporodását, és különféle betegségek kialakulását.
Ez mind igaz, annyi kiegészítéssel, hogy a hüvely nyálkahártyáján a hasznos baktériumok folyamatosan termelik a védő tejsavat, és ha nem visszük túlzásban az altesti tisztálkodást, akkor a kívánt pH-érték viszonylag gyorsan helyreáll.
Természetesen, ha valaki egy nap több alkalommal is tisztálkodik, ráadásul még szárító hatású szappant, tusfürdőt vagy törlőkendőt használ, javasolt áttérnie kíméletes, bőrbarát mosdószerekre vagy változtatni tisztálkodási szokásain.
A bakteriális és gombás fertőzés, viszketés, csípés, fehérfolyás, gyulladások formájában és rendellenes szagban is jelentkezik. A helyzet súlyosbodhat, ha valaki a kellemetlen szagok elfedésére illatos intim dezodorokat használ, mert az ezekben lévő parfümöktől, konzerválószerektől allergiás bőrbetegségeket is be lehet vásárolni.
Dr Klaus Ihm nőgyógyász szerint gyakori szappanhasználatnál érdemes figyelni az 5,5 körüli pH értékre, vagy mosakodást követően egy kevéske, patikában kapható hígított tejsavval (vagy joghurttal!) átitatott törlőkendővel, vattalapkával helyre lehet állítani az enyhén savas közeget.
Tusfürdők vásárlásakor – speciálisan az intim területekre készültek esetében is –mindenképpen érdemes figyelni arra, hogy milyen mosóaktív anyagok szerepelnek az összetevők között.
Kevéssé irritáló mosóaktív anyagok:
- Coco Glucoside
- Decyl Glucoside
- Disodium Cocoyl Glutamate
- Laurdimonium Hydroxypropyl Hydrolyzed Wheat Protein
- Lauryl Glucoside
- Sodium Cocoamphoacetate
- Sodium Cocoyl Glutamate
- Sodium Cocoyl Hydrolyzed Wheat Protein Glutamate
- Sodium Cocoyl Hydrolyzed Wheat Protein
- Sodium Lauryl Glucose Carboxylate & Lauryl Glucoside
- Sodium Lauroamphoacetate
Csak rendkívüli esetben
A nőgyógyászok csak különösen érzékeny, vagy már gombás fertőzésben szenvedő nők esetében ajánlják a speciális intim tisztálkodó szereket.
A drogériában és a patikában körülnézve azonban láthatjuk, annak ellenére, hogy többségük a természet erejével hirdeti magát, szinte alig van olyan termék, amely ne tartalmazna irritálónak tartott anyagokat.
Az intim tisztálkodószerekben található, valóban jótékony anyagok közé tartozik a tejsav, a citromsav, valamint a különféle gyulladáscsökkentő anyagok (pl. aloe, kamillakivonat, bilabolol, panthenol, allantoin).
Problémát jelenthetnek viszont a következő összetevők:
- Sodium-Laureth-Sulfate – erélyes mosóaktív anyag, erősen szárító hatású
- Magnesium –Laureth – Sulfate – irritáló hatású tenzid
- Cocamide Dea – növényi gélképző, a Kosmetikanalyse adatbázisában nagyon rossz anyagnak minősítik, mivel rákképző nitrosamint (nitrózamin) tartalmazhat
- Cocamide Mea – növényi gélképző, karcinogénnek tartják
- Disodium Laureth Sulfosuccinate – növényi tenzid, dioxint tartalmazhat, irritáló, környezetkárosító anyag
- PEG/PEG – emulgátorok, a bőrt átjárhatóvá teszik, a káros anyagok könnyebben fel tudnak szívódni
- Buthylphenyl Methylpropional – szagtalanító, fényérzékenyíthet
- Hexylcinnamal – szagtalanító, fényérzékenyíthet
- Parfüm – a patikában és drogériában kapható készítmények szinte mindegyike tartalmaz parfümöt. Mivel a címkéken semmilyen utalás nem található arra vonatkozóan, hogy a felsorolt illatanyagok természetes illóolaj alkotórészei lennének, feltételezhetjük, hogy szintetikus illóolajokról van szó, amelyek a kontrollált natúrkozmetikumok hangadói szerint inkább hajlamosítanak allergiára.
- Konzerváló anyagok: parabének különféle típusai (Methyl, Ethyl-, Propyl-, Buthyl-) Methylchloroisothiazolin és Methylisothiazolin, Chlorhexidine, Phenoxyethanol, 5-Bromo-5-Nitro-1.3-Dioxane, 5 Chloro-2 Methyl-4-Isothiazolin-3-One, Tetrasodium EDTA, Imidazolidinyl Urea.
Lehetőség szerint válasszunk kontrollált natúrkozmetikumot. Ezek például nem tartalmaznak irritáló anyagokat (néhány példa a teljesség igénye nélkül, ha tudtok még jó termékeket, írjátok meg):
- Coslys Bio intim mosakodó gél
- Detergente intimo
Nem árt, ha tudjuk, hogy a nemi szervek egészségét nem csak a tisztálkodó szerek veszélyeztetik. Egyéb dolgok miatt is változhat kedvezőtlen irányba a pH érték, illetve károsodhat az intim testtájék:
- a műszálas fehérnemű viselésétől, mert az érintett terület nem tud megfelelően szellőzni,
- illatos toalettpapír, törlőkendők használatától,
- bizonyos gyógyszerektől, antibiotikumoktól,
- illemhelyen, uszodában, szaunában, partnerkapcsolat révén történő bakteriális vagy gombás fertőzéstől,
- tanga típusú fehérneműtől, tamponoktól, egészségügyi betétek használatától,
- a szervezetben lezajló hormonális változások hatására,
- a fehérneműk mosásához használt mosóporok is okozhatnak meglepetéseket (irritációt, viszkető érzést).
A szerző kozmetikus, szakújságíró.
A cikk megjelenése a Nemzetgazdasági Minisztérium FV-I-12-C-0004 pályázat keretében valósult meg.