Az Environmental Working Group (EWG) amerikai környezetvédelmi szervezet kutatását az indokolta, hogy az amerikaiak húsfogyasztása (125 kg/fő/év) 60%-kal magasabb az európai átlagnál, és négyszerese a fejlődő országokénak. Míg a világ húsfogyasztása megháromszorozódott az elmúlt 50 évben (275 millió tonna 2007-ben), a Föld lakossága csak 81%-kal nőtt.

A tanulmány 20-féle élelmiszer: húsok (bárány, marha, sertés, baromfi), halak (lazac, tonhal), tejtermékek (tej, sajt, joghurt) és zöldségek (burgonya, rizs, paradicsom, brokkoli, lencse) karbon-lábnyomát vizsgálta.

A kutatás érdekessége, hogy az eddigi elemzésekkel ellentétben a kutatók a vizsgált élelmiszerek teljes életciklusát figyelembe vették a számítások során.

Tehát meghatározták a keletkező üvegházhatású gázok mennyiségét az állatok etetésére felhasznált takarmányok előállításától kezdve, az állatok felnevelésén majd ezt követően a feldolgozásán és szállításán keresztül egészen a felhasználásig, beleértve a hulladékgazdálkodást is. Az elemzés figyelembe vette a felhasználás, vagyis a főzés során keletkező veszteségeket, valamint külön számoltak az ételmaradékokkal is.

A tanulmány elsősorban a nagyüzemi élelmiszertermelésből származó terményeket, termékeket vizsgálta, így nem foglalkoztak pl. az ökológiai gazdálkodásból származó élelmiszerekkel. A halak esetében is a nagyüzemi körülmények között tenyésztett halak környezetterhelését elemezték.

A sorban a következő a marhahús, ebből 1 kg előállítása során 27,1 kg CO₂ kerül a légkörbe.

A dobogó harmadik fokán a sajt áll (kilónként 13,5 kg CO₂-kibocsátás).

A bárányhús esetében tapasztalható kiugró érték azzal magyarázható, hogy a bárányok a szarvasmarhához képest arányaiban nézve kevesebb húst adnak, viszont felnevelésük, táplálásuk hasonló mennyiségű üvegházgáz-kibocsátással jár.

A további adatokból jól látszik, hogy a marhahús előállítása 

• több mint kétszer annyi környezetterheléssel jár, mint ugyanannyi sertéshús előállítása,
• négyszer nagyobb környezetterheléssel jár, mint ugyanannyi baromfihús előállítása, 
• 13-szor nagyobb környezetterheléssel jár, mint ugyanannyi zöldség pl. bab, lencse megtermelése.

A halak közül a lazac az előkelő 5. helyet foglalja el, amit a szakértők a haltáp előállításának magas környezeti terhével magyaráznak. Ezt erősítik a fogyasztási szokások is, ugyanis sok lazac ételmaradék formájában a kukába kerül.

Kattints a képre a nagyobb méretű ábráért! 

Nem elhanyagolható az élelmiszer-hulladék szerepe

A tanulmány vizsgálta azt is, hogy az egyes élelmiszerek előállítása során melyik szakaszban a legnagyobb a környezetterhelés.

Az adatok azt mutatják, hogy a hústermelés esetében az üvegházhatást okozó gázok legnagyobb mennyisége a tenyésztés során keletkezik. A marhahúsok esetében ez az érték (90%) többek között a szarvasmarha metángáz termelésével valamint a takarmányozásra felhasznált növények termesztésével magyarázható.

Ezzel szemben a nem kérődző állatok, pl. szárnyasok nem termelnek metánt, így a tenyésztési szakaszban jóval alacsonyabb a környezetterhelésük, viszont nagyüzemi feldolgozásuk jóval több energiát és vizet igényel, mint a többi hústermelő állat feldolgozása.

A zöldségfélék a húsokkal ellentétben nem annyira a termesztés során, hanem inkább azt követően terhelik a környezetet, elsősorban a feldolgozás, a szállítás valamint a fogyasztásra történő előkészítéskor.

Nemcsak a termelők és a feldolgozó üzemek felelőssége a nagy mértékű üvegházgáz-kibocsátás. Az életciklus során a kibocsátás átlagosan legalább 20%-a a lánc végén, vagyis a nem megfelelően kezelt hulladék élelmiszer bomlása során keletkezik. Ezt leginkább úgy lehet csökkenteni, ha fogyasztóként előre megtervezzük a vásárlást, így csak a szükséges mennyiséget vesszük meg, minimalizáljuk a kidobott élelmiszer arányát, azt pedig a komposztba dobjuk.

A szerző biológusmérnök.

Kép (cc) hugerstangly

A cikk a Nemzetgazdasági Minisztérium támogatásával a FV-I-11-D-0007 jelű pályázat keretében valósult meg.